|
 2015.10.09.
Az egészségügy
válságágazattá vált
Újra növekszik a kórházak adóssága
A hazainál többszörös
bérekért, jobb munkakörülmények közé hívják a magyar egészségügyi
dolgozókat. Ebben a piaci versenyben kéne helytállnunk, de a
magyar bérek ezt nem teszik lehetővé – mondta Dr. Velkey György,
a Magyar Kórházszövetség elnöke, akivel a vidéki kórházak
felújításáról és a működésfinanszírozásról is beszélgettünk.
Emelkedik a betegágy mellett dolgozók jövedelme, és
javultak az ápolási és a gazdasági működés feltételei –
közölte két héttel ezelőtt lapunknak Mészáros János, az egészségügyi
ellátórendszer működéséért felelős helyettes államtitkár.
S azt is hozzátette: „Kiemelten fontos, hogy az ország teljesítőképessége
szerint javítsák az egészségügyi ágazatban dolgozók élet-
és munkakörülményeit. Ezért már július 1-jén megszüntették
az egészségügyi dolgozók mozgóbér befagyasztását.” Megerősíti,
vagy cáfolja ezeket a mondatokat?
– Sajnálatos tény, hogy Magyarországon nagyon keveset költünk
egészségügyre. Ezért is nagyon alacsony az egészségügyben
dolgozók – orvosok, ápolók, gazdasági és műszaki munkatársak
– bére. Hazánk ezen a területen még a visegrádi államok közül
is a legutolsó a sorban. 2011-től 2013-ig az egészségügyi
kormányzat olyan programot indított el, mellyel megpróbálták
elkezdeni a bérfelzárkóztatást. Viszont az akkor megtörtént
béremelések részlegesek, kis mértékűek voltak, mégis nagyra
értékelem az intézkedést, mert a gazdasági válság idején történt.
A béremelések viszont nem folytatódtak 2014 után, és
tartalmaztak egy hibás elemet: a mozgóbérek, melyeket az alapbérekből
számolunk, maradtak a kiindulási értéknél, nem igazodtak az
új bérekhez. A mozgóbér nagyon kritikus kérdés, mert az egészségügyi
dolgozók változó bérelemeit – ügyeleti díjat, készenléti
díjat, túlmunka díját, műszakpótlékokat – tartalmazza. Idén
megszűnt a mozgóbérek befagyasztása, s ez jelentős és igazságos
lépés, mert akik éjszaka, vagy túlmunkában dolgoznak, megkapják
az emeltebb bért. Ugyanakkor még mindig jelentős a bérekben a
lemaradásunk egy olyan közegben, mikor piaci verseny alakult ki
a munkatársakért. Az orvosokért, a szakdolgozókért nagyon erősen
küzdenek a nyugati államok is. Erős a csábítás, mert többszörös
bérekért, jobb munkakörülmények közé hívják a magyar egészségügyi
dolgozókat, akik jól beszélik az idegen nyelveket – különösen
az orvosokat. Ebben a piaci versenyben kéne helytállnunk, s a
magyar bérek ezt nem teszik lehetővé. Nagyon méltánylandó erőfeszítések
történtek a fiatal szakemberek megtartására; a rezidensek
jelentős ösztöndíjakat kaptak, így valamelyest sikerült megfékezni
az elvándorlásukat. Ezzel együtt kialakult egy olyan feszültség,
hogy az őket képező szakemberek nagyon kevés oktatói béremelésben
részesültek. Ezt a bérfeszültséget is feltétlenül kezelni
kell.
Nullára csökkentették a kórházak adósságállományát.
Hogyan áll most a kórházak kasszája?
– Az elmúlt évtizedben súlyos gondot jelentett a kórházak
adósságállománya, mert ezek az intézmények jelentősen
alulfinanszírozottak. A kórházakhoz juttatott társadalombiztosítási
és állami pénz nem tudja fedezni azokat a kiadásokat, amelyek
a megfelelő eredményességű egészségügyhöz és szolgáltatási
színvonalhoz szükségesek. Az adósságállomány csökkentésére
nagyon sok hatékonyságjavító intézkedés történt; ide
sorolhatók a közös közbeszerzésekkel megspórolt pénzek és
a kevés szakmai hasznot hozó aktív ágyak megszüntetése és
osztályok összevonása. Ezzel együtt a pénzhiány az adósságállomány
növekedéshez vezetett, s ez a kórházak gazdálkodását nagyon
nehéz helyzetbe hozta, hiszen hatalmas adósság mellett nem
lehet a beszállítókkal érdemben tárgyalni. Ezért nagyon
jelentős lépés volt, mikor az adósságállományt lenullázta
a kormány. Ezáltal a gazdálkodás rövid ideig sokkal életszerűbbé
vált. A probléma: hogy a működési finanszírozás ezt követően
sem emelkedett, tehát továbbra is hiánygazdálkodás folyik, így
újra termelődött az adósságállomány. A legutolsó, július
31-ei adósságmérésünk eredménye 37 milliárd forint, ami váratlanul
magas összeg. Ekkorra már minden március 31-éig felhalmozott
adósságot ki kellett volna fizetni, a havi növekedés pedig
maximum 5 milliárd forint szokott lenni, vagyis a konszolidáció
nem lehetett teljes körű.
Viszont szinte mindennap arról szólnak a híradások,
hogy magas technológiai színvonalú eszközöket adnak át a vidéki
kórházaknak.
– Kétségtelen, hogy a magyar egészségügybe több száz
milliárd forint került infrastruktúrajavításra, a gépműszer
állomány cseréjére, új kórházi szárnyak, új járóbeteg
ellátó központok építésére. Ez nagyon jelentős beruházási
összeg, ami a gyógyítást eredményessé teszi, és javítja a
szolgáltatások színvonalát. Több vidéki kórházban kényelmes,
szinte hotelszintű ellátás mellett gyógyulnak a betegek.
Ugyanakkor az új berendezések gyakran nagyobb költségigényűek,
tehát a működési forrást emiatt is emelni kellene. Abban a
kettősségben élünk tehát, hogy miközben tehát sokkal jobb
infrastruktúra jellemzi a magyar egészségügyet, addig a működési
költségvetés nagyon alacsony. A kórházak forróságban és jéghidegben
is 24 órán át működnek, ezért és a nagy fogyasztású műszerek
miatt is energiaigényesek, ezért méltányos volna, ha az uniós
energetikai beruházások döntő célpontjai lennének – úgy tűnik
erre az igényre van fogadókészség! Említette a vidéki kórházakat.
Sajnos Budapesten és Pest megyében nagy az elmaradás, mert azok
a források, melyeket csak a konvergencia régiókban lehetett elkölteni,
a fővárosba és környékére nem jutottak be.
Szinte egy cent uniós forrást sem kap a központi régió.
Nem ez az oka annak, hogy a budapesti és a Pest megyei kórházak
alig kaptak támogatást?
– Az, hogy egy cent forrás sem jut a központi régióba,
nem teljesen igaz. Néhány helyen, így pl. az Uzsoki Utcai Kórházban
és a Korányi projekt keretében a Semmelweis Egyetemen voltak
jelentősebb beruházások, de ezek jóval kisebb mértékűek,
mint a nagy vidéki fejlesztések.
Zombor Gábor
augusztus 31-ével lemondott egészségügyi államtitkári posztjáról.
Mi lehet annak az oka, hogy az elmúlt évtizedekben alig volt
olyan egészségügyi államtitkár, aki kitöltötte a ciklusát?
– Zombor Gábor egészségi állapota miatt mondott le, s
ebben mi nem is kételkedünk. Elődje, Szócska Miklós viszont
kitöltötte az egész ciklust, ami nagy fegyvertény volt. Tény,
hogy 1994 óta igen gyakran cserélődtek az egészségügy vezetői.
Ennek oka, hogy az egészségügy a rendszerváltás első ciklusa
után válságágazattá vált, és a szakállamtitkárokat,
minisztereket olyan feladatok elé állították az eddigi kormányok,
melyek megoldhatatlanok. Az egészségügyre sokkal több társadalmi,
politikai figyelmet kell fordítani, és több pénzt kell szánni.
Németh László egyik híres műve a Ha én miniszter
lennék. Ha ön egészségügyi államtitkár lenne, milyen intézkedéseket
tudna megvalósítani? Ezt azért kérdezem, mert mondhatják: könnyű
kritizálni, de azon a poszton, s ha már elfogadták a költségvetést,
nem lehet sok mindent tenni.
– A rendszer csak akkor működhet jól, ha a mindenkori
kormány konkrét feladatot ad a szaktárcának, illetve jelen
esetben az egészségügyért felelős államtitkárnak, melyben
megfogalmazza elvárásait és mozgásterét, s e mellé erőforrást
is biztosít. Az egészségügy irányítója nem ötletelhet,
hanem a kormány által kijelölt pályán kell végeznie feladatát.
Vagyis az adott feladatra kell megfelelő embert találni. De nem
kerülöm meg a kérdésre a választ: szükség lenne a források
bővítésére, következetesen tovább kell erősíteni az
alapellátást és a népegészségügyet. Az egészségügyben
dolgozók megbecsültségének növelésével, az életpályamodellek
kialakításával és megvalósításával, a megfelelő betegutak
képzésével, valamint a magán- és közellátás kapcsolatának
újragondolásával el kell érni a munkatársaknak vonzó,
betegeknek korrekt feltételeket biztosító, paraszolvenciamentes
egészségügyi kultúrát. Elkerülhetetlenek a jelentős beruházások
és az egészségipar fellendítése is. Tehát számos kérdést
kell megoldani a közeljövőben. Többet kell tennünk betegeinkért.
Ehhez magasabb szolgáltatási színvonalra, jobb épületekre,
modernebb műszerekre, a gyógyszerek, kötszerek és orvosi, ápolási
eszközök árát fedező pénzre és megbecsült munkatársakra
van szükségünk.
Medveczky Attila
|
