vissza a főoldalra

 2015.10.16. 

Az álszentek kigúnyolása

Wagner: A szerelmi tilalom – a Kolozsvári Magyar Opera vendégjátéka az Erkel Színházban

A Kolozsvári Magyar Opera az elmúlt években igazi kuriózumokkal vendégszerepelt az Erkel Színházban. Így történt szeptember 29-én is, mikor Wagner igen ritkán játszott művét, A Szerelmi tilalmat adták elő. Vígopera és Wagner? Jogosan kapja föl erre a kedves olvasó a fejét. Hiszen a nagy német zeneszerző neve hallatán a germán mondakörre és a Grál-legendából vett Parsifalra gondolhatunk. Bár többen A nürnbergi mesterdalnokokat is vígoperának nevezik, ezzel nem értek egyet, mert ez a zenedráma igazi filozófiai mélységeket hordoz magában. Attól, hogy egy darabnak jó a vége, még nem jelenti azt, hogy vígopera lenne. Példa erre Thomas Hamletje, melynek utolsó felvonásában a címszereplő lesz Dánia királya.

Wagnernek már tizenkilenc éves korában kiadták egy zongoraszonátáját, és bemutatták C-dúr szimfóniáját. Ráébredt azonban arra, hogy tehetségének teljes kibontására csak a színpadi zene kínál lehetőséget. Rémdrámákat fogalmazott, és librettóvá formálta Carlo Gozzi egyik fantasztikus történetét. Így született meg a XVIII. századi olasz mese nyomán egy új német romantikus opera, a Weber, Marschner és E. T. A. Hoffmann stílusában írt A tündérek, a húszéves szerző első befejezett színpadi alkotása. Bemutatását azonban sem Würzburgban, ahol rövid időre karigazgatói állást vállalt, sem Lipcsében nem sikerült elérnie. Új operát tervezett Shakespeare Szicíliában játszódó Szeget szeggel című drámája nyomán. A szerelmi tilalom, ez a Rossini, Donizetti stílusához igazodó mű, Wagner tiltakozása a nyárspolgári, álszent világfelfogás ellen. Sikerült is bemutatnia 1836 márciusában Magdeburgban, ahol egy szétesőben levő színtársulat karmestereként működött. A kétfelvonásos vígopera megbukott, szerzője viszont lángoló szerelemre gyulladt a társaság drámai színésznője, Wilhelmine (Minna) Planer iránt. Feleségül akarta venni a négy évvel idősebb, gyermekét nevelő asszonyt, ezért nagyralátó terveket szőtt. „Pénzt, hírnevet kell szereznem – írta egyik barátjának –, Itáliában komponálok egy olasz operát vagy akár többet is […], Párizsban komponálok majd egy francia operát (ez lett a Rienzi), és csak a Jóisten tudja, hol tartok én már akkor!” Richard Wagner tehát A Szerelmi tilalom cselekményét Shakespeare Szeget szeggel című színművéből merítette, de a helyszínt Szicíliába helyezte át, abba a korba, amikor a sziget német fennhatóság alatt állt. Ennek megfelelően a Földközi-tenger gondtalan, élvhajhász népét egy pöffeszkedő idegen, egy német önkényúr sanyargatja. Frigyes helytartó fővesztés terhe mellett törvényen kívül helyezte a bujálkodást. Palermo népe ugyanakkor karneválra készül, s ennek – ha nem is kötelező erővel, de többnyire – része a bujaság. Frigyes betiltja a karnevált, ám a városiak kitartanak eredeti tervük mellett. Eközben az új törvénynek már meg is van az első áldozata: az ifjú nemes, Claudio, aki a kedvesével szerelmeskedett, és ezért a helytartó halálra ítéli. Claudio nővére, Isabella, novícia egy közeli kolostorban – ő próbál közbenjárni fivéréért a helytartó udvarában. Friedrich képtelen ellenállni a nő csáberejének, s ezért hajlandó elengedni Claudio büntetését, amennyiben Isabella ágyba bújik vele. A nő színleg bele is egyezik és titkos randevút szerveznek a karnevál idejére, ahol mindenki maszkban és jelmezben fog megjelenni. Isabella helyét azonban egy másik novícia, Mariana veszi át, akit eltitkolt házassága után csúful cserbenhagytak, és menedékért folyamodott a kolostorhoz. Az álruhás helytartó így nem mással kerül össze a karneválon, mint saját eltaszított feleségével. Amikor a tömeg jelenlétében megfosztják álarcától, úgy elszégyelli magát, hogy kijelenti, a halálbüntetést is vállalja. Népe azonban elnézőbb, mint ő maga, megbocsát neki, s végül együtt ünneplik a Friedrich hatalomvesztését követő új kor beköszöntét.

Szabó Máté rendező a cselekményt az 1920-as évek Amerikájába, az alkoholtilalom idejére tette át, ezt tükrözik majd a díszletek és jelmezek is. A Tihanyi Ildikó alkotta jelmezek tökéletesen illeszkednek a hat különböző helyszínt találékonyan és nagyon funkcionálisan bemutató díszlethez. Szabó Máté nem rendez a zene ellen, nem kér teljesíthetetlen feladatot az énekesektől, és ügyes koncepcióval orvosolja a fiatal Wagner operájának dramaturgiai hibáit.

Egyed Apollónia magas színvonalú produkciója volt az est csúcspontja. Kevés gesztussal, visszafogott színészi eszközökkel, de nagyon hitelesen formálja szerepét, amihez stílusismeret, biztos magasságok és átütő erő szükséges, amely azonban líraisággal is kell, hogy párosuljon. A művésznő valamennyi tulajdonsággal rendelkezik. Szenvedéllyel, elképesztő könnyedséggel, a fáradtság legkisebb jele nélkül énekelte végig Isabella nehéz szerepét. Balla Sándor könnyedén járta be Friedrich tágas szólamát, kulturált énektechnikával, kifejezően énekelve. Hősbaritonjával mindig át tudta énekelni a vastag zenekari szövetet, és kellő súlyt adott a figurának. Korrekt és megbízható teljesítményt nyújtott. Szabó Levente olykor forszírozva, ugyanakkor jó szerepformálással és a szólamhoz illő hangszínnel énekelte Luzio szerepét. Természetesen mozogva, autentikusan játszotta a szerelmes és a karneválok világában élő férfi alakját. Pataki Adorján jó kiállású, férfias, fiatal tenor rendkívül magabiztosan énekelte nehéz szólamát, amely a spinto és hőstenorok számára az olasz bel canto és a német kora romantikus éneklés egyik próbaköve, szinte legnagyobb kihívása. Barabás Zsuzsa magával ragadó alakítást nyújtott. Erős színpadi jelenlétéhez kifogástalan vokális teljesítmény társult, kiválóan interpretálta a rendező által neki szánt szerepet. Gyönyörű orgánumán keresztül finom árnyalatokkal, intelligensen, érzelmesen, de érzelgősség nélkül szólaltatta meg a hűtlen férjnek megbocsátó asszonyt. Szilágyi János magabiztos és árnyalt vokális produkciója mellett külön kiemelem színészi teljesítményét. Mindig pontosan tudja, miről énekel, minden mondatának értelmet ad, nem csak a hangjával, de gesztusaival és mimikájával is. Igazán üdítő Hary Judit Dorellája. Hangja szép tónusú, gömbölyű, hajlékony és gördülékeny, egy tömbből faragott, kiegyenlített, regiszterek közötti törések nélkül. A Wagner világát kiválóan ismerő Selmeczi György határozott elképzeléssel rendelkezett, rendkívül precízen dirigált, nagyon jól választva meg a tempókat. Ennek megfelelően a Kolozsvári Magyar Opera Zenekara is jól teljesített. Az énekkar (karigazgató: Kulcsár Szabolcs) pedig hatásos, az érzelmek széles skáláját felvonultató kórustablókat varázsolt elénk. Emlékezetes produkciót láthattunk, amit szívesen megnéznék másodszorra is.

Medveczky Attila