vissza a főoldalra

 

 

 2015.10.02. 

Szűcs Balázs: Hit és akarat

Találkoztam pár hete egy 15-16 éves fiúval, akiről első ránézésre az volt a benyomásom, hogy komoly daganatos betegsége van. Beszélgetésünk közepén elmesélte, hogy 11 éves volt, amikor autóval utazott fel Budapestre és frontálisan ütköztek egy kamionnal. A baleset következtében meghalt, újra kellett éleszteni. Az ütközés miatt az agykérgéből rengeteg információ törlődött, ezért újra kellett járni, beszélni tanulnia, meg kellett tanulnia olvasni, írni. Számára ez több évet vett igénybe. Büszkén mondta, hogy most már csak az egyik keze áll kicsit gyengébben és kicsit lassabban beszél, de mind a kettő folyamatosan javul. Elmesélte, hogy az orvosok nem sok jót jósoltak neki, de ő az első pillanattól kezdve nem akarta a negatív információkat befogadni. Amikor megkérdeztem tőle, hogy mi kellett ahhoz, hogy ebből a traumából felálljon, rögtön rávágta, hogy két dolog: hit és akarat.

Sokat mozog bennem ez a beszélgetés. Sokat gondoltam azóta arra az időre, amit a srácnak kellett átélnie, amikor még teljesen bizonytalan volt az állapota. Minden előtte lévő akadályt le tudott győzni hittel és akarattal.

Úgy gondolom, hogy ez a kulcsa a mi kihívásainknak is. Hogyan tudjuk a megpróbáltatásokat erős akarattal viselni? Egy-egy nehéz helyzet lenyom bennünket, vagy van bennünk annyi életösztön, hogy a kihívásoknak megfeleljünk?

Találkoztam sok olyan emberrel, aki világosan látta, hogy miben kellene változtatnia ahhoz, hogy életben maradjon, de nem volt már rá ereje. Egy középkorú úrnál rákot állapítottak meg, kezdeti stádiumban. Pontosan elmondták neki, hogy miben változtasson, milyen ételekről, italokról mondjon le. Ő ahelyett, hogy ezt megtette volna, elkezdett mindenkinek panaszkodni, siránkozni. Ahogy a tapasztalatok mutatják, a panaszkodás erősen gyengíti az embert. Sajnos semmi mást nem tudott a környezete tenni, minthogy végig asszisztálta, hogy a férfi leépül, és a rák elhatalmasodik rajta.

Ugyanakkor egy pár hónappal ezelőtt egy nagyon életvidám, boldog emberrel beszélgettem, aki gégerákból van kigyógyulófélben. Mikor megkérdeztem, hogy hogy van, azt válaszolta, most már sokkal jobban, mint a kezelőorvosai. Ennek az embernek van elég hite és akarata, hogy kigyógyuljon betegségéből.

A hit, a nehéz helyzetekben az égre tekintés képessége, mindig erőt ad az embernek és felemel. Ahogy a panaszkodás gyengít, a hit erősít. A hit jövőképet ad számunkra. Nem az a hit, amit úgy érzünk, hogy életidegen, hanem az, amelyik a szívünkig elér és megmozgat. Ezzel a hittel lehet találkozni sokszor a gyermekek megszólalásaiban, az elkötelezett ember hivatástudatában.

Egy pedagógus, amikor már annyira beteg volt, hogy nem tudta tovább tanítani a rá bízottakat, elment a közeli börtönbe, és azzal a felkiáltással, hogy amíg van erőm, csinálom, több éven keresztül tanította a rabokat. Az orvosok azt mondták neki, hogy annyira rosszak az értékei, hogy már rég meg kellett volna halnia, mire ő csak annyit mondott, hogy még életben tartanak az elítéltek, akik nagyon számítanak rám.

A nehéz helyzetek sokszor azt mutatják meg, hogy van-e bennünk elég életerő, élni akarás, hogy legyőzzük a megpróbáltatásokat és van-e bennünk elég akarat, hogy a kitűzött célokat meg is valósítsuk.

Hit és akarat: mind a kettő könnyen elsikkad, ha nincsenek kihívásaink, és mind a kettő hihetetlenül felértékelődik, ha kihívásokkal találjuk szembe magunkat.

Őrizzük ezeket az értékeket, erősítsük magunkban, és sugározzuk magunk körül!