vissza a főoldalra

 

 

 2015.10.09. 

Türk–sumér, vagy finnugor?

Ebbe a vitába nem megyek bele

Veszprém és Iszkaszentgyörgy megosztva nyerte el a 2016-os Finnugor Kulturális Főváros címet. Ennek ellenére eszünkbe sem jut a finnugor rokonság elméletét bárkire rákényszeríteni, mondja Szoboszlai András. Másról van itt szó, az a helyzet, sok barátom él Finnországban és Észtországban, s nekem az jelenti a rokonságot, ha kölcsönösen számíthatunk egymásra.

 Elnök úr először mentőorvos volt, s jelenleg a veszprémi kórház baleseti sebészetén dolgozik. Egészségügyi dolgozóként hogyan került kapcsolatba a finnugor elmélettel?

 – Gyerekkorom óta érdekel a rokonsági kérdés. Először 1992-ben jártam Finnországban a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület által szervezett kiránduláson. Az ott, gyermekként szerzett élmények határozták meg elsősorban azt, hogy azt követően fokozatosan érdeklődtem a finn kultúra és társadalom iránt. Ezután elkezdtem finnül tanulni, majd egyesületi tag lettem, s később elnökké választottak.

 A finn nyelven kívül megérti az észtet is?

 – Észtül nem beszélek. A nagyon közeli nyelvi kapcsolat miatt viszont egy részét megértem az észt nyelvnek.

 Valójában milyenek Veszprém városának finnugor kapcsolatai?

 – A legelső testvérvárosi kapcsolat 1971-ben a dél-észtországi Tartuval jött létre. Rovaniemivel, Lappföld fővárosával pedig 1974-ben kötöttek testvérvárosi szerződést. Azóta mindegyik testvérvárosi együttműködés élő, függetlenül attól, hogy főleg a civil szféra működteti a legszorosabb kapcsolatokat. A távolság ellenére az egyik legtartalmasabb például a Rovaniemivel fennálló viszonyunk. A többi testvérvárosi kapcsolatunk is nagyon eredményes, és csak jót lehet róluk mondani.

 Lesz -e feladata egy év múlva az ön által vezetett egyesületnek a kulturális fővárosi rendezvényekkel összefüggésben?

 – Erről még korai beszélni, mert még nem történt meg a várossal a programok egyeztetése. A programok jelentős részét bizonyára a Veszprémi Magyar–Finn Egyesület szervezésében valósítják meg. Azt tanácsolom, hogy erre akkor térjünk vissza, mikor Porga Gyula polgármester úr rábólint a programtervezetre.

 Tulajdonképpen hogyan képzeljünk el egy működő testvérvárosi kapcsolatot?

 – Egymás kultúrájának – a néptánccsoportok fellépése, a kiállítások szervezése általi – megismerése nagyon lényeges, de esetünkben többről van szó. A veszprémi egyetem már kialakította kapcsolatát a tartui és a rovaniemivi egyetemmel. Tehát az Erasmus-pályázatok keretében évente tanul magyar diák Rovaniemiviben, és finn hallgatók is rendszeresen stúdiumokat folytatnak Veszprémben. A magyar tanszéken észt nyelvet is hallgathatnak a diákok. Szakmai kapcsolatokat is meg kell említeni, akár a saját szakterületemre vonatkoztatva. Finnországi szakemberek megismerkedtek az itteni rendszerekkel, és a magyarok a finn és a lapföldi módszerekkel, stratégiákkal, kutatási eredményekkel.

 A XIX. századtól napjainkig tart a finnugor–türk vita. Szándékozik-e állást foglalni ebben a kérdésben?

 – Nem ön az egyetlen, aki felteszi nekem ezt a kérdést. Amennyiben a Finnugor Kulturális Főváros címről beszélünk, ki kell emelnem, hogy a 2016-os programsorozatnak nem az a célja, hogy a finnugor rokonságot ráerőltessük a magyarokra. Nem szeretnénk vitaesteket szervezni és állást foglalni sem abban, hogy a finnugor nyelvrokonság, vagy pedig a türk elmélet állja meg a helyét. Azt gondolom, hogy a nyelvrokonság és a genetikai rokonság két különböző fogalom, és ezt itthon hajlamosak sokan összekeverni. A finnugor nyelvrokonság ténye megalapozott; az ezzel foglalkozó szakemberek számára ez nem is kérdés. A kulturális fővárosi cím kapcsán a célunk, hogy a finnugor világhoz tartozó népcsoportok, közösségek kultúrájával megismertessük a magyar lakosságot, s rámutassunk arra, hogy a rokonság nagyon széles spektrumban értelmezhető fogalom. A görcsös tagadás helyett inkább arra kellene koncentrálni, hogy az északi területeken élő finnugor népek számára megtiszteltetés és büszkeséggel tölti el őket, hogy a magyarokat saját közösségükhöz sorolhatják. Miért is kéne szégyellnünk egy finnországi rokoni kapcsolatot attól függetlenül, hogy nem beszélünk vérrokonságról? De nekem is vannak olyan barátaim, ismerőseim, akik nem vérrokonaim, de olyan szoros a kapcsolat közöttünk, hogy rokonként tekintünk egymásra. 2016-ban félre szeretném tenni a türk–finnugor vitát, hogy emberi szinten valósuljon meg a programsorozat.

 „Elävä kala ui veden alla”, tehát az „Eleven hal úszkál a víz alatt”?

 –Miután nem vagyok nyelvész, sem történész, ezért nem lenne hiteles, ha én ilyen típusú vitákba belemennék. A nyelvrokonságot elfogadom, amit nemcsak az ön által említett mondat bizonyít. Nagyon sok barátom él Finnországban és Észtországban, s nekem az a fontos, hogy kölcsönösen számíthatunk egymásra. Nekem ez jelenti a rokonságot. S be kell látnunk: egyedül a világban élni nem lehet.

 

M.A.