|
 2015.10.22.
A forradalmi nap krónikája
– október 23.
A kora reggeli órákban
hazaérkezik Jugoszláviából a magyar párt- és kormányküldöttség
(Gerő Ernő, Apró Antal, Hegedűs András, Kádár János). Ülésezni
kezd az MDP (Magyar Dolgozók Pártja) kibővített Politikai
Bizottsága.
A Szabad Nép vezércikke
(Új, tavaszi seregszemle) üdvözli a diákság követeléseit. A
lap közli az Írószövetség felhívását: a szövetség egyetért
a lengyelországi változásokkal, ugyanakkor nem tartja helyesnek
a délutánra tervezett rokonszenvtüntetést.
Az egyetemeken gyűléseken
készülnek a tüntetésre.
12 óra 53
perckor, adását megszakítva a Kossuth rádió ismerteti Piros László
belügyminiszter közleményét: “A közrend zavartalan biztosítása
érdekében a Belügyminisztérium nyilvános utcai gyűléseket,
felvonulásokat a további intézkedésig nem engedélyez.”
14 órakor, a HM-ben Bata István honvédelmi miniszter
engedélyezi a katonák részvételét a tüntetésen. A
Miniszter-tanács rendkívüli ülést tart. Hegedűs András az
MDP PB értékelése alapján tájékoztatást ad a kialakult
helyzetről.
14.23-kor a Rádió újabb közleményt ismertet: “Piros László
belügymi-niszter a ki-hirdetett utcai gyülekezési tilalmat
feloldja.” Fél három körül megjelenik a műegyetemen a belügyminiszter-helyettes,
Fekete Mihály, hogy ismertesse a diáksággal a tiltást feloldó
határozatot.
A felvonulás jelszavai:
Lengyelország példát
mutat, kövessük a magyar utat!
Munkás-paraszt
gyerekek, együtt megyünk veletek!
Új vezetést
akarunk, Nagy Imrében bizalmunk!
Nem állunk meg félúton,
sztálinizmus pusztuljon!
Szovjet sereg
menjen haza, Sztálin-szobrot vigye haza!
Függetlenség,
szabadság!
Rákosit a Dunába,
Nagy Imrét a kormányba!
Ruszkik haza!
Vesszen az önkény,
éljen a törvény!
Az egyetemi hallgatók egy része a Petőfi-szoborhoz vonul,
a műegyetemisták többsége pedig egyenesen a Bem-szoborhoz
indul. A Petőfi-szobornál Sinkovits Imre, a Nemzeti Színház színésze
tízezres tömeg előtt elszavalja a Nemzeti dalt. Egy diák
felolvassa a 16 pontot.
A tömeg, amely egyre hatalmasabbra duzzad – a diákokhoz
a délelőtti műszakból érkező munkások csatlakoznak -, a
Margit hídon át a Bem-szoborhoz vonul. A lengyelbarát, illetve
Rákosi- és Gerő-ellenes jelszavak mellett már a szovjet
csapatok kivonulását követelő jelszavak is elhangzanak.
A tüntetők a Bem-szobornál egyesülnek. Egyesek kivágják
a sarló-kalapácsos címert a zászlókból. Veres Péter
felolvassa az írók kiáltványát, Bessenyei Ferenc elszavalja a
Szózatot, majd a Budapesten tartózkodó lengyel író, Zbigniew
Herbert üdvözli a tüntetőket. A rossz hangerősítés miatt a
beszédekből szinte semmit nem hallani. A tömeg a Kossuth tér
felé veszi az irányt, azt követelve, hogy Nagy Imre beszéljen
a Parlamentnél. Az ÁVH Jászai Mari téri épülete előtt már
a “Vesszen az ÁVO!” jelszó is felhangzik.
Mindeközben géppisztolyokkal, könnyfakasztó gránátokkal
fel-szerelve harminc ÁVH-s érkezik a Magyar Rádió őrségének
megerősítésére. 16.40-kor a Rádióhoz rendelik az első, majd
17 óra után a második ÁVH-s századot.
A tüntetők első
csoportjai 17 óra körül érnek a Kossuth térre. Egy óra múltán
már az egész teret betölti a kétszázezresre becsült tömeg.
18 óra körül a tüntetők néhány kisebb csoportja a Dózsa György
úti Sztálin-szoborhoz indul, hogy ledöntsék a zsarnokság jelképét.
18.30-kor lekapcsolják a Kossuth tér világítását, de a tömeg
nem tágít. Az aznapi Szabad Nép meggyújtott példányainak fényében
továbbra is Nagy Imrét követelik. A parlamenti őrség végül
visszakapcsolja a tér világítását.
17 óra tájban a Rádió épületénél is tüntetők
jelennek meg. Követelik, hogy a rádióban olvassák be a diákság
16 pontját, a Rádió vezetősége azonban ezt megtagadja. A mind
nagyobb számú tüntetők megpróbálnak behatolni az épületbe.
Tíz személynek sikerül bemásznia egy ablakon – őket őrizetbe
veszi az ÁVH-s őrség.
19 órakor ötven rendőrt és egy tűzoltóautót vezényelnek
a Rádióhoz. Az egyik riadókocsi később használhatatlanná válik,
a másikkal súlyos sebesülteket szállítanak a Vas utcai kórházba.
A harc kitörése után visszarendelik a rendőröket a laktanyába.
Valamivel 20 óra előtt Gerő Ernő telefonon beszél
Hruscsovval. Közli, hogy nem utazhat Moszkvába az SZKB KB Elnökségének
ülésére, mert Budapesten válságosra fordult a helyzet. 20 órakor
közvetített rádióbeszédében ugyanakkor határozottnak
mutatkozik: “nacionalista jellegűnek” nevezi a tüntetést,
sovinisztákról, antiszemitákról és reakciósokról beszél, s
elzárkózik minden engedménytől. Mindez olaj a tűzre.
Gerő Ernő Andropovtól, a budapesti szovjet nagykövettől
kér segítséget a rendteremtéshez. Andropov felszólítja Pjotr
Lascsenko altábornagyot, a székesfehérvári szovjet különleges
hadtest parancsnokát, hogy csapataival vonuljon be Budapestre.
Lascsenko megtagadja a kérést, arra hivatkozva, hogy csak
Moszkva utasítására intézkedhet. Andropov felhívja
Hruscsovot, aki telefonon közli Gerő Ernővel, hogy teljesítik
a kérést, amennyiben a magyar minisztertanács azt írásba
foglalja.
Valamivel 21 óra előtt, a Kossuth Lajos téren Erdei
Ferenc miniszterelnök-helyettes próbál beszédet intézni a tüntetőkhöz,
de a tömeg lehurrogja. Nem sokkal később Nagy Imre megjelenik a
Parlament erkélyén. Az éljenzés hamarosan füttyszóba csap át,
mivel beszédét “Elvtársak” megszólítással kezdi.
Biztosítja a diákságot, hogy a jogos követelések teljesülni
fognak, és ígéretet tesz arra, hogy a kormány és a párt nem
késlekedik tovább a reformokkal. Ugyanakkor hangot ad véleményének,
miszerint minden problémát a párton belül kell megoldani.
Fegyelmezett távozásra szólítja fel a tömeget, amelyben csalódottságot
kelt rövid beszéde. A szocializmus mérsékelt reformjának ígérete
már kevés a tömegnek.
A Kossuth térről sokan a Rádióhoz indulnak (elterjed a hír,
hogy az ÁVO belelőtt az emberekbe), mások a Sztálin térre,
ahol 18 órától kísérleteznek a Sztálin-szobor ledöntésével.
A Rádióhoz kivezényelt katonák közül többen átállnak
a tüntetők pártjára. Az épületből tüzet nyitnak rájuk,
egy tiszt meghal, ketten megsebesülnek. A híradó ezred katonái
szuronyt szegezve megpróbálják – sikertelenül – a Múzeum
körútig szorítani a tömeget. A tüntetők, a katonáktól,
illetve az időközben feltört raktárakból szerzett
fegyverekkel viszonozzák a védők tüzét. Megkezdődik a Rádió
hajnalig tartó ostroma.
21.37-kor lángvágók és hegesztőpisztolyok segítségével
sikerül ledönteni az 56 mázsás Sztálin-szobrot. Gyorsan
terjed a vicc: “Mi kerüljön a Sztálin-szobor helyére? Szökőkút,
hogy akik eddig nyaltak, ezután öblögethessenek.”
A székesfehérvári szovjet különleges hadtest 23 óra körül
parancsot kap Moszkvából a Budapestre vonulásra.
A 17. gépesített hadosztályt utasítják az osztrák-magyar
határ lezárására.
Október 23-a éjfél:
a városban folynak a harcok, kitört a
forradalom.
|
