vissza a főoldalra

 

 

 2015.10.30. 

Ápolják zenei hagyományainkat

55 éves a jászberényi Déryné Vegyeskar

A Jászsági Civil Vándordíjat és a vele járó 200 000 forint elismerést hatodik alkalommal ítélte oda a Jászságért Alapítvány kuratóriuma. A 2015. évi vándordíjat a Déryné Vegyeskar Közhasznú Egyesület kapta. Az együttes az aranydiploma mellett kétszer is elnyerte a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége „hangversenykórus” minősítését, 2007-ben és 2011-ben. Mennyire vonzza a fiatalokat a karéneklés, sikerült-e szakmai kapcsolatokat kialakítani külhoni kórusokkal, hogyan lehet megteremteni a működéshez szükséges anyagi feltételeket? – kérdeztük Ferencz Sándor karnagytól és Csillik György kóruselnöktől.  

Gratulálunk az elismeréshez! 2001-ben került a kórus élére. Azóta milyen sikereket értek el, s bővült-e az együttes repertoárja?

 Ferencz Sándor: Köszönjük szépen! Amire büszkék vagyunk, hogy hosszú évek munkája eredményeként Jászberény legsikeresebb kórusává váltunk. Mindezt bizonyítja, hogy amatőr kórusunk kétszer is elnyerte a „hangversenykórus” minősítést. Széles a repertoárunk. Középkori madrigálokat, megzenésített verseket, acapellákat, szakrális műveket, kórusdarabokat zongorakísértettel és kortárs zeneszerzők – nem csak komolyzenei, hanem a színvonalas könnyebb műfaj jeles képviselőinek –darabjait is előadjuk. Két évvel ezelőtt, Verdi születésének 200. évfordulóját ünnepeltük. A romantika nagy zeneszerzője több olyan operát írt, melyek kórusszámai slágerré nemesedtek. Gondolhatunk a Trubadúr cigány karára, vagy a Nabucco rabszolgakórusára. Vegyes karunk kiválasztott művészei áriákat és duetteket is énekeltek. Verdi-hangversenyünket előadtuk Jászberényben, Jászárokszálláson és Egerben is. A műsorból az október 25-ei születésnapi hangversenyünkön a Traviata Pezsgő duettje csendül föl. Az ünnepi gála első részében középkori, kora újkori szerzők műveiből énekelünk, ezt követik Gounod, Rossini, Yang szakrális alkotásai, majd a megzenésített költemények, és a zárásként a Valahol Európában slágerdala.

 Csak tanult énekeseket vesznek fel a vegyes karba, vagy amatőröket is?

 – Képzett, tanult énekeseket szeretnénk elsősorban fölvenni. A képzettség viszont nem feltétele a kórusba való bekerülésnek. Örülünk a jó szándékú és jó hangi adottságokkal megáldott, és képezhető zeneszeretők jelentkezésének. Egyetlenegy amatőr együttesnek sem könnyű a helyzete. A zene világnapját Kisújszálláson ünnepelték meg a megyei felnőttkórusok, és döbbenve tapasztaltam, hogy a mi kórusunkban volt a legtöbb férfi, a többinél kettő-három. Az országban minden vegyes kórusban sokkal több a hölgy. Ennek egyik oka az általános iskolai énekórák lecsökkentése, a középiskolás fiúk pedig különböző zeneszámokat hallgatnak, de nem énekelnek. Később pedig szégyellnek nyilvánosság előtt dalolni.

 Többen azt hangoztatják, hogy mára szinte megszűnt a kórusmozgalom. Ha ez így van, akkor – gondolom – nehéz a fiatalokat megszólítani.

 – Sajnos alig jelentkeznek hozzánk fiatalok. Nem számoltam ki a tagok átlagéletkorát, de egy érdekesség: egyik kiváló kórustagunk 95 éves. A 20–40 éves korosztály tagjai, ha szeretik is a szép melódiákat, ha van is hangi adottságuk, nem keresnek föl bennünket, mert számukra családjuk megélhetésének biztosítása a legfontosabb. A kórustagok közül sem mindenki képes rendszeresen részt venni a próbákon. Aki pedig 60 éves korában jelentkezik hozzánk, és nem tanult addig folyamatosan zenét, nagyon nehezen képezhető. Az lenne a legszerencsésebb, ha a jelentkező fiatalkorától benne lenne a kórusmozgalomban – de ez csak vágyálom.

 Egy vezető életében – bármilyen területen dolgozzon is – fontos a folyamatos tanulás, képzés. Ön folytat jelenleg tanulmányokat?

 – Intézményes keretek között már nem tanulok. A mai napig folyamatosan gyakorlok, és mint zongorista előadóművész és tanár, képzem magam. A tanítás módszertanát is újra kellett tanulnom, mert a fiatal generációt másként kell nevelni, mint a 20 évvel ezelőttit. Emellett keresem a kórus színvonalának megfelelő műveket, és így alakítom ki a repertoárt. Karnagy nem létezhet kórus nélkül. Csak akkor tud megfelelő eredményt elérni, ha a szándéka és akarata megegyezik az általa vezetett együttesével.

 Milyen múltra tekint vissza a vegyes kar? Névváltoztatásra is sor került az elmúlt évtizedekben?

 Csillik György kóruselnök: A vegyes kar elődje 1960-ban alakult Vasas Munkáskórus néven. 1971-ben vette fel a Vasas Kórus nevet. A munkáskórusok ideje leáldozott, és mivel Déryné Széppataki Róza, az első magyar opera-énekesnő, a vándorszínészet korának legnépszerűbb színésznője a XVIII. század végén Jászberényben született, ezért neveztük el róla 2006-ban vegyes karunkat.

 Mikor csatlakoztak a Jászok Egyesületéhez?

 – A Déryné Vegyeskar több mint két évtizede csatlakozott a Jászok Egyesületéhez. A két szervezet eredményes együttműködésének fontos állomása volt a Jászsági kórusmuzsika című CD kiadása 2000-ben. Minden kórus életében vannak hullámvölgyek. 1998 és 2000 között a kórus színvonala egyre jobban süllyedt, ami kihatott a tagság hangulatára. Ekkor vetődött fel a „hogyan tovább” kérdése. Elődöm, Lantos Tibor úr azt javasolta, alakuljunk át egyesületté, írjunk ki pályázatot egy új karnagyra, s akkor találtunk rá Ferencz Sándorra, aki nélkül nem tudtuk volna elérni a szép eredményeket, díjakat. Az egyesületté válás nagy előnye, hogy közhasznúak, számlaképesek lettünk. Évente közhasznúsági jelentést írunk, ezt közzétesszük honlapunkon, és értékeljük karnagyunk munkáját. Demokratikusan, a civil törvények szerint működünk, ami hasznára vált a kórusnak.

 Az elnök feladata a szükséges anyagi feltételek megteremtése?

 – Igen; szinte minden kórusnál az elnök írja a pályázatokat, és próbál meg minden szükséges forrást felkutatni. Fontos, hogy jó kapcsolati tőkét ápoljunk. Mindegy milyen évet írtunk korábban, s a jelenben is; városunk vezetőivel jó kapcsolatot sikerült munkánk és egyéniségünk által kivívni. Így évenként önkormányzati támogatásban részesülünk a többi civil szervezettel együtt. Nagy örömünkre meghívást kaptunk olasz testvérkórusunktól is, Vigonza város kórusától. Ők a testvérvárosunk, Conselve melletti településen működnek. Már évek óta felváltva látogatjuk egymást, s tavaly rajtunk volt a sor. Egyik egyházi koncertjükön közösen lépünk fel, és lehetőségünk nyílt legújabb repertoárunk bemutatására is. 21 éve, rendszeresen járunk Marosszentgyörgyre is, az ottani baráti kórushoz – mígnem a Maros megyei település Jászberény testvérvárosa lett. Büszkén mondhatjuk, ezt mi generáltuk. Ilyen alkalmakkor jelentős, százezres támogatást kapunk városunktól. A kórusban éneklők tagdíjakat is befizetnek, ez nélkülözhetetlen. Bel- és külföldi útjainkat, évi 11 fellépésünket önkormányzati támogatás mellett a tagok hozzájárulásával, tudjuk csak megvalósítani. Az adózók 1%-os felajánlásából évente 300-400 ezer forint gyűlik össze, amit külön megköszönünk támogatóinknak. Ezekből látszik, hogy jelentős tagi befizetések nélkül nem működhetnénk. Sikeres pályázattal nyertünk elektromos zongorát, kamerát, fényképező gépet, speciális hangfelvevő berendezést.

 A Déryné Vegyeskarnak sikerült közösséggé formálódnia?

 – Annyira sikerült, hogy családi és baráti kapcsolatok alakultak ki a tagok között, sőt a kóruson belül házasságok is kötődtek. Felköszöntjük a próbák után a név- és születésnaposokat. A külföldi szakmai kapcsolatokat is csak olyan kórusokkal lehet véghezvinni, akiknek tagjai kedvelik egymást, és így igazi közösséggé formálódnak. Erdélyi utunk alkalmával kórustagjainkat baráti családoknál szállásolják el, nálunk ugyanígy működik ez viszontlátogatáskor.

 

Medveczky Attila