|
 2015.10.02.
Ellenállok
az ízlésterrornak
Tizenöt bemutató új igazgatóval
Seregi Zoltán
rendező, hajdani igazgatóhelyettes lett a Békéscsabai Jókai
Színház megbízott igazgatója, mivel Fekete Péter augusztustól
a Magyar Cirkusz és Varieté élére távozott. Mit jelent a minőségi
szórakoztatás, a népszínházi program, és aktuálissá kell-e
tenni a klasszikus drámákat? – ezekkel a kérdésekkel kerestük
föl a megbízott direktort.
Augusztus
elsejétől tölti be a megbízott igazgatói státuszt. Számított
erre a felkérésre, vagyis „benne volt a levegőben”, hogy
Seregi Zoltán lesz a megbízott direktor?
–A hazai színházi életben
bevált szokás, hogy amennyiben megbízatása lejárta előtt távozik
az igazgató – esetünkben közös megegyezésről van szó –,
akkor a helyettese kapja a megbízott ügyvezetői posztot. A képviselőtestület
pedig egyhangúlag megszavazott erre a tisztségre.
Miben különbözik a megbízott és a kinevezett színházigazgató
jogköre?
–A megbízott igazgató is
teljes jogkörrel rendelkezik. Úgy gondolom, s a tisztesség is
ezt diktálja, hogy amíg nem leszek kinevezve- amennyiben nekem
ad bizalmat az önkormányzat - , addig hosszú távú szerződéseket,
és évekre kiható anyagi elkötelezettségekről szóló
dokumentumokat nem írok alá.
Fekete Péter segíti majd a munkáját?
–Természetesen; nagyon jó barátok lettünk az együtt,
munkával eltöltött évek alatt. Ráadásul vissza is szerződtettem,
mint művészeti menedzsert. Tehát ő továbbra is a színház
tagja, csak nem igazgatói beosztásban.
Az igazgatói teendők, elfoglaltságok mellett tovább
folytatja a Színitanház vezetését?
–Ez egyértelmű, s nem csak azért mert, 14 éve irányítom
ezt az iskolát, hanem mert a Színitanház szorosan kapcsolódik
színházunkhoz. Az iskola sajátossága, hogy a színházban működik,
s jellemzője, hogy a gyakorlati képzés aránya 70%-os. A
gyakorlat pedig a színházban történik. Négy alapszakunk: a színész,
a színházi táncos, a színháztechnikus és a divat-és stílustetvező.
Ők a gyakorlati feladataikat mind a színházi előadásokban végzik.
Ebből az intézményből kerülnek ki a békéscsabai színház
művészei?
–Nem feltétlenül, de az tény, hogy jelenlegi társulatunk
80%-a itt végzett. Természetes, hogy azokat, akik itt töltik
gyakorlati éveiket, és tehetségesek, később is
foglalkoztatjuk. S nem csak a Színitanházban végzett színészeket,
hanem a többi szak jó képességű diákjaival a háttérszakmákat
is erősítjük.
Az előadó-művészeti törvény viszont meghatározza azt,
hogy egyes színházaknak – nemzeti, kiemelt státuszúaknak –
mennyi diplomás színészt kell alkalmazniuk. A Színitanház
viszont nem ad egyetemi oklevelet. Ez nem okoz nehézséget?
Ha már a változtatásoknál tartunk: nem a megye, hanem a
város a fenntartó. Elég forrás érkezik a színházhoz?
–Kifogástalan, harmonikus a kapcsolatunk a fenntartóval;
ugyanazt a pénzt kapjuk meg működésre, mint eddig. Nagyon bízom
benne, hogy ezen a téren sem lesz változás.
Nemrég azt
nyilatkozta, hogy a minőségi szórakoztatást tartja vezérfonalnak,
és népszínházi programot szeretne megvalósítani. Hogyan határozná
meg a minőségi szórakoztatás és a népszínházi program
fogalmát? Sok esztéta, kritikus szerint a színházi szórakoztatás
egyenlő a zenés darabok és a könnyed komédiák játszásával.
–Túlzottan leegyszerűsített személetet említett.
Magyarországon nagyon erős az a kritikusi réteg, melynek tagjai
– ma már egyre kevesebben – egyoldalú ízlésükkel terrorizálják
a szakmát. Szerintük csak az a jó színház, ahol társadalom-kritika
jelenik meg – más minőséget nem is vesznek figyelembe. Ez a
szemlélet az ’50-es évekre emlékeztet. A mai színházi élet
sajnos fogja ennek az ostoba múlt századi gondolkodásmódnak.
Ádám Ottó, aki tanárom volt az egyetemen, azt mondta: „a színház
olyan, mint az élet, tehát sokszínű”. Nagyon sokfajta színház
létezik, s amelyik megtalálja a közönségét, az működjön
is. Egy vidéki színháznak népszínháznak kell lennie, hiszen
sokféle nézői igényt kell szolgálnia, repertoárjában műfaji
sokszínűséget kell képviselnie. Rétegszínház nem lehet,
mert akkor csak egy-két előadást játszana, egyetlen rétegízlésnek
megfelelve. Nem szabad elválasztani a szórakoztató és az
elgondolkodtató színház fogalmát. A szakmában ezt egyébként
mindenki tudja, csak vannak, akik másnak és másoknak akarnak
megfelelni. Amióta színház létezik, az érzelmeken keresztül
a gondolatokra is hat. Egy előadás alatt a néző sírhat,
nevethet és gondolkodhat egyszerre is. A Békéscsabai Jókai Színháznak,
koncepcióm szerint, közérthető művészetet és minőségi szórakoztatást
kell nyújtania.
Új kezdeményezésük a „Színház házhoz megy”.
Mit értsünk ezalatt?
–Ezzel a programmal a
fiatal nézőket szeretnénk megszólítani. Magyarországon
kialakult egy színházranevelési-ipar számos szakértővel és
vaskos tanulmányokkal. Ennek művelői kimennek az iskolákba,
ahol a tantermekben drámákat elemeznek. A színészek egy adott
rész után leállnak, s elkezdődik annak a kérdésnek a
boncolgatása, hogy a különböző alakok mit, miért mondanak.
Ezért is nevezem ezt „boncasztal-módszernek”. Ez a metódus
lehet, hogy jó azoknak, akik később színházzal szeretnének
foglalkozni, de a legtöbb diák nem kap elég motivációt ahhoz,
hogy ezek után minél több előadást tekintsen meg.
Tapasztalataim szerint szervezett általános-és középiskolás
csoportok látogatják a színházakat, de 18 év fölött „eltűnik”
egy korosztály, melynek tagjai, jó esetben csak 30-40 évesen ülnek
be újra a nézőtérre. A komplex színházi élmény átadásában
hiszek. Ezért kimegyünk az iskolákba – a házhoz menést
szimbolikusan így kell értelmezni – színészekkel, könnyen
szállítható díszletelemekkel, jelmezzel, technikai fölszereléssel.
Az így megteremtett valódi színházi hangulat talán jobban megérinti
a fiatalságot, s ezután többen tekintik meg előadásainkat.
Moliére A fösvény című
darabját mutatjuk be iskolákban, az oktatási intézmények kérésére.
Nem szakítjuk meg az előadást, esetleg utána beszélgetünk róla.
Nem állítom, hogy mindenképpen ez lesz az üdvözítő megoldás,
de hiszek benne. Amennyiben ez a módszer sem vezet sikerre, akkor
újat kell kitalálnunk.
A „házhoz menésen” kívül a mostani évadban
is játszanak a Szarvasi Vízi Színházban?
–Öt évre kaptuk meg ezt
a játszási lehetőséget a szarvasi önkormányzattól. A
rendezvényeket a Magyar Teátrum Közhasznú Nonprofit Kft.
bonyolítja le a Békéscsabai Jókai Színházzal együttműködve.
Azt írják: sok izgalmas előadás várja a Békéscsabán
és környékén élőket a következő hónapokban. Kérem,
emeljen ki közülük néhányat.
–Nagyon nehéz kiemelni néhányat
az előadások közül, mert mindegyik fontos. A népszínházi műfaji
sokszínűség bizonyítéka, hogy Pozsgai Zsolt A szűz és
a szörny, Shakespeare Tévedések
vígjátéka, Rejtő Jenő- Hamvai
Kornél Vesztegzár a Grand Hotelben, Marsha Normann Jóccakát,
anya, Thomas Mann Mario és
a varázsló, Katona József Bánk
bán, Szép Ernő Lila ákác,
Neil Simon Mezítláb a parkban,
Móricz-Kocsák Légy jó mindhalálig
/ musical / mind színre kerül az évadban. Idén is lesz monodráma
a színházban. A Janus Pannonius életéről szóló Midőn
halni készült és a Karkhithemia;
utóbbiban Kara Tünde színművésznő a rákos betegséggel
folytatott, több mint egy évtizeden tartó küzdelmét, tehát
saját történetét adja elő. A kicsik számára pedig három
gyermek-darabbal készülünk.
Egerben láttam a Légy jó
mindhalálig musicalt, melyet ön rendezett. Ebből is azt
szűrtem le, hogy nem igazán kedveli, ha egy klasszikust modern köntösben
adnak elő.
–A modernség fogalma igen
nehezen értelmezhető. Azt valóban nem szeretem, ha egy
klasszikust, mai ruhában, mai környezetben játszanak. Ezzel
leszűkítik, leegyszerűsítik a mű jelentését, és világát.
A néző akkor is megérti egy adott előadás, szituáció vagy
karakter aktualitását, ha azt jól rendezik meg,és remekül játsszák
el.
Meddig lesz megbízott igazgató, és ha kiírják a pályázatot,
megméretteti magát?
–Indulok azon a pályázaton,
amit tudomásom szerint szeptember végén ír ki az önkormányzat.
Egy hónap áll rendelkezésre a pályázatok benyújtására, 30
nap alatt bírálják el azokat, és utána szavaz az igazgató
személyéről a képviselő testület.
Medveczky
Attila
|
