vissza a főoldalra

 2015.10.02. 

Kinek a pártján áll Ferenc pápa?

Mindannyian élénk érdeklődéssel követjük, hogy a világ vezető személyiségei milyen véleményt fogalmaznak meg a migrációs válságról, a Katolikus Egyház fejére, Ferenc pápára pedig különösen nagy figyelem irányul. A hazai médiát egy-egy mondata járta át, amelyekben kizárólag a menekültek befogadását sürgette. Ezen mondatoknak aztán kettős hatása lett itthon: a baloldal véleményformálói zászlajukra tűzik a Szentatyát, mintha egy platformon lettek volna valaha is, mi keresztények pedig nem értjük, hogy a problémának miért csak erről a részéről beszél a pápa.

Az ügy odáig jutott, hogy mikor a múlt héten terjedelmes interjút adott a portugál Radio Renascencának, akkor a következő mondat terjedt el a magyarországi sajtóban: Kijelentette, a bevándorlók tarthatják életben a népesség öregedése miatt „nagymamává” vált Európát.

Csakhogy ilyet a Szentatya nem mondott. Magyar nyelven még mindig nem olvasható a teljes interjú, de érdemes átrágnia magát az embernek az idegen nyelvű változatok valamelyikén, ha nem akar bedőlni annak a látszatnak, hogy Ferenc pápa egy borzasztó egyszerű ember, aki Európába hajtaná migránsok millióit.

Először is leszögezi a pápa, mikor szóba jön az interjú során a népvándorlás kérdése, hogy ő nem akar senkire se mutogatni (tehát nem Orbán Viktornak üzen, ahogy a Demokratikus Koalíció szeretné). A migránsok kérdése nagy aggodalmat keltett egész Európában, de ez csak a jéghegy csúcsa. Látjuk ezeket a menekülteket, ezeket a szegény embereket, akik menekülnek az éhség és a háború elől. Mindennek az oka: a rossz, igazságtalan társadalmi-gazdasági rendszer; a statisztikák szerint a világ népességének 17%-a birtokolja az összvagyon 80%-át. A gond az, hogy az emberi személynek kellene állnia a társadalmi-gazdasági és politikai rendszer középpontjában, de a ma uralkodó gazdasági rendszer eltávolította a középpontból az emberi személyt, helyébe a pénzt mint istent állította, a divat bálványát. Éppen ezért szükséges, hogy a probléma okait keressük meg. Ott, ahol ez az ok az éhség, teremtsünk forrásokat a munka számára, legyenek beruházások. Ott, ahol az a háború, keressük a békét és dolgozzunk a békéért.

A rászorulók ellátása és befogadása pedig bibliai parancs, úgy fogadjuk be őket, ahogy vannak, amilyenek, emlékeztetve arra, hogy ő maga is Argentínába bevándorlók gyermeke, de az argentin nemzet mégsem lett idegengyűlölő, mert be tudta fogadni a különféle (olasz, horvát, szlovén, szerb, szíriai, libanoni), tehát nemcsak egy európai országból érkező bevándorlókat.

A szeptember 6-i Úrangyala imádság alkalmával mondott felhívása kapcsán a pápa így pontosított: Azt kértem, hogy egész Európában a plébániák fogadjanak be egy családot. Ezzel nem azt értettem, hogy erőből minden plébániaépület fogadjon be egy családot, hanem a plébánia közössége keressen egy helyet, egy sarkot, egy kicsi lakrészt, vagy ha erre nincs lehetőség, akkor béreljen egy szerény helyet, de legyen valami a fejük felett, hogy befogadják őket és bevezessék a közösségbe. Ugyanakkor azt is elismerte, hogy Szicíliától csupán 400 km-re vannak az Iszlám Állam fegyveresei, látja ő is a terrorveszélyt, ezért is szól úgy a buzdítása, hogy a plébániák családokat fogadjanak be, nem egyénekről szólt.

Európa helyzete kapcsán a pápa rámutatott a „jóléti kultúra” jelenségére, mely számos európai országban a születések arányszámainak csökkenését okozta, név szerint megemlítve Olaszország, Portugália és Spanyolország esetét, ahol tényleg nagyon alacsony a születési ráta. Megemlítette, hogy olaszországi unokatestvérei is inkább ingatlanokra és vakációzásra költik a pénzt a gyermekvállalás helyett. Ha egy országban nem születnek többé gyermekek, akkor jönnek a bevándorlók és elfoglalják a helyüket. Az, hogy nem akarnak több gyermeket, az a jóléti kultúra gyümölcse. Ennélfogva az idősek egyedül maradnak. Az Európát ért nagy kihívás egy felhívás arra, hogy anya-Európa legyen és ne nagymama-Európa. Vagyis itt az ideje, hogy újból növekedjen a gyermekvállalás Európában.

Ugyanígy problémának látja a Szentatya, hogy a kontinens több országában 40% feletti a fiatalok munkanélküliségének az aránya. Azonban erre sem azt válaszolta, hogy nem baj, majd dolgoznak helyettük a bevándorlók. Európa anya, amely aggódik a fiataljai miatt, mindenekelőtt azokért, akik munkanélküliek. Sürgető feladat, hogy a szerzetes kongregációk, amelyeknek karizmájuk a nevelés, de a világiak is, a világi oktatók, teremtsenek kis kurzusokat, szükség-iskolákat, ahol a fiatalok mesterséget tanulhatnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy munkát találjanak, még ha alkalmilag is.

Külön érdekes, amit földrészünk szerepéről nyilatkozott Ferenc pápa! Európa rendkívüli, sok évszázados kulturális örökséggel rendelkezik, és vissza kell szereznie karmesteri szerepét a nemzetek koncertjén, vagyis hogy újból Európa legyen, mely mutatja az utat, mert van olyan kultúrája, mellyel megteheti ezt. Európa még nem halott. Egy kicsit nagymama, de újból anya lehet. Európa képes arra, hogy megerősítse a saját kultúráját és a saját identitását. Igaz, Európa hibázott, mikor megtagadta saját keresztény gyökereit, de még időben van és javíthat.

Mindezek alapján feltehetjük a címben foglalt kérdést: Kinek a pártján áll Ferenc pápa? Elsősorban a rászorulókén, továbbra is a szegények pápája, és ez így van jól. Viszont nem véletlenül került a Vatikán élére, képes a dolgokat több szempontból is megvizsgálni, felelősen gondolkodni. Tisztában van a terrorfenyegetettséggel is, és rávilágít arra, hogy a válság okait meg kell szüntetni, valamint hogy az iszlám csak a romló kereszténység miatt tud magának utat törni. Rámutat arra is, hogy az egész válság felébresztheti Európát, hogy visszataláljon értékeire és a jólét hajkurászása helyett az európai családok ismét gyermekeket vállaljanak.

Ferenc pápa egyáltalán nem nyilatkozott úgy, mint akit nem érdekel Európa sorsa és azt sem bánja, ha mohamedánok milliói egészen megváltozatják. Sőt a Szentatya sok évszázados kulturális örökségünk okán vezető szerepet szán kontinensünknek. Sokakkal ellentétben!

Märle Tamás