vissza a főoldalra

 2015.10.02. 

Általános iskola kilenc évig?

Csak szakmai és társadalmi egyetértés esetén

Először februárban, a Fidesz-frakció ülésén került szóba a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése. Ha ezt megvalósítják, az gyökeres változásokat hoz a közoktatásban. Czunyiné Dr. Bertalan Judit államtitkár asszonyt a tananyag mennyiségének, és tartalmának átalakításáról, s arról kérdeztük, hogy ebben a rendszerben a hat- és nyolcosztályos gimnáziumoknak lenne-e egyáltalán értelmük.

 Milyen kérdésekre adna választ a kilenc évfolyamos általános iskola?

 – A képzési idő meghosszabbításával a tananyag olyan strukturális átrendeződését lehet megvalósítani, ami több időt biztosít a tanulók számára az alapkészségek fejlesztésére. Abból indultunk ki, hogy mind a hazai kompetenciafelmérések, mind pedig az OECD által végzett teljesítménymérések, tehát a PISA-vizsgálatok különösen a természettudományos kompetenciák területén stagnáló vagy negatív eredményeket mutatnak. Ezen kompetenciák elsajátításának alapja az alsó tagozatos képzés során jelenik meg a tantervekben. Így a kilenc évfolyamos iskolamodell arra adhat lehetséges jó választ, hogy a tananyag átrendezésével több időt biztosíthatna a gyerekeknek a szövegértő olvasás elsajátítására, a beszédkészség fejlesztésére és a művészeti nevelésre. A tánc, zene, ének, a rajz a művészeti nevelés azon eszközei, amikről kutatási eredmények bizonyítják, hogy nemcsak jó hatással vannak a gyerekek pszichoszociális fejlődésére, hanem az alapkompetenciák fejlesztését is erősítik. Különösen fontos, hogy alsó tagozatban kell megalapozni a matematikai és a logikai gondolkodás alapjait. Ha ebben az esetben is kellő időt és módszertani támogatást kaphatnának a gyerekek, akkor azok az eredmények, melyeket a PISA vagy akár a hazai kompetenciamérések jelenleg a magyar iskolarendszerre „vetítenek”, közép- és hosszú távon javíthatók lennének. Éppen ezért a szakmát és a szülőket is be szeretnénk vonni az iskolaügyet érintő társadalmi párbeszédbe. Látjuk, hogy ahol iskolaszerkezeti váltás volt, akár az OECD–tagországokban, akár más államok iskolarendszereiben, ott jótékonyan hatott egy ilyen jellegű módszertani és struktúraváltás mind az iskolai, mind a tanulói teljesítmények terén. Tehát a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése jó megoldás lehet arra, hogy a tartalom tekintetében megerősödjön a hazai iskolarendszer.

 Tehát a kilenc évfolyamos általános iskola nem magyar unikum lenne, van már rá európai példa?

 – Azt nem jelenthetem ki, hogy a kilenc évfolyamos iskola nagyon sok országban működik, más iskolaszerkezeti modellek viszont léteznek. A bajor és a lengyel tanügy a kilenc évfolyamot valósította meg, de valahol tíz évfolyamról beszélhetünk más struktúrában. Van, ahol kevesebb mint nyolc évfolyamos az, amit mi általános iskolának hívunk. Arra viszont több helyen van példa, hogy az alapozó képzésre fordított időszakot meghosszabbították. Tehát nem lehet ezt a szerkezeti gondolkodást egy kaptafára húzni. Nem is javasolt a magyar iskolarendszer jól működő, jó hagyományait rendszeridegen adaptációval kezelni és a mi problémáinkat ily módon megoldani. Nem elegendő csak a képzési idő meghosszabbítása Magyarországon, hanem szükséges a tananyag mennyiségi és tartalmi átstrukturálása az alapkompetenciák megerősítése érdekében.

 Nemrég voltam szülői értekezleten, ahol a kémiatanárnő arról panaszkodott, hogy 57 fejezetet kell neki leadnia 36 órában. Az új évfolyam egyik előnye az lehetne, hogy egyenletesebben tudnák elosztani a tananyagot?

 – Hibás az a megközelítés, hogy a jelenlegi tananyagot akarjuk kilenc évfolyamra elosztani. Éppen ezért nem győzöm ismételni, hogy mind a tananyag mennyiségének, mind a tartalmának átszervezésére lehetséges keretet biztosít a kilenc évfolyamos intervallumban való gondolkodás. Pedagógusként – ha visszatérek a civil énemhez – sem tartanám helyesnek, ha a jelenlegi leckeszámot csak matematikailag egy mátrixban elhelyezve nyolc helyett kilenc év alatt akarnám megtanítani. Ez nem jó út; éppen ezért nyitjuk meg mind a szakmai, mind a társadalmi egyeztetést ebben az ügyben. Szülőként természetesen tapasztalom, hogy a gyerekek tanév végére nem végeznek a tananyaggal. Azt is, hogy jelentős a különbség a tantárgyak között, hogy melyekkel lehet végezni a tanév végéig, s melyeknél jut idő a gyakorlásra, az ismeretek elmélyítésére, készségszintűvé tételére. Az lenne a jó, ha abban alakulna ki konszenzus, hogy az alsó tagozatban mindenképpen az alap, tehát a kulcskompetenciák erősítését támogató nevelési célokat tudjunk kitűzni.

 A terv szerint hány évig kéne a tanulóknak az alsó- és a felső tagozatba járni?

 – Nem készült még el semmilyen terv. Több belső szerkezeti tagozódás lehetséges. A lengyel modell háromszor háromtagozatos, de lehetnek 5+4-es, 4+5-ös megoldások is. Nevelésügyi szakemberek és a gyakorló pedagógusok véleményét kérjük ki arról, hogy melyik a legmegfelelőbb belső szerkezeti tagozódás, amennyiben kialakul a szakmai és a társadalmi konszenzus a kilenc évfolyamos iskola mellett.

 Ha létrejön a konszenzus, akkor mi lesz a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok sorsa?

 – Erre a kérdésre akkor szükséges választ adni, amikor már túljutottunk a szakmai és társadalmi párbeszéden, és már a modellről kell döntenünk. Az elmúlt két évtizedben a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok jól teljesítettek, és bizonyára megtaláljuk annak a módját, hogy fenn is maradjanak, ha már odáig jutottunk, hogy a kilenc évfolyamos általános iskola létrehozásának módjáról kormányzati szinten dönthessünk.

 Amennyiben a szakma és a társadalom elfogadja ezt a rendszert, akkor bizonyára több pénz kell majd az iskolák bővítésére, a tanárok képzésére. A kilenc évfolyamos általános iskola tehát többletköltséggel jár?

 – Egyértelműen, hiszen a plusz egy évfolyam oktatása több pedagógust igényel – s ez biztosan generálja a bérezésben a többletforrásokat. Viszont amíg nem látjuk a belső tagozódást, a szakmai hátteret, addig nem tudok felelősen a pluszforrásokról beszélni. S nem elég csak az iskola szerkezetében gondolkodni, a módszertani pedagógusképzésben is kell, és ahogyan említette, felvetődhet az infrastruktúrafejlesztés kérdése. Iskola- és tanterem fejlesztést nem mindenütt igényelne a kilencosztályos képzés bevezetése, mert bizony vidéken több iskolaépület üresen áll. A kapacitásokat adott esetben fel tudjuk mérni, mert a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ működésének egyik nagy előnye, hogy az infrastrukturális helyzetről naprakész információink vannak. De erre a kérdésre is csak akkor adhatok pontos választ, ha olyan döntés születik, amely kijelöli, melyik tanévtől kerül bevezetésre, természetesen felmenő jelleggel, a kilenc évfolyamos iskola.

 Milyen fórumon zajlik a társadalmi és szakmai vita?

 –Ne vitáról beszéljünk, annál is inkább, mert az ellenzék is támogatja, bizonyos kérdések felvetése mellett, a kilenc évfolyamos modellt. Nekünk is vannak kérdéseink a szülők és a szakma felé, és ez a párbeszéd indul el hamarosan, amire a Nemzeti köznevelési portált szeretnénk felhasználni.