vissza a főoldalra

 2015.10.16. 

Bírósági hír

(Szili) Katalin pert nyert

Az MSZP-ben, majd a Demokratikus Koalícióban is politizáló Szabó Bálint ellen személyiségi jogi pert nyert a Szegedi Törvényszéken Dr. Szili Katalin. A rágalmazó másfél millió forintot és kamatait bukta el. De nem ezért kerestük föl az Országgyűlés volt elnökét, a miniszterelnök megbízottját, hanem azért, mert júliusban lapunknak azt nyilatkozta, szeretné egy asztalhoz ültetni az erdélyi magyar politikum képviselőit.

 Sikerült a terve?

 – Megtörtént az első lépés: szeptember 10-én megbeszélést tartottunk Kolozsváron az erdélyi magyar pártok és politikai szervezetek vezetőivel. Ennek a tárgyalásnak az a legfontosabb üzenete, hogy a Székely Nemzeti Tanács, az Erdélyi Nemzeti Tanács, az RMDSZ, a Magyar Polgári Párt és az Erdélyi Magyar Néppárt vezetői mind úgy nyilatkoztak, hajlandók részt venni ezen a megbeszélésen.  

Örömteli fejlemény, ám egy piciny keserűség is csak ott bujkál az ember szívében. A magyarok között már az is siker, hogy egy asztalhoz ültek?

 – Kérem, ne becsüljük alá az eseményt, mert mint talán közismert, ma elég bonyolult a helyzetünk. Igen, az első lépés sikerét abban vélem, hogy senki sem utasította vissza a felkérésem csupán azért, mert ott egy másik politikai erő is képviselteti magát. Az is lényeges, hogy mindenki úgy gondolta, hogy legyen folytatása ennek az informális találkozónak. A mostani, bizalomerősítő találkozót követően azokat a pontokat kell megkeresnünk, amelyek mentén folytathatjuk a párbeszédet.

 Mondana nekünk elnök asszony egy példát?

 – Például maradéktalanul egyetértettünk abban, hogy nincs újabb elvesztegetni való 25 évünk az autonómiakérdésben. Továbbá a demográfiai problémáinkat is azonosan ítéltük meg.

 Mikor találkoznak legközelebb?

 – Október végében egyeztünk meg.

 Mi lesz a napirend, ki van már tűzve?

 – Van egy nem elhanyagolható, bár látszólag kevésbé fontos ügy: a terminológiai, fogalmi értelmezés. Ha eredményeket várunk, nem mindegy, milyen kifejezéseket és milyen tartalommal használunk. Például az autonómia kérdésében. Olyanokat-e, amelyek harmonizálnak az európai uniós kisebbségi jogokban megfogalmazottakkal, vagy akár a szomszédos országok pozitív jogával. Meg kell keresni azokat a pontokat, amelyekben egyetértés van.

 Kinek a szava dönt eltérő vélemények esetén?

 – Számtalan ötlet van erre az esetre, bevonva a munkába a Magyar Nyelvstratégiai Intézet, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet, a Nemzetstratégiai Intézet szakembereit. November 13-án, a Magyar Nyelv Napján tartunk egy konferenciát, ahol áttekintenénk a terminológiarendszert.

 Mit várhatunk egy konferenciától?

 – Ezzel a lépéssel kikristályosodnak az autonómiakoncepciók közti különbségek, ahogy az is, hogy azok közeledhetnek-e egymáshoz. A kolozsvári tárgyalás résztvevői bevallották, hogy nagyon régen ültek egy asztalhoz, és ha mindenki megtudja a másik fél elképzeléseit, s ha azok nem ellentétesek lesznek, hanem egymásra épülők, akkor az már egy óriási eredmény. Az is biztató, hogy a találkozást követően a pártok, a nemzeti tanácsok vezetői úgy nyilatkoztak, hogy üdvözlik az Erdélyben megkezdett autonómia elképzelések összehangolását, és azok európai kontextusba helyezését célzó munkámat.

 Hányféle autonómiakoncepcióról lehet tárgyalni?

 – Alapvetően kettőről: az egyik a Székely Nemzeti Tanács, a másik az RMDSZ koncepciója.

 Számunkra nem tűnik egyszerűnek ez a kérdés. Hogy képzeli az együtt munkálkodást?  

– Úgy, hogy muszáj, de talán a legismertebb csapatjátékból, a futballból idéznék, ahol létezik a kényszerítőzés, mikor a csapattársnak akkora erővel passzolják a labdát, hogy rögtön vissza is kell adnia, mert levenni bajosan tudná. Tulajdonképpen arra kényszerítjük a másikat, hogy egy beleérésből adja vissza a labdát. A koncepciók összehangolásában is próbáljuk meg ezt a kényszerítőzést úgy alkalmazni, hogy azzal ne kudarcaink, hanem sikereink számát növeljük.

 A jelenlegi népvándorlás-problémát nem fordíthatják az ügy ellen, magyarul nem befolyásolja a siker elérését?

 – Nem, attól függetlenül, hogy sokan megfogalmazták, hogy a migrációs kérdés nem tesz jót az autonómia ügyének, hiszen a kisebbségellenesség jobban felerősödik. Én viszont azt hangsúlyozom, hogy azonkívül, hogy Európának újfajta szolidaritásra van szüksége, ennek a folyamatnak erősítenie kell a kisebbségi identitásokat – melyhez többek közt hozzá tartozik a nyelvhasználat és a hagyományok tisztelete. Az EU-nak be kell látnia, hogy az erős Európát csak az erős nemzetek építhetik föl, s egyetlen ilyen nemzet sem létezhet a stabil kisebbségek ereje nélkül. Csak így lehetünk erősek abban az Európában, amelynek gyökere a kereszténység.

 Noha teljesen eltérő két dolog a határainkon túlra tolt magyarjaink ügye, benne az autonómia és ez a népvándorlás. Mégis ide kívánkozik: a korábbi balliberális kormány feje maga Gyurcsány Ferenc, s külügyére annak idején 44 millió román beözönlésétől óvtak, és persze vezették félre vastagon a hazai közvéleményt, most pedig a migránsok feltétel nélküli és azonnali befogadása mellett kampányolnak?

 – Valóban nagyon visszatetsző, hogy valaki egyszerre fúj hideget és meleget – s ezt a választók sem tolerálják. Ezek a felvetések függetlenek a baloldaliságtól és jobboldaliságtól. A jogi vetületet kell figyelembe venni; bárki belép egy másik állam területére, mutassa be az igazolványait, s ha szükséges engedje meg, hogy vegyenek tőle ujjlenyomatokat. A szabályokat be kell tartani, tartatni, s nekünk nem csak a saját államunkat, hanem a schengeni határokat is védenünk kell. A jogot nem lehet érzelmi, vagy morális kérdésekkel felülírni. A szolidaritásnak is szabályozottnak kell lennie. Tehát a szolidaritást nem szabad a szabályok betartásával összekeverni. A jog betartatása még nem jelenti azt, hogy ne lehessünk humánusak a migránsokkal. Európának, Magyarországnak is megvannak a maga szabályai, melyeket be kell tartani. Az EU viszont éppen azért kritizálja hazánkat, mert mi betartjuk a jogszabályokat. Arra sem kaptunk választ, hogy a kerítésépítés ellenzői vajon milyen intézkedéseket tennének a zöldhatáron való menekültáradat megfékezésére.

 A román külügy szerint „Szili az etnikai alapú területi autonómiatörekvések meghatározásában és kivívásában koordinálja a romániai magyar szervezeteket”, amit Bukarest a belügyekbe való elfogadhatatlan beavatkozásnak nevezett. Válaszolt erre az otromba vádra?

 – A bukaresti nagykövet úr ezekre a felvetésekre nagyon határozottan és korrektül válaszolt. Aki engem azzal vádol, hogy etnikai alapú autonómiát követelek, hatalmasat téved, mert ilyet soha nem hangoztattam. Az autonómiáról a nemzetközi szabályok, mint alapvető kisebbségi jogról írnak, s azt eléggé furcsállom, hogy Románia, mint uniós tagország a belügyekbe való beavatkozásnak tartja, ha valaki az önrendelkezéssel foglalkozik. Ráadásul a határon túli románság helyzetére a román kormány is figyelmet fordít. Nekem semmi olyat nem kell koordinálnom, ami idegen az európai jogszabályoktól. Éppen ezért minden fórumon megerősítem, hogy tevékenységemet az európai szabályrendszerek és a helyi közösségek akarata határozzák meg. Aki ehhez a nemzethez tartozik, annak teljesen természetes, hogy a határon túli magyarságot is segítse.

 Felkeresi a felvidéki, a délvidéki és a kárpátaljai magyarokat is?

 – Abban az esetben, ha a helyi magyarság is ezt szeretné, mert nem akarok ártani nekik. Tehát a látogatást megelőzi a magyar szervezetek vezetőivel való konzultálás.

P.G.–M.A.