2015.10.09.
Csurka István:
VÉGÁLLOMÁS?
„Ezen, a
minden kisebb és nagyobb európai országra érvényes terven belül
Magyarország különlegesen fontos, speciális célok és távlatok
szempontjából nézve. A magyar medence elsőrendű települési
terület, és ugyanígy fontos, szükséges a megtört, öregedő
magyar nép is a maga herélt türelmességével. De ezt már
sokszor elmondtuk, érdekesebb arra rávilágítanunk, ha már Lámpás
Programról beszélünk, hogy volt idő, mikor az európai keresztény
népek szaporodtak és áradtak szét a világba. Lesz idő, mikor
kiderül: a cionizmus nem az örökkévalóságnak készült.”
Jelző nélküli valódi, élő
demokrácia csak Európában és erősen amerikanizált változatban
Kanadában fordult elő, az esetszám kicsiségének indokául
pedig a világhelyzet háborús feszültségeit, a katonai tömbösítést
és az állandó bizonytalanságot, az átmenetiséget hoztuk fel.
Nem lehet és nincs is demokrácia, mert az a nagyhatalmaknak útjában
áll, és a globalizmus profitszerző mohóságának akadályt
jelent. A demokrácia látszata kell, kívülről irányítható
kormányokkal és kormányzatokkal. Elég, ha egy átmeneti állapotot
hoznak létre, amelyből a globalizmus nemzetközi vezérkarának
igényei szerint, és természetesen a satuba fogott társadalom
ellenállásának keménysége vagy gyengesége szerint számukra
alkalmas gazdaságot és politikai rendszert hoznak létre. Az,
amiben ma élünk, akár a rendszerváltástól kezdjük a számolást,
akár a korábbi időkkel, tulajdonképpen csak egy átmeneti állapot,
amely addig tart, amíg a globalizmus minden igényét kielégítő
és a nemzetállam minden globalizmussal szembeni ellenállását
levető jellegtelen halmaz, s a diktatúrát is közönyösen
elfogadó tömegtársadalom létre nem jön.
Ehhez
a következő feltételeknek kell teljesülniük: – a nemzeti értelmiséget
el kell tüntetni a színről, maradékát pedig össze kell
zavarni, minden érdekérvényesítésről le kell szoktatni; –
műveletlen tömegtársadalmat kell létrehozni, olyat, amelynek
csak anyagi és testi igényei vannak, a bevándorlás nemzetállami
ellenőrizetlenségével multikulturálisnak nevezett, lényegében
multikulturálatlan társadalmat kell létrehozni; – a magától
is fogyatkozó nép kihalását fel kell gyorsítani – költségkímélés
céljából; – meg kell fosztani történelmi tudatától, öntudata
maradványaitól a társadalmat; – a transzcendencia minden igényét,
a hit megtartó erejét, a történelmi kereszténységet és a
keresztyénséget puszta szektává és díszletté, vagy Molnár
Tamásnak a Liberális hegemóniában kifejtett gondolata szerint
jelentéktelen lobbicsoporttá kell tenni; – katonailag önmaga
megvédésére képtelenné kell tenni az országot; – a zűrzavar
korszakaival, elviselhetetlenségével, nyomorúságaival fel kell
ébreszteni a vágyat a rend után, s a folyamat végén be kell
vezetni a totális diktatúrát – mint felszabadítást.
Ezen,
a minden kisebb és nagyobb európai országra érvényes terven
belül Magyarország különlegesen fontos, speciális célok és
távlatok szempontjából nézve. A magyar medence elsőrendű
települési terület, és ugyanígy fontos, szükséges a megtört,
öregedő magyar nép is a maga herélt türelmességével. De ezt
már sokszor elmondtuk, érdekesebb arra rávilágítanunk, ha már
Lámpás Programról beszélünk, hogy volt idő, mikor az európai
keresztény népek szaporodtak és áradtak szét a világba. Lesz
idő, mikor kiderül: a cionizmus nem az örökkévalóságnak készült.
Majd kétezer évvel a szétszóratás után maga a világba szétáramlott
és mindenütt megkapaszkodott zsidóság egésze, egyeteme
sohasem fogadta el. Nemcsak azért nem indult meg már a kezdeti
időkben és az állam megalakulásakor sem nagyobb arányú
Izraelbe vándorlás, hazatelepedés, mert ennek akadálya volt a
hely szűkössége és a nehéz élet, az állandó háborúzás,
hanem azért sem, mert a zsidóság számottevő erői, koponyái
világosan látták, hogy a szétszórtságban megőrzött zsidóság,
az összetartás nagyobb erő, mint egy amerikai pénzen és
amerikai fegyverrel megvédett kis állam, illetve éppen a kettő
együtt képez különleges politikai és anyagi erőt, amelynek
egyik alapelemét feladni egy vallási gondolatért, egy eszméért
nem volna célszerű.
Ma
erről a maga valóságában úgyszólván senki nem beszél.
Izrael Állam létéről és sorsáról, s a mindig vándorló nép
jövőbeni életéről beszélni politikailag nem korrekt.
Ma
Izrael az örök, a tartós, csak a többi állam sorsa
bizonytalan. Izrael és az USA könyörtelen harcokat folytat azok
ellen az államok és szervezetek, pártok és népcsoportok
ellen, amelyek nem ismerik el Izrael létjogosultságát, vagy
amelyek az általuk kiűzött palesztinok mellé állnak. Izrael
évtizedek óta rendre nem teljesíti az ENSZ rá vonatkozó határozatait,
az USA sorozatosan megvétózza a Biztonsági Tanács Izraelt elítélő
határozatait, Izrael mentesítése, biztonsága érdekében
borzalmas költségű háborúk folynak, vérontást vérontás követ.
Meg van szervezve az antiterrorista világharc, amely elsősorban
Izrael védelmét, lehetséges ellenségeinek a kiirtását szolgálja,
s mégis, aki olyan ostobának képzeli a zsidóságot és a vezetőit,
hogy azok elképzelik ennek az állapotnak az örökkévaló
fenntarthatóságát, az nemcsak a történelmet nem ismeri, hanem
egyenesen vak és ostoba. Ellenkezőleg: a zsidók jobban tudják,
hogy ez az állapot már középtávon is fenntarthatatlan, akármennyi
pénz áll is mögötte és akármilyen új fegyvereket fejleszt
is ki az amerikai hadiipar, ezt be kell fejezni. Tehát nyilvánvalóan
új megoldáson, új helyfoglaláson, új, természetesen más
szerkezetű, színű, alapozású, de saját hegemóniájú állam
megteremtésén is gondolkoznak. Olyan hely és olyan állam kell,
amelyet nem az örökös háború tart fenn, s amelybe az örökös
háborúval fenntartottból vissza lehet vonulni.
Az
új helyzetet az európai civilizált népek fogyása és elöregedése
teremtette meg. Európában olyan társadalmak és olyan életformák
jöttek létre, amelyben a nők nem szülnek annyi gyermeket,
amely a népesség reprodukciójához kell, az életforma viszont
éppen a liberalizmus ajánlásaival, szekularizációjával,
anyagiasságával, és az amerikanizált élet elterjedésével
alakult ki. Körülbelül 1968 óta az európai fehér társadalmak
hatalmas nyomás alatt állnak. Vessenek ki magukból minden régit,
hagyományost, nemzetit és keresztényt, felejtsék el az ember
hivatását, éljenek a mindennapoknak, ne is törődjenek a saját
történelmükkel, és fogyasszanak minél többet. Az európai államok
a globális gazdasági kihívásokra vonatkozva elvetették a
szociális piacgazdaság gyakorlatát, és uralkodó köreik –
mindenütt erősen átitatva idegen vezetőkkel – ennek következtében
csak egyre körmönfontabb hazudozásokkal, félrevezetésekkel képesek
kormányra jutni. Az európai kultúra elindult a saját végállomása
felé.
|