vissza a főoldalra

 2015.11.27. 

Tisztességes világnézet

Ha hihetünk a szakértők számításainak 1980 óta Szíria az iszlám világ 14. országa, amelyet az Egyesült Államok hadserege megtámad, megszáll vagy bombáz. Henry Kissinger még 1969-ben is azt az utasítást adta a Kambodzsát bombázó amerikai légierőnek, lőjenek mindenre ami mozog. Pedig, mint később kiderült, alaptalanul indította meg az Egyesült Államok a katonai támadást 1964 augusztusában Vietnam ellen, mert a casus belliként értelmezhető jelentéseket továbbító Nemzetbiztonsági Hivatal munkatársai tisztában voltak azok hamis tartalmával.

Mint ahogy ma is, már csupán olyan fajta viták övezik az Irakkal kapcsolatos mostani kérdéseket, vajon a Fehér Ház manipulálta-e az iraki háború kitörése előtt a hírszerzést abból a célból, hogy a kapott hírekre támaszkodva az ésszerűség látszatát keltse az eltervezett lépések számára, vagy fordítva. Mint az a jelenlegi hírekből, jelentésekből tudható, az USA – a vietnami esethez hasonlóan – szintén zavaros hírszerzési információkra alapozva indította meg iraki invázióját, s azóta is folyik a véget nem érő háború a Közel-Keleten. Szíriában, Irakban, Libanonban és Gázában hosszú évek óta csak a fegyvereké a szó. Az ISIS megerősödése és pusztítása pedig egy olyan fejezete Amerika eddigi hibás közel-keleti politikájának, amely Európára különösen jelentős hatást gyakorol. Ugyancsak szakértők meglátása szerint pedig a „háború vagy béke” eldöntése nyilvánvaló és kényes aktuálpolitikai kérdésekkel áll kapcsolatban. 2016. november 8-ára eső kedden az USA-ban elnökválasztást tartanak, s 2017. január 20-án beiktatják hivatalába az új elnököt. Az USA-ban nem plurális, hanem csupán duális demokrácia van, azaz két párt uralja a politikai palettát, s a szó szoros európai értelmében a kenőpénzes kampány során kerül valamelyik, a Demokrata vagy a Republikánus néven jegyzett nagy párt jelöltje az elnöki székbe. A szamár vagy az elefánt. Ismert azoknak a listája, akiknek az elnöki széket jó ha meghálálja a beiktatott, mert ha netalántán szem elől tévesztené, hogy miért is kapta a pénzt, hamar farkasszemet nézhet egy jó állású puskacsővel.

Nem titok, hogy az amerikai elnök megválasztásában a kenőpénz rendszer milyen nagy lehetőséget biztosít a különböző lobbik és erőszakos, tolakodó külföldi hatalmak és amerikai képviselőik számára, mint ahogy az sem, hogy a kenőpénzen fenntartott propagandahálózat képes lejáratni és politikailag, erkölcsileg megsemmisíteni azokat a politikusokat, akik szembe mernek szállni diktátumukkal. Egy jó ideje úgy tűnik, nincs is diplomácia, amelynek elsődleges feladata: átgondolni, kezelni és megoldani a problémákat. Pedig – mint azt nálunk tapasztaltabb elemzők már kifejtették – az egész emberiséget ellenőrizni, fegyelmezni és uralni nem gyerekjáték, ez bölcsességet, de tisztességes világnézetet, ideológiát és talán erkölcsiséget is kívánna. Egy otromba gaztett végrehajtásakor bénultan állunk, legfeljebb megállapítjuk, hogy a gazdag, de jóra rest, gyenge jellemű hatalmak lassan az egész világot egy elhúzódó és reménytelen háborúba hajszolják. Amerika terrorellenes háborúi ellenére a világ semmivel sem lett biztonságosabb vagy boldogabb. Sőt…

Akkor mi végre ezek az értelmetlen kalandok, a piszkos és aljas hatalmi játékok?

czyla