|
 2015.10.02.
A katalánok példája
A tavaly elgáncsolt
népszavazás után a katalánok új utat kerestek, és kitalálták,
hogy a hivatalos tartományi választásokat használják fel céljaik
elérésére. Vasárnap, ha elnyerik a voksok többségét a függetlenséget
támogató pártok, elindítják a Spanyolországról való leválás
folyamatát – hangzott a jelszó.
A katalánok
nemcsak tudják, mit akarnak, hajlandóak kiállni is érte.
1977-ben nyerték el autonómiájukat, a következő években
annak kiszélesítésén dolgoztak, de amikor 2010-ben a spanyol
alkotmánybíróság átértelmezte autonómiastatútumukat és
korlátozta a katalán önrendelkezést, feltámadt bennük a függetlenedési
vágy. Azóta már ez a cél, ezért árasztják el másfél-kétmillióan
szeptember 11-én Barcelona utcáit, ezért szállnak síkra
politikusaik. És, amint keményít a spanyol kormány, ahogy
szaporodnak az akadályok, fenyegetések, mind többen és többen
válnak függetlenségpártivá.
Mi, székelyek autonómiát akarunk – függetlenedni Románia
közepén esély sem lenne –, ám az már kérdéses, hogy ezért
mennyit vagyunk hajlandóak áldozni. Politikusaink mindeddig
rosszul teljesítettek, kampánycélnál többet nem jelentett számukra
az autonómia, vitázgatnak, elkonferenciázgatnak a témáról,
elkészült néhány törvénytervezet, acsarkodásra adott lehetőséget,
érdemi vitára kevéssé, és többnyire megriadnak, ha a szép
szavakon túl gyakorlati lépéseket is tenni kéne. Olyan, mintha
valóban nem is hinnének benne, nem látnák hasznosságát,
fontosságát, csupán egy elvárásnak igyekeznek megfelelni.
Két évvel ezelőtt a székelyek nagy menetelésén sikerült
először összefogással jelentős erőt felmutatnia a székely népnek.
A kezdeményező Székely Nemzeti Tanács éppen a katalánok nagy
utcai felvonulásából is merítette az ötletet. Azóta nem
tudtuk megismételni a bravúrt, mindig akadtak fanyalgók,
ellendrukkerek vagy éppen gyávák, akik tettek arról, hogy se a
székely szabadság napján, se más alkalmakkor ne mozduljon meg
jelentős tömeg.
A katalánoknak is
több pártjuk, szervezetük van, különböző nézeteket képviselnek,
vannak függetlenségpártiak, vannak, akik csak több autonómiát
szeretnének, és olyanok is, akik elkötelezettjei a spanyol
hatalomnak. Érvek, ellenérvek hangzanak el a kampányban, bizonyára
ott is egymásnak feszülnek az ellenfelek, de szeptember 11-én,
nemzeti ünnepükön, a hatmilliós ország egyharmada utcára
vonult.
Most számunkra is adódik egy újabb lehetőség, október
végén, Székelyföld lármafákkal, őrtüzekkel történő körbevilágításakor
ismét megmutathatjuk, hogy képesek vagyunk közösen fellépni
olyan ügyért, melyet fontosnak tartunk. Meg kell tanulnunk a
katalánoktól célokat kitűzni, azokért következetesen kiállni,
és akkor eredményesek lehetünk. Ők elérhetik függetlenségüket,
mi elnyerhetjük Székelyföld autonómiáját. Nem holnap, de talán
holnapután...
Farkas Réka
Háromszék
|
