|
 2015.10.02.
Az
Alföldön is lehet kiváló minőségű bort előállítani
Az év pincészete Soltvadkerten
Frittmann János
2007-ben lett az év bortermelője, idén pedig a bátyjával,
Frittmann Istvánnal vezetett pincészetük kapta meg az Év Pincészete
elismerést. Az Év Pincészete díjjal a magyar borászatban irány-
és mértékadó, nagyobb birtokról szüretelő pincészetek munkáját
ismerik el. Frittmann János, a gazdasági társaság kereskedelmi
igazgatója, a Kunsági Borvidék elnöke, a Hegyközségek
Nemzeti Tanácsának alelnöke hangsúlyozta: már nemcsak a régi,
nagy neveket keresik a boltokban, hanem olyan termékeket is,
amelyek eddig nem voltak a köztudatban.
Gratulálunk az elismeréshez! Tavaly is alföldi borászé,
a hajósi borvidéki Koch Csabáé lett az Év Pincészete díj.
Mi a titok nyitja, hogy nem tokaji, egri vagy villányi borász
hozza el ezeket a díjakat?
– Nem csak alföldi borászok hoznak el díjakat, hiszen
2014-ben a szekszárdi Dúzsi Tamás volt az év bortermelője. Ma
már mind az alföldi mind a dombvidéki területeken készítenek
kiváló borokat. A szakmán belül is egyre inkább megszűnni látszik
az előítélet az alföldi borokkal kapcsolatban. A díjak odaítélésénél
az ítészek a valós eredményeket veszik figyelembe, s nem a
sztereotípiákat. Azt tudjuk, hogy néhány fogyasztó – számuk
évente csökken – még mindig fanyalog, ha nem dombvidéki
borokat lát.
Kritérium volt a díj odaítélésekor az oktatás
és a kutatás támogatása. Ebben hogyan vesznek részt?
– Nagyon sok kutatást, termékfejlesztést bonyolítottunk
le a kecskeméti Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Kutató
Állomásában. A Corvinus Egyetemmel pedig együtt kutattuk a másodlagos
érlelési, tehát a DMR-módszereket. A különböző kutatóintézetekkel,
iskolákkal sok közös kísérletezést folytattunk. A kísérletezés
az egyik sarkalatos pontja a működésünknek; sok újat kellett
megtapasztalnunk, mikor elkezdtünk borokkal foglalkozni. Ma már
egyszerűbb a helyzet, de régebben sokkal nehezebb volt egy
borvidékről az adott tájnak megfelelő fajtákból minőségi,
prémium borokat készíteni termesztési vagy borkísérlet útján.
Korábban Bakonyi Karcsi bácsival, a cserszegi fűszeres nemesítőjével
is végeztünk közös kísérletezéseket.
Néhai Bakonyi Károly, a cserszegi fűszeres atyja önt
kérte fel a fajta nagykövetének. Mi a „nagykövet”
feladata?
– Jelentős a feladatom, mert húsz éve rendezik az Országos
Cserszegi Fűszeres Borversenyt. A nemesítő kérésére hat éve
én szervezem meg ezt a versenyt. Borászatunk nagyon sikeresen
szerepelt ezeken a versenyeken, és Bakonyi úr leszármazottaival
– akik szőlészek, borászok – is kiváló a kapcsolatunk. A
fajta ápolása a Kunsági Borvidék érdeke is, de elég sok
feladattal jár; népszerűsítenem kell a fajtát a versenyeken
és a borokon keresztül. A siker egyik fokmérője, hogy
megjelent a Wall Street Journalban egy cikk „A világ öt
legjobb bora, melyekről még sosem hallottál” címmel, s abban
benne volt a mi cserszegi fűszeresünk is.
A generosát is népszerűsítik. Mit kell tudni erről a
fajtáról, amelynek igencsak latinos neve van?
– A neve ellenére magyar fajtáról van szó, melyet
1951-ben az ezerjó és a piros tramini keresztezéséből állítottak
elő. A szőlő fürtje hasonlít a piros traminihoz, csak sokkal
nagyobbak a szemei. A belőle készült bor gyümölcsös, elegáns
savakkal, mely megőrzi a két szülő pompás íz- és illatvilágát.
Dr. Hajdú Edit végezte a kiértékelést és a felszaporítást,
s a kecskeméti kutatóintézetben vitte sikerre a fajtát. Olyan
nevet próbált neki adni, ami a világ több pontján is
megjegyezhető és kiejthető. Hiszen a cserszegi fűszeres hiába
remek fajta, a nevét csak mi magyarok tudjuk kimondani.
A felkapott borvidékek nedűit jobban el lehet adni,
mint az alföldieket?
– Amennyiben például egy egri, tokaji vagy villányi borász
nem képes függetleníteni a nevét a termőtájtól, könnyebben
el tudja adni a termékét. De már nemcsak a régi, nagy neveket
keresik a boltokban, hanem akár olyan borokat is, amelyek eddig
nem voltak a köztudatban. Pincészetünknek nincs oka a panaszra,
mert nevünk alatt kelnek el a boraink. Márkaépítésünk a nevünkre
hagyatkozhatott. Aki viszont csupán kunsági borként szeretné
eladni termékét, hátrányos helyzetbe kerülhet. Tehát a Kunságban
jobban meg kell küzdeni a sikerért, mint máshol.
A belföldi, vagy a külföldi piacokat célozzák meg?
– Termékeink legnagyobb része belföldön kel el. 2007
óta, mikor megválasztottak az év bortermelőjének, kinyíltak
előttünk a belföldi piacok. Húzó boraink könnyedén
elkelnek. Külföldre is kerülnek ki a borainkból, de pontos
adatot nem tudok mondani, mert nem mindegyiket mi szállítjuk ki.
Körülbelül a teljes mennyiség 15-20%-a az export.
Pincészetüket meglátogatják hazai, vagy külhoni
csoportok?
– 2007-ben még nagy szenzációnak számított, hogy egy
alföldi borász kapta meg az említett címet. Azóta egyre többen
keresik föl pincészetünket. Főként a magyar fajták borait
mutatjuk be, s általában pozitívak a visszajelzések, és szívesen
veszik ezeket.
Fontos marketingre költeni?
– Természetesen, hiszen már régen nem igaz az a mondás,
hogy a jó bornak nem kell cégér. Hiába jó egy bor, ha nem tud
róla senki. A borokat be lehet mutatni a médiában, s direkt
marketinget jelent, ha kóstoltatásokon, borfesztiválokon veszünk
részt.
Nem kerülhetem meg a kérdést: a nyári forróság
mennyire ártott a kunsági szőlőknek?
–Kevesebb szőlő termett. Aki lomb alatt tartotta a fürtöket,
nem csonkázta rövidre a tőkét, annál az illatok nem sérültek.
Azt pedig tudomásul kell venni, hogy a klímaváltozással együtt
kell élni. Tavaly már június elején ki kellett levelezni a szőlőket,
ezt idén nem volt szabad. Aki vörösbort akar készíteni, annak
talán mostanában kell a kilevelezést elvégezni, hogy a nagy hőösszeg
miatt ne égjenek meg a fürtök. Aki odafigyelt a megfelelő
technikákra, azt minőségi kár nem érte, csak mennyiségi.
Medveczky Attila
|
