|
 2015.10.09.
Szűcs Balázs
atya: Hiúság
Az Ördög ügyvédje
című filmben a rendező a kísértő szájába adja a következő
mondatot: „Kedvenc bűnöm a hiúság!” Miért?
Bennünk van az az
alapvető vágy, hogy legyen olyan területe az életünknek, ahol
egyre jobbak vagyunk napról napra. Ha ez sikerül, akkor ehhez
hozzákapcsolódik értékességünk tudata, a céltudatosság és
az az elszántság, ami szükséges céljaink eléréséhez.
De számtalanszor
találkozunk azzal az érzéssel is, hogy ha lehet, akkor érjük
el úgy céljainkat, hogy minél kevesebbet teszünk érte.
Pontosan látjuk, hogy mekkora energiabefektetésre lenne szükség,
de igyekszünk ezt itt is, ott is megspórolni. Ugyanakkor megteszünk
mindent, hogy kifelé megmutassuk, hogy mennyire tökéletes a művünk,
mennyit dolgoztunk vele. És ha valaki szóvá teszi, hogy lenne még
mit javítani, lenne hová fejlődni, megsértődünk,
felfortyanunk, mert a hiúságunkban megsértettek bennünket.
Milyen képet
tartok magamról befelé és mit mutatok magamról kifelé? Nagyon
sok tévút van ezen a területen. De mi a célravezető irány?
Befelé mindenképpen
meg kell keresni értékességünket. Ha ezt megtaláltuk, akkor
egy egészséges öntudattal kell tudnunk ezt kezelni.
Ami bennem pozitív,
azt azért kaptam, hogy kiműveljem, és hogy szolgáljak vele.
Alapvető irányultságainkért nem tettünk semmit. Ez egy belső
adottság, amit mások javára kell fordítanunk.
Ugyanakkor látnunk
kell, hogy vannak olyan területek az életben, amelyek tőlünk
nagyon távol állnak. Ezek pedig azért vannak jelen, hogy ne bízzuk
el magunkat, hanem tudjuk, hogy bizonyos helyzetekben másokra
szorulunk.
Befelé ez a kettősség
adja az ember helyes önértékelését. A sikerektől nem szállok
el, hiszen tudom, hogy az eredményeimet mások felé kell fordítanom,
ugyanakkor a kudarcok sem törnek le, mert ezeket is a helyükön
tudom kezelni.
Kifelé pedig az a
helyes irány, hogy meg merem mutatni, hogy mire vagyok képes, de
a határaimat is el tudom fogadni. Olyan felemelő látvány,
amikor sportolók fenn állnak a dobogó legmagasabb fokán, és
nagyon alázatosan nyilatkoznak eredményeikről, hiszen ők
pontosan ismerik saját határaikat.
A hiúság ott
jelentkezik, amikor nem vagyok hajlandó tudomást venni a határaimról,
és nem egy valós képet mutatok magamról.
Nagyon fontos
pontja életünknek a reális kritika elfogadása és a helyes önkritika
gyakorlása, hiszen ezek azok a visszajelzések, amelyek által növekedni
tudunk. Ezek akkor nem jelennek meg életünkben, ha hiú emberek
vagyunk. A reális kritika és a helyes önkritika nyitottá és
elfogadóvá tesz, a hiúság magunkba zár.
Milyen jó lenne,
ha egy-egy helyzetben inkább lennénk nyitottan elfogadók, mint
hiú zártságunkban elutasítók!
|
