2015.10.30.

Mindszenty szerepe 1956-ban

A mai napig vannak, akik támadják az utolsó hercegprímást, Mindszenty Józsefet ’56-os szereplése miatt. Egyesek szemére vetik, hogy rádiószózatában visszakövetelte az egyházi birtokokat, mások kifogásolják, hogy népszerűsége dacára nem állt a forradalom élére. Lássuk, hogyan teltek Mindszenty bíboros napjai a szabadságharc idején, mit tett és mit tehetett volna, valamint mit mondott és mit nem mondott.

A hercegprímás Felsőpetényben raboskodott, amikor 1956. október 24-én elérte a pesti forradalom híre, részletesebb információkhoz azonban csak napokkal később jutott. 29-én kiszabadították a forradalmárok, Budára viszont csak 31-e reggelén ért fel. A vidéken töltött két nap alatt felekezettől függetlenül özönlöttek hozzá az emberek, a bíborost mélyen meghatotta népe szeretete, amerre járt áldást osztott honfitársainak.

Tájékozódásra csak 31-én nyílt alkalma, reggeltől késő éjjelig fogadta a világi és egyházi vezetőket, akik beszámoltak neki a magyar Egyház helyzetéről és a forradalom menetéről. Ekkor értesült arról, miként folytatták a kommunisták a vallási élet ellehetetlenítését elfogatása után a szerzetesrendek feloszlatásával, a püspöki karból kikényszerített állami megegyezéssel és a békepapi rendszer kialakításával. A bíboros azonnal munkához látott, és elbocsátotta a békepapokat egyházi vezetői állásaikból.

Párhuzamosan a forradalom ügyével is foglalkozott, háromszor beszélt Tildy Zoltánnal, a forradalmi kormány miniszterelnök-helyettesével, majd november 3-án este 8 órakor olvasta fel szózatát a rádióban. A kommunista agymosás olyan eredményes volt, hogy egyesek a mai napig rosszul tudják, mi hangzott el akkor. (A teljes beszéd olvasható lesz a Havi Magyar Fórum szeptember–októberi számában.)

Először is le kell szögeznünk, hogy szóba sem kerültek az egyházi birtokok. Ahogy Mindszenty fogalmazott, a püspöki kar nem helyezkedett szembe „a történelmi haladás igazolt irányával, sőt az egészséges fejlődést mindenben előmozdítjuk.” Jól tudta, hogy a földosztásra már legalább egy évszázada szükség van. Követelésről tehát szó sem esett, kérni pedig az egyházi intézményeket, társulatokat és sajtót kérte vissza, márpedig egy szabad és demokratikus államban csak részt vehet az Egyház a fiatalok nevelésében.

Kiváló beszédében ezenkívül rámutatott arra, hogy a magyarság Európa védelme után folyton szabadságáért küzdött, míg eljutottunk 1956 páratlan szabadságharcához. „1945-től egy vesztett, számunkra céltalan háború után, erőszakkal épült ki az itteni rendszer”, melyet a nemzet eltörölt, és eljött a pillanat, amikor ez a nép sorsáról szabadon rendelkezhet. Szavaival ismét irányt mutatott, mindenek előtt felszólította népét, hogy a szabadságharc alatt kialakult egység ne vesszen el. Továbbá sürgette a választások kiírását, a bukott rendszer tagjainak felelősségre vonását bírósági úton, valamint az „osztály nélküli társadalom, demokratikus vívmányokat fejlesztő, szociális érdekektől helyesen és igazságosan korlátolt magántulajdon alapján álló, kizárólag kultúr-nacionalista elemű nemzet és ország” kiépítését.

November 3-a éjjelén több idegen nyelven is elhangoztak részletek a beszédből a rádióban, másnap hajnalban azonban a szovjetek bevonultak, hogy vérbe fojtsák a magyar szabadságharcot, Mindszenty József pedig az amerikai követségen lelt menedéket a következő 15 esztendőre.

Végignézve a bíboros ’56-os szereplését, tegyük fel a kérdést: tehetett volna-e többet? Először is látnunk kell, hogy a ténykedésre mindössze három napja volt Mindszentynek (nov. 1–3.), mint egyházi vezető pedig cselekedett is. Az idő rövidsége mellett egyébként sem volt realitása annak, hogy a szabadságharc egyik vezetője legyen. Bár rendelkezett a hercegprímási címmel, az Egyház vezetői már rég nem bírtak valós világi hatalommal, figyelembe kell vennünk, hogy mindez már nem a középkorban történt, amikor egy Tomori Pál egyszerre volt kalocsai érsek és délvidéki főkapitány, majd a mohácsi hadak fővezére.

A bíboros fizikai állapotát sem felejthetjük el, hiszen 1948. év végi elfogatása után 39 napon keresztül gyötörték – többször eszméletlenre verték és tudatmódosító szerekkel etették –, hogy kicsikarják belőle „vallomását”. Ezt követően nyolc évig raboskodott különböző börtönökben és fogházakban embertelen körülmények között: ágyaiban vérszívó rovarok hemzsegtek, de egyébként sem hagyták, hogy nyugodtan aludhasson, kétszer súlyosan meg is betegedett.

A fentiek alapján semmi alapja nincs annak a vádnak, hogy Mindszenty József nem vette volna ki részét igazán a szabadságharcból, hiszen ami tőle telt, azt megtette ebben a három napban. Egyházi feladatainak azonnal hozzálátott, rádiószózatában pedig egyértelmű irányt mutatott a nemzetnek. Ez az irány pedig – bár leverték a szabadságharcot – útjelzőül kell hogy szolgáljon 2015 Magyarországának is.