vissza a főoldalra

 2015.10.23. 

Csurka István: Botrányfejlesztés 2006-ban

Korunk új szakmája. Elsősorban politikailag kellemetlen helyzetek megoldására használják. A hibázó vagy erőszakos lépése miatt bajba került, hirtelen népszerűtlenné vált politikai erő a cselekedetei miatt kialakult botrányt aránytalanul megnöveszti, felfújja, esetleg újabb, úgynevezett fedőbotrányt ragaszt rá, és ezzel a már áttekinthetetlen, zavaros botránytestet a másik félre borítja rá.

Így járt el már 1992-ben a Bánó-csapat, amikor volt rabtársai kifütyülték a Kossuth téren Göncz Árpádot, aki előzőleg megtagadta az új tévé- és rádióelnökök kinevezésének aláírását. Ez pontosan október 23-án történt. A botrányt már akkor egy másik botránnyal akarták meg nem történtté tenni, filmgyári jelmezeket kölcsönözve bőrfejűeket fényképeztek a téren mint a Gönczöt kifütyülő Árpád-sávosokat. (Nincs új a nap alatt.) S hiába volt utána nemzetközi vizsgálat, az maradt meg a köztudatban, hogy nem a sok ezer rab, hanem a szélsőjobb randalírozott a téren. Göncz még ráhúzott egy ciklust.

Most is hasonló eljárás van folyamatban. Lapunk már szeptember 5-i számában megírta, hogy aggályos a rendőrség, az ügyészség, de különösképp a bíróság viselkedése, magatartása a tévéostrom és más tüntetések, illetve garázda cselekmények elkövetőivel szemben, mert ártatlanokat is elítélnek, és az ítéletek bizonyíték nélkül és bizonyítottság hiányában igen súlyosak. És amellett példátlanul gyorsak is. Látható volt, hogy a kormányzat a gyors és súlyos ítéletekkel akarja elejét venni a további ellene irányuló tüntetéseknek. És ismét színre léptek a botrányfejlesztők. Előállítottak valahol, valamilyen utasításra egy honlapot, amely közreadta az ügyekben eljáró ügyészek és bírák nevét és személyi adatait. Most a botrány már csak ebből áll. „Fenyegetik a bírókat!” „Lépjen fel az egész bírói kar!” (Kvázi álljon ki az egész társadalom a holokauszttagadás tiltása mellett. Mondjuk kórusban mindannyian: bűnösök vagyunk!)

Mert az alapbotrány félelmetesen nagy. Ha ugyanis kiderül, hogy az ügyészséget és különösen a bíróságot a kormány megkérte a hirtelen és első fokon szigorú ítéletekre, akkor az egész rendszer bukik, vagy buknia kellene. Mert éppen az nem történt meg, vagy egyes esetekben éppen az eshet meg, amiért a rendszer váltása történt, hogy tudniillik az állam, a kormány – a Párt, Rákosi elvtárs, Kádár elvtárs, Aczél elvtárs, Gyurcsány elvtárs, Apró elvtársnő – ne szólhasson bele a bíróság munkájába és még annyit se mondhasson: tűzzétek ki még a héten, mert rájuk akarok ijeszteni.

Annak a gyanúja, hogy ez így történt, avatott, hiteles, nagy tekintélyű jogászokban, alkotmánybírákban is feléledt. 2006. október 12-én négy ismert, közmegbecsülésnek örvendő, pártatlan jogász, dr. Herczegh Géza, a Hágai Nemzetközi Bíróság volt bírája, dr. Jávor Béla ügyvéd, dr. Király Miklós tanszékvezető egyetemi docens és dr. Zlinszky János volt alkotmánybíró nyílt levelet intézett a Magyar Köztársaság közjogi méltóságaihoz. „Még súlyosabb megítélés alá esik, ha az ügyészség – írják nyílt levelükben – ártatlan személyek vagy a társadalomra jelentéktelen mértékben veszélyes cselekmények elkövetői ellen is előzetes letartóztatás kényszerítő intézkedését indítványozta, noha a szükséges és indokolt bizonyítékok nem álltak rendelkezésre. A legsúlyosabb megítélés alá azonban az esik, ha független, csak a törvényeknek alávetett bírák, akiknek döntése garanciális jellegű, a tömegével előállított gyanúsítottakat megfelelő bizonyítékok és körültekintő eljárás híján, a kötelességszerű érdemi vizsgálat nélkül helyezték előzetes letartóztatásba. Több esetben már elsőfokú ítéletet is hoztak olyan személyekkel szemben, akiknek – az eset összes körülményeit megismerve – bűnösségük kétséges vagy olyan jelentéktelen, hogy a rájuk kiszabott büntetés messze eltúlzott.”

A négy jogász ezek után, hasonlóan a Magyar Fórum írásában foglaltakhoz, ugyanarra az összevetésre jut: aránytalannak tartja a bizonyítatlan bűnösségű emberek gyors és súlyos ítéleteit a közelmúltban felmentett nagy összegű sikkasztási, bankbedöntési ügyekben hozott ítéletekkel, Kulcsár Attila, Princz Gábor vagy Surányi György nevét nem említve, de rájuk utalva. „Sérti a jogállamiságot – írják –, hogy esetenként személyükben és a tett tárgyi súlyában kismértékű, társadalomra veszélyes cselekmények büntetése messze nincs arányban a közelmúlt nem egy igen kirívó, jelentős súlyú bűncselekménye elkövetőjével szemben alkalmazott ügyészi indítvánnyal, illetve meghozott ítélettel.”

Ez az igazi botrány. Nagyobb, mint az őszödi hazudozás. Választási csalás, a csalással elért választási győzelem után a rendőrség, az ügyészség és a bíróság politikai befolyásolása félreérthetetlenné teszi, hogy mi van ebben az országban: restauráció. Mégpedig a legrosszabb diktatúra visszaállítása, a Rákosi–Gerő-klikk hatalmának visszaállítására való törekvés, belekeverve természetesen a Kádár–Aczél-korszak diktatúráját és gulyáskommunizmusát is.

A kondér megint üres, mert mindent kiloptak belőle.

Most a rendszer minden Friderikusza, az ATV minden bölcse csak botrányfejlesztéssel foglalkozik. Védjük meg a független ügyészeket, bírákat – akik ugyan már nem függetlenek! –, mert nevük nyilvánosságra került. Micsoda botrány, a szélsőjobb az alkotmányos rendet fenyegeti…

Mi is fejlesztünk. Elsőnek mi mondtuk: „Gyurcsánynak mennie kell.” Valóban, természetesen fenntartjuk. De a rendszernek is. Még inkább. Ha lehet összebilincselve.