|
 2015.09.11.
Operakomédia a
Tiszti pavilonban
Haydn: A patikus – Révkomárom
Joseph Haydn
1768-ban írta vígoperáját Carlo Goldoni szövegére, az
eszterházi (fertődi) kastély operaházának megnyitására. A
szereplők és a cselekmény a commedia dell’arte jól ismert
figuráit és helyzeteit idézik: megismerhetjük az öregedő,
gazdag agglegényt, gyámleányát, a fiatal, csinos Grillettát,
szerelmesét, a fiatal, szegény patikussegédet, és egy könnyelmű,
gazdag fiatalembert, Volpinót (ami úgynevezett nadrágszerep,
tehát nő játszik fiatal fiút). Az álruhás bonyodalmak közepette
áljegyzők és áltörökök is előkerültek. A szórakoztató
szövegkönyvhöz Haydn élénk, változatos zenét írt, egyszerű,
de lényeges vonásokkal megrajzolt karakterekkel, virtuóz áriákkal,
nagyszerűen megkomponált együttesekkel. Igazi fergeteges
kamaraoperáról van szó: mindössze négy szereplővel, melyeket
augusztus 30-án korunk remek énekesei szólaltattak meg valóban
élvezetesen és szórakoztatóan: Sashalmi Ágnes, Deáky Dalma,
Molnár Erik és Pintér László.
Haydn és Eszterháza
(ma Fertőd) összekapcsolódik. 1766-ban befejeződtek a fertődi
Esterházy-kastély építési munkálatai. 1768-ban elkészült a
színház, egy évvel később pedig a Muzsikaház is (itt voltak
elszállásolva a zenészek). Miklós herceg ettől kezdve szinte
minden nyarat itt töltött, sőt a nyári időszakot egyre jobban
igyekezett kitolni, hogy minél tovább időzhessen a versailles-i
palota mintájára épített új rezidenciáján. Mivel a zenészek
családja Kismartonban élt, ezért olykor nagyon nehezükre esett
kivárni, amíg ismét visszatérhetnek a városba. 1772-ben például
a herceg tíz hónaposra duzzasztotta fel nyári tartózkodást.
Haydnt ez késztette a Búcsú szimfónia megírására. Az új
rezidencián természetesen virágzó zenei életet kellett
teremteni a herceg igényeinek a kielégítésére. 1766-ban
hivatalosan is Haydn lett az udvar első karmestere, és persze
jelentős szerepet kellett betöltenie a fertődi művészeti élet
kialakításában. A mester nagy lendülettel látott munkához.
Gondja volt rá, hogy a lehető legjobb énekeseket szerződtessék,
akik olasz mestereknél tanultak. Rengeteg sokat ígérő tehetséget
gyűjtött maga köré, akik a kezei alatt magas színvonalú előadóművészekké
fejlődtek. Mivel a herceg még a császári udvarnál is jobban
megfizette muzsikusait, így Haydnnak nem esett nehezére a
legjobb zenészek alkalmazása. Eszterházán folyamatosan
foglalkoztatták a zenészeket és az énekeseket. Hetente kétszer-háromszor
operaelőadást és két hangversenyt rendeztek. Ezenkívül volt
rendszeres kamarazenélés is a herceg magánlakosztályában,
amiben magas rangú főurak is részt vettek. Rendszeresen előfordult,
hogy egy magasabb rangú vendég fogadása alkalmából teljesen
felfordult az udvar élete. Mária Terézia 1773-ban Eszterházán
tett látogatása például különösen jeles eseménynek számított,
amelyről még egy külön nyomtatott könyv is kimerítő leírást
adott. Haydn a hasonlóan magas rangú vendégek fogadása alkalmából
komponálta operáit. A királynő látogatása alkalmából például
az Aki hűtlen, pórul jár című dalművét adták elő,
valamint a Philemon és Baucis című marionettoperát.
Joseph Haydn: A
patikus (Lo Speziale) című vígoperáját 1768-ban Eszterházán
mutatták be először, három felvonásban. Az operát 1895-ben
Robert Hirschfeld egyfelvonásossá dolgozta át. Most ezt a változatot
vette elő Medveczky Szabolcs karmester, és kissé
„leporolta”, ahogy mondani szokás. A szöveget korunk
nyelvezetére ültette át, de nem valami öncélú magamutogatástól
hajtva, hanem, hogy a cselekmény sokkal szórakoztatóbb legyen.
Az opera rövid tartalma: Az idősödő Sempronio egyre kevesebbet
törődik mesterségével, inkább naphosszat újságot és úti
beszámolókat olvasgat. Ezenkívül már régen tervezi, hogy
elveszi feleségül gazdag gyámleányát. Grillettának azonban a
fiatal patikussegéd, Mengone tetszik, aki elsősorban az ő kedvéért
állt be a patikushoz mindenesnek. Volpino szeme is megakadt a
csinos gyámleányon, így minden alkalmat megragad, hogy
felkeresse a patikát. Sempronio egy alkalommal éppen Volpino
receptjét készítgeti, amikor rajtakapja a fiatalokat csókolózás
közben. Dühbe gurul és elhatározza, hogy minél hamarabb oltár
elé vezeti Grillettát. Ám ez nem megy könnyen, mert mikor
anyakönyvvezetőt hív, akkor a két fiatalember öltözik be
annak, a turpisság viszont kiderül. Mengone kihasználja, hogy a
patikus mindent elhisz, amit az újságokban olvas, beöltözik
pasának és megkéri a szultán számára a lány kezét. Ennek
nem mondhat ellent Sempronio sem. S mikor kiderül, hogy újfent
becsapták, belátja, hogy nem való neki ez a sok izgalom.
Megadja magát és aláír egy kötelezvényt, amelyben lemond gyámleánya
kezéről Mengone javára.
A félreértések,
intim kapcsolatok, tréfák bűvkörében élő rokokó vígopera
karmestere Medveczky Szabolcs volt a Komáromi Kamarazenekar élén.
Mivel az elmúlt évek alatti számtalan fellépés olyan egésszé
kovácsolta e különleges csapatot, hogy tagjai csukott szemmel
is képesek egymás legkisebb rezdüléseire azonnal reagálni, így
valóban egy igazi örömzene részesei lehetünk. Molnár Erik könnyed
komédiázással, az operajátszás hőskorát idéző parádés
énekléssel debütált Révkomáromban. Sashalmi Ágnes áriáit
élénk, fürge színpadi játék kísérte. Szopránja élénken,
tisztán és magabiztosan szólt. A magasabb hangfekvésű koloratúrákat
is szépen énekelte ki, és jól árnyalta hangszínét. Kifogástalanul
vizsgázott e tekintetben a Volpinót megszemélyesítő Deáky
Dalma, de nem ám csak e tekintetben, hanem előadásban, éneklésben
is, amelyben nemhogy kifogástalan: nagyszerű! Pintér László
zenei megformálása muzikális és ihletett volt. Szerepformálásában
érezhettünk némi öniróniát is; kitűnő hanganyagot, remek
technikát sejtetett azonnal, amelyet a darab folyamán be is
bizonyított. A feloldódásban sokat segített a fiatal
karmester, aki magával ragadó lendülettel, lelkesedéssel és közvetlenséggel
irányította és hangolta össze a zenekar játékát, emellett még
egy-egy bátorító pillantásra is futotta energiájából a szólisták
felé. A jutalom pedig ováció volt a közönség részéről.
M.A.
|
