vissza a főoldalra

 2015.10.09. 

Csurka István: VÉGÁLLOMÁS?

„Ezen, a minden kisebb és nagyobb európai országra érvényes terven belül Magyarország különlegesen fontos, speciális célok és távlatok szempontjából nézve. A magyar medence elsőrendű települési terület, és ugyanígy fontos, szükséges a megtört, öregedő magyar nép is a maga herélt türelmességével. De ezt már sokszor elmondtuk, érdekesebb arra rávilágítanunk, ha már Lámpás Programról beszélünk, hogy volt idő, mikor az európai keresztény népek szaporodtak és áradtak szét a világba. Lesz idő, mikor kiderül: a cionizmus nem az örökkévalóságnak készült.”

 Jelző nélküli valódi, élő demokrácia csak Európában és erősen amerikanizált változatban Kanadában fordult elő, az esetszám kicsiségének indokául pedig a világhelyzet háborús feszültségeit, a katonai tömbösítést és az állandó bizonytalanságot, az átmenetiséget hoztuk fel. Nem lehet és nincs is demokrácia, mert az a nagyhatalmaknak útjában áll, és a globalizmus profitszerző mohóságának akadályt jelent. A demokrácia látszata kell, kívülről irányítható kormányokkal és kormányzatokkal. Elég, ha egy átmeneti állapotot hoznak létre, amelyből a globalizmus nemzetközi vezérkarának igényei szerint, és természetesen a satuba fogott társadalom ellenállásának keménysége vagy gyengesége szerint számukra alkalmas gazdaságot és politikai rendszert hoznak létre. Az, amiben ma élünk, akár a rendszerváltástól kezdjük a számolást, akár a korábbi időkkel, tulajdonképpen csak egy átmeneti állapot, amely addig tart, amíg a globalizmus minden igényét kielégítő és a nemzetállam minden globalizmussal szembeni ellenállását levető jellegtelen halmaz, s a diktatúrát is közönyösen elfogadó tömegtársadalom létre nem jön.

Ehhez a következő feltételeknek kell teljesülniük: – a nemzeti értelmiséget el kell tüntetni a színről, maradékát pedig össze kell zavarni, minden érdekérvényesítésről le kell szoktatni; – műveletlen tömegtársadalmat kell létrehozni, olyat, amelynek csak anyagi és testi igényei vannak, a bevándorlás nemzetállami ellenőrizetlenségével multikulturálisnak nevezett, lényegében multikulturálatlan társadalmat kell létrehozni; – a magától is fogyatkozó nép kihalását fel kell gyorsítani – költségkímélés céljából; – meg kell fosztani történelmi tudatától, öntudata maradványaitól a társadalmat; – a transzcendencia minden igényét, a hit megtartó erejét, a történelmi kereszténységet és a keresztyénséget puszta szektává és díszletté, vagy Molnár Tamásnak a Liberális hegemóniában kifejtett gondolata szerint jelentéktelen lobbicsoporttá kell tenni; – katonailag önmaga megvédésére képtelenné kell tenni az országot; – a zűrzavar korszakaival, elviselhetetlenségével, nyomorúságaival fel kell ébreszteni a vágyat a rend után, s a folyamat végén be kell vezetni a totális diktatúrát – mint felszabadítást.

Ezen, a minden kisebb és nagyobb európai országra érvényes terven belül Magyarország különlegesen fontos, speciális célok és távlatok szempontjából nézve. A magyar medence elsőrendű települési terület, és ugyanígy fontos, szükséges a megtört, öregedő magyar nép is a maga herélt türelmességével. De ezt már sokszor elmondtuk, érdekesebb arra rávilágítanunk, ha már Lámpás Programról beszélünk, hogy volt idő, mikor az európai keresztény népek szaporodtak és áradtak szét a világba. Lesz idő, mikor kiderül: a cionizmus nem az örökkévalóságnak készült. Majd kétezer évvel a szétszóratás után maga a világba szétáramlott és mindenütt megkapaszkodott zsidóság egésze, egyeteme sohasem fogadta el. Nemcsak azért nem indult meg már a kezdeti időkben és az állam megalakulásakor sem nagyobb arányú Izraelbe vándorlás, hazatelepedés, mert ennek akadálya volt a hely szűkössége és a nehéz élet, az állandó háborúzás, hanem azért sem, mert a zsidóság számottevő erői, koponyái világosan látták, hogy a szétszórtságban megőrzött zsidóság, az összetartás nagyobb erő, mint egy amerikai pénzen és amerikai fegyverrel megvédett kis állam, illetve éppen a kettő együtt képez különleges politikai és anyagi erőt, amelynek egyik alapelemét feladni egy vallási gondolatért, egy eszméért nem volna célszerű.

Ma erről a maga valóságában úgyszólván senki nem beszél. Izrael Állam létéről és sorsáról, s a mindig vándorló nép jövőbeni életéről beszélni politikailag nem korrekt.

Ma Izrael az örök, a tartós, csak a többi állam sorsa bizonytalan. Izrael és az USA könyörtelen harcokat folytat azok ellen az államok és szervezetek, pártok és népcsoportok ellen, amelyek nem ismerik el Izrael létjogosultságát, vagy amelyek az általuk kiűzött palesztinok mellé állnak. Izrael évtizedek óta rendre nem teljesíti az ENSZ rá vonatkozó határozatait, az USA sorozatosan megvétózza a Biztonsági Tanács Izraelt elítélő határozatait, Izrael mentesítése, biztonsága érdekében borzalmas költségű háborúk folynak, vérontást vérontás követ. Meg van szervezve az antiterrorista világharc, amely elsősorban Izrael védelmét, lehetséges ellenségeinek a kiirtását szolgálja, s mégis, aki olyan ostobának képzeli a zsidóságot és a vezetőit, hogy azok elképzelik ennek az állapotnak az örökkévaló fenntarthatóságát, az nemcsak a történelmet nem ismeri, hanem egyenesen vak és ostoba. Ellenkezőleg: a zsidók jobban tudják, hogy ez az állapot már középtávon is fenntarthatatlan, akármennyi pénz áll is mögötte és akármilyen új fegyvereket fejleszt is ki az amerikai hadiipar, ezt be kell fejezni. Tehát nyilvánvalóan új megoldáson, új helyfoglaláson, új, természetesen más szerkezetű, színű, alapozású, de saját hegemóniájú állam megteremtésén is gondolkoznak. Olyan hely és olyan állam kell, amelyet nem az örökös háború tart fenn, s amelybe az örökös háborúval fenntartottból vissza lehet vonulni.

Az új helyzetet az európai civilizált népek fogyása és elöregedése teremtette meg. Európában olyan társadalmak és olyan életformák jöttek létre, amelyben a nők nem szülnek annyi gyermeket, amely a népesség reprodukciójához kell, az életforma viszont éppen a liberalizmus ajánlásaival, szekularizációjával, anyagiasságával, és az amerikanizált élet elterjedésével alakult ki. Körülbelül 1968 óta az európai fehér társadalmak hatalmas nyomás alatt állnak. Vessenek ki magukból minden régit, hagyományost, nemzetit és keresztényt, felejtsék el az ember hivatását, éljenek a mindennapoknak, ne is törődjenek a saját történelmükkel, és fogyasszanak minél többet. Az európai államok a globális gazdasági kihívásokra vonatkozva elvetették a szociális piacgazdaság gyakorlatát, és uralkodó köreik – mindenütt erősen átitatva idegen vezetőkkel – ennek következtében csak egyre körmönfontabb hazudozásokkal, félrevezetésekkel képesek kormányra jutni. Az európai kultúra elindult a saját végállomása felé.