2015.10.23.
Pro domo – emelnünk kell
Nem szerencsés,
ha egy újság magáról ír. De kénytelenek vagyunk. A Magyar Fórum
(MF) 27 éve jelenik meg hétről hétre. Eredetileg az MDF indította,
de haláláig Csurka István irányítása alatt állt. A ’90-es
évek közepén 50 000 példányban kelt el, ami megdöbbentően
magas számnak számít egy nemzeti radikális laptól. Az MF azóta
is az egyetlen lap, mely a nemzeti radikalizmus elvein, tehát a
Szabó Dezső, Németh László, Bajcsy-Zsilinszky Endre, Csurka
István és sok más nemzeti gondolkodó építette pályán jár
tovább.
Csurka háttérbe
szorulása, majd halála miatt az általános vélekedés az volt,
hogy az MF tönkremegy, képtelen fenntartani magát. Ezt a vélekedést
erősítette, hogy a lap 2002 óta karanténban volt, azaz ide
hirdetés nem jöhetett. Olyannyira nem, hogy az a néhány vállalkozó,
aki szimpátiából támogatott minket, mereven elzárkózott attól,
hogy pénzükért cserébe hirdetéseiket megjelentessük. Attól
tartottak, hogy hátrány éri őket, ha az MF-ben hirdetnek.
Az újság az előzetes
várakozással szemben azonban nem ment tönkre. Bár kétségtelen,
hogy a kilencvenes évek közepétől az eladott példányszám
jelentősen csökkent, de nem jobban, mint más nyomtatott újságnál.
Az internet hatásánál csak a tudatos, parancsba adott elhallgatás
hatása volt erősebb. Ma bármely közéletinek számító
emberrel folytatott MF témájú beszélgetés vezérérve, hogy
az újságnak már nincs hatása, már alig olvassák.
Eladott példányszámokkal
hiába érvelünk, hiába mondjuk, hogy sok esetben több mint
országos jelentőségűnek beállított lapoknál és lehetőségeinkhez
képest, ahhoz képest, hogy reklámra nincs pénzünk, hogy még
minket is megdöbbentő körülmények között dolgozunk,
rengeteg visszajelzést kapunk. Jelentős hirdetés hozzánk mégsem
érkezik, annak ellenére, hogy kormánypárti és ellenzéki
lapok dúskálnak az állami és nagyvállalati hirdetésekben.
Miután az év
elején fiatalok jelentek meg a lapnál, elindítottuk
Facebook-oldalunkat. A siker megdöbbentő. Kevesebb, mint fél év
alatt közel tízezer (a cikk írásának pillanatában 9392, de a
megjelenéskor a trendnek megfelelően 10 000 feletti) követőnk
van, pedig az újság általában komolyabb hangvételű, hosszabb
elemző írásai nem kimondottan Facebook-kompatibilisek.
Ezzel megelőzünk
meghatározónak beállított kormánypárti hetilapot, olyat is,
ami több éve fenn van a Facebookon és külön stáb készíti
az online megjelenést. De megelőzünk olyan új napilapot és
internetes megjelenést is, mely mögött jelentős erő áll.
Meglátjuk, hogy
meddig gyarapodik a lájkok száma, de ha egy darabig tart a heti
több száz – és egyre növekvő számú – új kedvelést
jelentő tendencia, akkor pár hónapon belül tulajdonképpen a
legnagyobb Facebook-ismertséget felmutató, nem bulvár újságok
közé kerülünk.
Szomorú, általános
állapot az, amikor egy magyar nemzeti radikális lap, egy a
globalizmust önmagában megjelenítő orgánum auditálására
szorul. De másként nem tudjuk megmutatni magunkat, mert itthon
elhallgatnak, kizárnak, legfeljebb hitegetnek. Pedig követőink
több mint 40 százaléka 40 évesnél fiatalabb, azaz, az az érv
sem állja meg a helyét, hogy az újságot csak az idősebb generáció
olvassa. (Az utóbbi néhány bekezdésért a Facebookot nem használó
és az egészet nem is értő olvasótól bocsánatot kérek, mert
amúgy én sem használom és értem ezt a közösségi fórumot.)
A fent említett
eredmény – melyre önmagunk megerősítése miatt is szükség
volt és mely eredményért fiatal segítőinknek nem tudunk eléggé
hálásak lenni – nem jelent több bevételt, mégis megerősített
a folytatás szükségességében és hasznosságában.
Anyagi gondjaink
továbbra is égetőek. Így nem tehetünk mást, mint hogy
megemeljük az újság árát. A Magyar Fórum évtizede, vagy talán
még régebben változatlan áron jut az olvasóhoz. Most kénytelenek
vagyunk a 247 forintos árat felvinni 350 forintra. Tudjuk, hogy
sokak számára ez a 100 forint is nagy teher, mégis azt kérjük,
hogy tartsanak ki mellettünk és támogassák továbbra is
lapunkat azzal, hogy hétről hétre megvásárolják vagy időszakosan
előfizetik.
Köszönjük.
Papolczy Balázs,
főszerkesztő
|