vissza a főoldalra

 2015.09.04. 

A hitnek a tudomány nem az ellentéte

Cseri Kálmán: Tudom, kinek hittem

Cseri Kálmán református lelkipásztor Kecskeméten érettségizett 1957-ben. Tanulmányait a Károli Gáspár Református Teológián folytatta, ahol 1962-ben végzett. Három évig Cecén, majd hat évig Budahegyvidéken szolgált segédlelkészként. Innen hívta meg lelkipásztorának a pasaréti gyülekezet Joó Sándor halála után, 1971-ben. Harminckilenc éven keresztül a Pasaréti Református Egyházközség vezető lelkésze, innen vonult nyugdíjba 2010. június 30-án. Utóda Horváth Géza lett, aki 1988-tól a nagyvarsányi református gyülekezet lelkipásztora volt. Cseri Kálmán így vallott a saját megtéréséről: Nyolcadikosok voltunk, amikor konfirmáltunk. Kaptunk egy rendszeres bibliaismereti oktatást, ami nagy segítség volt az önismeret meg az életismeret terén, de csak tanítás volt, és ami az embernek csak az intellektusát érinti, az nagyon a felszínen van még, innen még le kell szivárogni a szívébe, meg aztán éretté is kell válni. De ezzel kezdődött, és nagyon jó tanítást kaptunk, mert nagyon jó lelkészek voltak Kecskeméten. Akkor nagy gyülekezet volt, több lelkész is foglalkozott velünk, fiatalokkal. Most nemrégen halt meg majdnem százéves korában az a Kovács Bálint nevű lelkész, aki később be volt börtönözve, és meghurcolták, de nagyon hűséges pásztor volt. Máig emlékszem, hogy akárhova küldött édesapám, akárhova mentem a városban, mindig láttam Bálint bácsit, ahogy biciklivel ment a betegekhez, öregekhez. Amikor a kuláküldözés meg a bélistázás, meg a kitelepítés volt, titokban, sötét este látogatta őket, mert az is bűn volt, ha meglátogatott egy-egy ilyen családot. De ott volt nálunk is, amikor össze kellett pakolni és elhagyni a lakást. Előző este eljött, ott imádkozott a szüleimmel. A konfirmáció táján kezdtem foglalkozni a lelkemmel – mert rájöttem, hogy az is van. Kezdett nehezemre esni, hogy olyan rossz természetem van, hogy hatalmaskodom az öcsém fölött. Édesanyám hiába mondta, hogy „most már csak ketten vagytok, szeressétek egymást, te vagy a nagyobb”, a szokásos szöveg jött, hogy „jó, mama”, és elengedtem a fülem mellett. De a szívem mélyén éreztem, hogy igaza van, és visszaélek a fizikai erőmmel meg egyáltalán azzal, hogy idősebb vagyok, mintha ez előnyt vagy többletet jelentene. Sok más hitványságot is kezdtem fölfedezni magamban, és elhatároztam, hogy majd én átnevelem magamat. De nem sikerült, rá kellett jönnöm, hogy ilyen nincs. Akkor még nem ismertem a Bibliának azt a mondatát, ahol Isten mondja egyszer a népnek: megváltoztathatja-e a párduc a foltjait, vagy a néger a bőrszínét? – ha igen, akkor ti is megváltoztathatjátok magatokat. Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk megváltoztatni magunkat. Ki lehet fejleszteni bizonyos önuralmat, nagyon fontos az önfegyelem, de az nem vezet jellemváltozáshoz és főleg a gondolkozás megváltozásához nem. Az ember ösztönei, indulatai megmaradnak; be lehet mázolni őket különböző színűre, vagy van sokféle álarc, amit magára vehet az ember, de egy óvatlan mozdulatnál leesik az álarc, és kiderül, hogy ki vagyok valójában. Gimnazista koromban volt egy ifjúsági evangelizáció Kecskeméten – aztán később már egyáltalán semmiféle ifjúsági munkát sem engedtek hosszú ideig –, jött egy fiatal vendég lelkész, és minden este prédikált a fiataloknak. Bárki jöhetett, de elsősorban fiatalok voltak. Akkor én már láttam, hogy milyen nagy különbség van a hívőknek és azoknak az élete között, akik ott ülnek minden vasárnap velünk együtt a templomban, de az életük olyan, mint azoké, akik nem ülnek ott. Sőt néha még rosszabb. Képmutatók. De vannak, akik komolyan veszik a Bibliát, akik tényleg úgy élnek, úgy beszélnek, úgy gondolkoznak – voltak ilyen ismerősei a szüleimnek. És egyre élesebb lett a szememben a különbség, éreztem, hogy itt valami minőségi különbség van. Nemcsak templomba kell járni, hanem amit a templomban hall az ember, meg amit otthon is olvas a Bibliából, azt kéne komolyan venni, és az tényleg megváltoztathatja az ember életét.

A 2012-ben megjelent kötet az Apostoli Hitvallás magyarázata, amely általában a hitvallások születésével, szükségességével foglalkozik, valamint a Credo fő egységeinek bibliai-teológiai üzenetét bontja ki az akkori szellemi áramlatok és a mai kihívások tükrében. Az Apostoli Hitvallást sokan ismerik, talán fejből is tudják, istentiszteleteken mondják együtt a gyülekezettel, s ugyanígy minden keresztelő, úrvacsora, konfirmáció és temetés alkalmával. A keresztyénség nyugati nagy családjának minden felekezete magáénak vallja ezt a hitvallást. A lelkipásztor felteszi a művében a kérdést: miért van egyáltalán szükség hitvallásra? Azért, mert a hitvallás bekapcsol egy szent folyamatosságba, amelyik átíveli a történelmet. Századok hite adódik össze benne, s ez az örökség az enyém is. Alázatosan átveszem, örömmel megőrzöm, és felelősen továbbadom. Segít a hitvallás abban is, hogy ma Jézushoz vezessek másokat. A hit hallás közben születik, ezért kell megvallani hitünket. Ezért nem helyes az a szerénynek tűnő, de alapjában téves álláspont, amely szerint a hitem az én belső ügyem, nem tartozik senkire. Hogyne tartozna! A lámpást nem azért gyújtják meg, hogy a véka alá, hanem hogy a lámpatartóra tegyék, és világítson mindenkinek a házában. Egyben azonban a tulajdon hitünket is erősíti. Miközben másnak mutatjuk az utat, mi is előbbre haladunk rajta. A mi üdvösségünk feltétele is, hogy megvalljuk a hitünket. Ugyanakkor a hitvallás magasztalás is. Istent dicsőítjük, amikor megvalljuk benne való hitünket. És végül: a hitvallás fontos feladata, hogy megvéd a tévelygéstől. Mindig voltak, és ma is vannak, akiknek „viszket a fülük”, akik nem akarják az egészséges tudományt hallani és a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat (2Tim 4,3-4). Az ilyenektől magunkat elhatárolni, őket, ha lehet a helyes útra segíteni, s a ránk bízottakat megvédeni csak világos, biblikus hitvallás birtokában lehet.

Hiszek – ez az Apostoli Hitvallás első szava. S ez maga hitvallás már, ha valaki meggyőződéssel kijelenti: hiszek. Hinni azonban sok mindenben és sokféleképpen lehet. Mi a hit lényege a Biblia tanítása szerint? Mi ennek a hitnek a tartalma? És mi a természete? Ezekre a kérdésekre keresi Cseri Kálmán a választ. Először is tegyük föl a kérdést: mi a hit. A válasz: az embernek az az „érzékszerve”, amivel a lelki valóságot tudja felfogni. A Biblia szerint a valóságnak két tartománya van: a láthatók és a láthatatlanok. A láthatókat megismerjük értelmünkkel és öt érzékszervünkkel, a láthatatlanokat Isten kijelentése alapján a hitünkkel. Az embernek ez az „érzékszerve” a bűnbeesésig hibátlanul működött. Amikor azonban Istentől elszakadt, súlyosan megsérült, és mivel utána nem használta, visszafejlődött. Ahhoz, hogy valaki újra érzékelje Istent, értse meg akaratát, újra kell kérni Tőle ezt az ajándékot. Isten az embert beszédével, igéjével teremtette eredetileg, így teremti ma is újjá. „A hit hallásból van, a hallás pedig Isten igéje által” (Róm 10,17). Aki így újra visszanyeri Istentől ezt az elveszített „érzékszervét”, az ismét érzékeli Isten közelségét, szeretetét, érti gondolatait, szándékát, és annak a számára Isten és a lelki valóságok ugyanolyan realitás, mint a világnak az a része, amit többi érzékszervünkkel tudunk megközelíteni. Mint ahogyan az illatokat csak a szaglásunkkal tudjuk felfogni, Istent csak a hittel. Hiába hallgatózik valaki egy nyári estén a virágoskertben, a fülével nem érzi az illatot. Viszont hiába szagolgat egy Bach-kantátát, azt hallani kell, csak úgy lesz valóság. Ugyanígy hiába okos, művelt, jó szándékú valaki, nem értheti és ismerheti meg Istent, csak a hit által. Cseri Kálmánt idézem: ez a felismerés szabadít meg a hit és tudás hamis szembeállításától. Mintha a hitnek a tudás, vagy a tudomány lenne az ellentéte. A hit ellentéte a hitetlenség, a tudásé pedig a tudatlanság vagy a tudománytalanság. De a hit és a tudás rokonok, hiszen mindkettő a valóság megismerésének egyik módja. Tehát egyik a valóság egyik területét tudja megközelíteni, másik a másikat. A hitemmel tudom Istent, az ő lényét, gondolatait megismerni éppen úgy, mint ahogyan tanulással a valóság más területét. A hitből éppen úgy ismeret, megismerés, megértés következik, mint a tudományos kutatásból. Jézus kérdésére Péter így felel: „Mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia” (Jn 6,69). Tehát az az őskeresztyén hitvallás, amit idéztünk (te vagy a Krisztus), úgy született, hogy hitelt adtak Jézus szavának. S ez a hit egyre bizonyosabb, megalapozottabb ismeretté vált bennük. A hit mindemellett a remélt dolgok valósága és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés. Itt a nem látható dolgok azt is jelentik, amiket az Isten a múltban cselekedett érettünk és a remélt dolgok az ő ígéretei, amiket a jövőben fog beteljesíteni. Ezt a két területet csak a hitünkkel tudjuk valóságnak érzékelni. Tehát azt, hogy Isten öröktől fogva létezik, ő teremtette a világmindenséget… – nem voltunk ott, nem láttuk, de hiszünk az ő kijelentésének. Azt, hogy Jézus Krisztust érettünk küldte el, hogy Jézus golgotai halálának nemcsak az akkori hatóság vele szembeni gyűlölete volt az oka, hanem az én bűnöm is, mert az tudatosan vállalt helyettes elégtétel volt mindnyájunk bűnéért – csak hittel tudom megérteni. Ugyanígy azt is, hogy amikor elhangzott a kereszten: Elvégeztetett – ez az én életem teljes megoldását is jelentette. S azt is, hogy ő feltámadott, felment a mennybe, ott szüntelen könyörög értem, mégis velem van minden napon, s hallja, ha imádkozom hozzá… Ezt mind csak hittel tudjuk valóságnak érzékelni. A hit ezeket nem kitalálja, hanem felismeri, mint tényeket. Mint ahogyan nem a hitünk találja ki, „teremti” Istent, hanem Isten teremti a hitünket, hogy képesek legyünk felismerni Őt.

Éppen ezért ez a hit nem bizonytalan sejtés, nem az értelem kikapcsolása, nem hiszékenység, nem a gondolkodni nem tudó, nem akaró, nem merészelő ember szellemi tehetetlensége, hanem tényekre épülő érzékelés. Olyan értelemben vett tényekre, hogy információit a Bibliából veszi, a Bibliának pedig nemcsak metafizikai, hanem elsősorban történeti, tehát tényszerű karaktere van. No de mi is a keresztyén hit tartalma? Ha valaki csak ennyit mond: hiszek – az önmagában kevés. Tudnia kell, hogy mit és kiben hisz. Ezért jött létre az Apostoli Hitvallás is, hogy röviden előtárja: kiben hiszünk. Ezt vallja: Istenben, aki teremtette a világmindenséget, benne a mi életünket is; Istenben, aki Jézus Krisztusban egészen közel hajolt hozzánk, hogy kiszabadítson abból a kényszerhelyzetből, amibe lázadásunk miatt kerültünk, hogy csak vétkezni, csak Isten akarata ellen cselekedni tudunk; és hiszünk Istenben, aki Szentlelke által bennünk él és Krisztushoz hasonlóvá formál. Ez a keresztyén hit tartalma. Az üdvözítő hit tartalmát Jézus az evangéliumban így jelöli meg: „Úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Jn 3,16). Kicsit lejjebb pedig ezt olvassuk: „Aki hisz a Fiúban örök élete van, aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta” (Jn 3.36). A keresztyén hit két fontos jellemvonása tűnik ki ebből: mindenestől Jézushoz kötött és személyes jellegű. Ezért is fogalmaz a hitvallás végig egyes szám első személyben. A keresztyén hit tehát nem csupán bizonyos ismeretek elsajátítása, vagy hagyományok, szertartások tiszteletben tartása, hanem az élő Krisztussal való személyes közösség. Mindaz ami más, kevesebb ennél és sokszor idegen ettől. A hívő ember Krisztussal olyan valóságos szoros közösségben él, mint családtagjaival és munkatársaival, akikkel azonosak az érdekei, akikkel kölcsönösen számíthatnak egymásra, akikkel össze van kötve a sorsa. Az tehát még nem keresztyén hit, ha valaki feltételezi, hogy van Isten. Az sem, ha hisz a gondviselésben. Kevés az is, ha valamilyen végső okot próbál kimutatni az események láncolatának kezdetén. A Szentírás szerint a keresztyén hit, ami nekünk az elveszített örök életet közvetíti, az érettünk meghalt és feltámadott Krisztussal való együttélés. Ki Ő, és mit tett értem – ezt hiszem, és ezért vagyok hálás neki. Ezért vagyok az övé. Életemben és halálomban, testestől-lelkestől. Ez a hit tartalma.

A keresztyén hit természetének legfőbb jellemzője, hogy Isten igéje teremti. Nem lehet másként hitre jutni, csak az ige hallgatása által. Aki nem indul el ezen az egyszerű úton, soha nem épül meg a hite. A keresztyén hit állandóan harcban áll a hitetlenséggel. Mert miután Isten újrateremti bennünk ezt az elveszett értékszervet, azután is megmarad még bennünk velünk született őshitetlenségünk, mely állandóan támadja hitünket. A hitetlenség látni akar, a hit pedig bízik Isten tetteiben és ígéreteiben. Naponta újra fel kell vennünk a harcot saját hitetlenségünk ellen, és döntenünk kell a hit mellett, Jézus mellett. A hit olyan kincs, melyet könnyű elveszíteni, s amelyet sok ellenség támad. Főleg a saját hitetlenségünk. Vigyáznunk kell rá. Tudjuk, hogy sokféle hit létezik a világon. Van negatív hit is, amikor valaki ezt mondja: én nem hiszek Istenben. Ez nem a tudomány szava, hanem a hité. Cseri Kálmán így ír erről: Mi tiszteletben tartjuk mások hitét. Nem a különféle hitekkel vitázunk, hanem a magunk Bibliából eredő hitét szeretnénk megvallani. A Szentírás alapján hisszük, hogy Isten az egyetlen örök létező. Hisszük, hogy Isten teremtette az embert, azzal a céllal, hogy imádja őt. Az ember akkor ismerte Teremtőjét, tudta, hogy csak őt illeti meg az imádat, s boldog volt, hogy gyakorolhatja ezt. Bukása akkor következett be, amikor engedett a Kísértőnek, fellázadt teremtő Istene ellen, és önmagát is imádni, illetve imádtatni akarta. Ez az ember bűne. Ha azonban Isten megszólítja a tévelygő embert, az találkozhat Istenével, s e találkozásban megszületik a hit.

Cseri Kálmán hitvallása szerint minden gyakorlati kérdésben is Isten igéje, a Biblia szerint szeretne dönteni és cselekedni. A református lelkipásztori irodalom kiemelkedő művelője, akit nemcsak Magyarországon, hanem a határokon túl is széles körben ismernek. Több mint húsz önálló, számos kiadást megért kötete, nagyszámú folyóiratcikke és publikációja jelent meg. Cseri Kálmán ezen könyve segít jobban megérteni, hinni és gyakorolni, amit az Apostoli Hitvallás megfogalmaz.

(Cseri Kálmán: Tudom, kinek hittem – Az Apostoli Hitvallás magyarázata; Kálvin Kiadó, Budapest, 2012)

M.A.