vissza a főoldalra

 2015.10.09. 

A helyzet fokozódik

Természetesen ezúttal is a nemzetközi helyzetről van szó, csak éppen nem Nyugaton, hanem Közép-Európa keleti részén, illetve legkeletibb vidékén. Az orosz–lengyel diplomáciai kapcsolatok terén megint áll a bál. Olyannyira, hogy ezt az egész cikket a témának szentelem, bár eredetileg más hírekről szerettem volna beszámolni. Az események több szálon futnak. Az első veszélyforrás az volt, hogy Vlagyimir Putyin két héttel ezelőtt, vasárnap bejelentette: katonai légitámaszpontot akar létesíteni földrészünk utolsó kommunista diktatúrájában, a szomszédos Fehéroroszországban. Másképpen Belorussziában, s hogy még pontosabban fejezzem ki magam, az ország belorusz nevét használva: Belaruszban. Mindjárt az első percben tudni lehetett: ez a terv nyilvánvalóan nyugtalanná teszi a térség államait, Lengyelországot és a balti országokat. A támaszpont ötlete már korábban is felvetődött Moszkva részéről, de Fehéroroszország mindeddig elzárkózott a javaslattól.

Csakhogy Belarusz erősen függ Oroszországtól az energiaellátás és a pénzügyi hitelek területén. Most Putyin utasította az orosz védelmi és külügyminisztert, hogy kezdjék meg a tárgyalásokat az érintett fehérorosz hivatalokkal, és mihamarabb kössenek velük megállapodást. A minszki diktátor, Aljakszandr Lukasenka még lapít, és nem nyilatkozott Putyin kezdeményezéséről. Múlt pénteken a két elnök zárt ajtók mögött, elképesztő biztonsági intézkedések közepette találkozott a dél-oroszországi Szocsiban, a legutóbbi téli olimpia helyszínén. Az irdatlan beruházással épített olimpiai létesítmények kihasználatlanok, és a sport ünnepe óta nagyjából csak arra jók, hogy politikai eseményeknek adjanak helyet. Oroszországnak már most is van radar- és haditengerészeti létesítménye Fehéroroszországban, de ez lenne az első légitámaszpont. A kiszemelt helyszín azért lenne rendkívül előnyös Moszkvának, mert közel található Ukrajnához és három uniós tagországhoz, melyek nem mellékesen a NATO tagjai is: Lengyelországhoz, Lettországhoz és Litvániához. A fehérorosz elnök, Lukasenka mindeddig semleges maradt az ukrán–orosz háború kérdésében. Ennek legfőbb oka az lehet, hogy javítani szeretné kapcsolatait Nyugat-Európával. Erre bizony szüksége is lenne, mert jelenleg teljesen elszigetelt, minden tekintetben. Egy orosz katonai egység folyamatos állomásoztatása fehérorosz területen egyértelműen kihatna az ukrajnai válságra, és növelné a térségben uralkodó feszültséget. Politikai elemzők határozottan állítják, hogy Putyin már évek óta nagy nyomást gyakorol Lukasenka elnökre.

A második veszélyforrás a varsói orosz nagykövet, Szergej Andrejev múlt heti politikai ámokfutása. A nemzetközi sajtó értékelése szerint „hajmeresztő történelmi leckét” adott a lengyel közvéleménynek. A második világháborús szovjet megszállásra, a sztalinista terrorra emlékező lengyelek teljes joggal dühbe jöttek. Andrejev múlt pénteken este a TVN24 hírtelevízió stúdiójában adott interjút. Arról beszélt, hogy Lengyelország megérdemelte a második világháborús szenvedéseket és a hatéves náci megszállást, mert „részlegesen” felelős a nagy világégésért, amennyiben az 1930-as évek során gátolta a Hitler-ellenes nemzetközi koalíció létrejöttét. Andrejev szerint a Vörös Hadsereg bevonulása Lengyelországba 1939. szeptember 17-én (azaz két és fél héttel azután, hogy Hitler lerohanta Lengyelországot) a Szovjetunió részéről nem katonai agresszió volt, hanem csak jogos önvédelem. A Vörös Hadsereg nem lerohanta Kelet-Lengyelországot, hanem „védelem alá vonta”. A Lengyelország felosztásáról intézkedő titkos német–orosz megállapodás, a Molotov–Ribbentrop-paktum az orosz nagykövet szerint csak aljas rágalom, és nem létezett. Arról nem nyilatkozott, hogy a védelem alá vonás, illetve a jogos önvédelem során a Vörös Hadsereg miért végzett ki törvénytelenül több tízezer lengyel nemzetiségű hadifoglyot. Andrejev végezetül azzal vádolta Lengyelországot, hogy napjainkban a varsói kormány miatt jutottak történelmi mélypontra a lengyel–orosz politikai kapcsolatok.

Nem meglepő, hogy rögvest megérkezett a lengyel hivatalos válasz: a nagykövetet már másnap behívatták a varsói külügyminisztériumba. Andrejev „részben visszavonta tévényilatkozatát, és úgy értékelte, hogy szavai nem voltak „kellően pontosak”. Vagyis az ilyenkor szokásos fegyverhez nyúlt: elővette a jól bevált diplomáciai maszatolást. A külügyminisztérium lépcsőjén újságírók előtt arra hivatkozott, hogy a tévéstúdióban mondott szavait „szerencsétlenül értelmezték”, csak egy kis félreértés történt, semmi egyéb, természetesen rendkívül tiszteli a lengyel népet, mélyen együttérez a rengeteg szenvedésen átesett emberek leszármazottaival. Satöbbi, satöbbi, csupa hatásvadász patron, filléres diplomáciai süketelés. Andrejev azt állítja, hogy behívatásakor nem adtak át neki hivatalos tiltakozó jegyzéket. Ezzel szemben a lengyel külügyi tárca a berendelést követően közleményt adott ki, melyben az orosz nagykövet iránt megfogalmazott „határozott tiltakozásról” esik szó. Andrejev kijelentéseit hamisnak, a történelmi tényekkel ellenkezőknek minősítették. A nagykövet berendelése előtt egy északkelet-lengyelországi falu, Milejczy katonai temetőjében ismeretlen tettesek megrongáltak hatvan orosz katonai sírt. Ezt a lengyel kormány hivatalosan elítélte – ennek ellenére Moszkvában látványosan berendelték a lengyel nagykövetet. Amúgy a lengyel–orosz viszony sokszorosan terhelt, történelmi okokból szinte állandóan feszült. E legújabb diplomáciai válság akkor kezdődött, amikor Oroszország 2014-ben elcsatolta Ukrajnától a Krímet. Azóta a lengyel kormány szinte egyfolytában élesen bírálja Moszkva külpolitikai lépéseit. Mi több, a NATO-t arra kérte, létesítsen katonai támaszpontokat Lengyelország keleti határvidékén, nehogy az oroszok őket is lerohanják. A NATO eleget tett a lengyel kéréseknek, és támaszpontokat hozott létre. Amerikai rakétaelhárító rendszert is kiépítettek a keleti területeken.

A diplomáciai feszültség harmadik forrása egy temetési ünnepség: múlt vasárnap a varsói Powazki temetőben örök nyugalomra helyezték az úgynevezett rendíthetetlen katonákat: a német és a szovjet megszállás ellen harcolt harmincöt lengyel ellenálló földi maradványait. Valamennyiükkel a szovjet zsarnokság által irányított kommunista terror végzett. A maradványok exhumálása 2011-ben kezdődött, és mostanra fejeződött be. A gyászmisét követő temetési szertartáson felolvasták a lengyel államfő üzenetét, amelynek legfontosabb mondata: a kommunista terror által meggyilkolt, majd titokban elhantolt hősök túl sokáig vártak méltó eltemetésükre, a földi igazságtételre.

Zsille Gábor