vissza a főoldalra

 2015.09.11. 

A magyar agrárium sikerének záloga

Igazodni kell a munkaerő-piaci szükségletekhez

Alacsony, csaknem 20%-os a tanult szakmában történő elhelyezkedés, de ezen javítani lehet a valós, életszerű termelési-gazdasági körülmények között zajló duális képzés kiszélesítésével – közölte Dr. Nagy István államtitkár, s hozzátette: a földművelésügyi tárca fontosnak tartja a mezőgazdasági oktatás és szakképzés új alapokra helyezését, ezért kezdeményezte egyes mezőgazdasági képzést végző intézmények fenntartói jogának átvételét.

 A legnagyobb kritika általában ott érte a rendszert, hogy nem a munkaerőpiacnak megfelelő szakembert bocsátanak ki a szakképző intézmények. Ezért fontos a mezőgazdasági szakképzés új alapokra helyezése?

 – A fenntartható fejlődés egyik – talán legfontosabb – kulcsa a humánerőforrás fejlesztése: a köznevelés minőségének folyamatos javítása. A hazai köznevelés, ezen belül a szakképzési intézményrendszer előtt álló legnagyobb kihívás tehát a nevelés és az oktatás minőségének, hatékonyságának és esélyteremtő erejének növelése a gazdaságot érintő, a munkaerőpiac gyors átrendeződését igénylő folyamatok között. Az elmúlt kormányzati ciklusban megkezdődött a köznevelési rendszer, valamint a szakképzési rendszer átalakítása, mely révén hatékonyabbá és átláthatóbbá vált a köznevelési-, és egyben a szakképzési rendszer jogszabályi háttere, és átláthatóbbá vált a képzési szerkezet. A munkaerőpiac gyors átrendeződését igénylő magyar gazdaságnak ugyanakkor több jól képzett szakmunkásra és technikusra van szüksége, mint amennyit a jelenlegi szakképzési rendszer képez. Jelentős a hiány a modern termelésbe bevonható, jól képzett és megbízható, széles körű alapismeretekkel rendelkező szakképzett munkavállalókból. Figyelembe kell venni azt is, hogy a 2011-ben megindult átalakulás ellenére a tanulók egy része még mindig végzettség nélkül hagyja el a szakiskolát, mely több tényezőre vezethető vissza: a tanulók hátrányos társadalmi-gazdasági státusa az egyik fő veszélyeztető ok. Az egyre több problémával küzdő szakiskolába lépő tanulói korosztály alapképességei és tudása nem éri el a szakképzési elvárásokat és úgy lép be a szakképző iskolákba, hogy onnét is hamar végzettség nélkül hagyja el az intézményt. Változatlanul alacsony, mintegy 20%-os a tanult szakmában történő elhelyezkedés, de ezen javítani lehet a valós, életszerű termelési-gazdasági körülmények között zajló duális képzés kiszélesítésével. A nemzetgazdaságban az agrárgazdaság kiemelkedő szerepet foglal el, különösen a vidéki munkaerő biztosítása, a munkanélküliség megszüntetése, csökkentése érdekében. Ennek megfelelően a Földművelésügyi Minisztériumnak kiemelt figyelmet kell fordítania a vidéki munkaerő utánpótlást biztosító, a fenntartásában levő agrárszakképző iskolahálózatra és arra, hogy az agrárképzések tartalmaiban kiemelten megjelenjen az egészséges élelmiszer-ellátás kérdésköre. A szakképzés átalakítása során figyelemmel kell lenni továbbá az agrárágazat speciális igényeire. Ez úgy valósulhat meg legjobban, ha a Földművelésügyi Minisztérium részben mint állami intézményfenntartó saját intézményhálózatán keresztül közvetlenül, részben pedig mint ágazati irányító, szakmai felügyelete által közvetetten érvényesíti az élelmiszer-gazdaság igényeit. Ezzel kialakul minden agrárágazati szakterületen, az összes képzési szinten a tanulók számára az életpálya modell a betanított munkástól az egyetemi diplomáig. Az agrár és élelmiszeripar területén a fejlődés lehetőségeit a kormány által elfogadott Tessedik Sámuel Agrárszakképzési Koncepció (a továbbiakban: Koncepció) foglalja össze, mely az átalakítás irányait is megszabja.

 Melyek az agrárszakképzés átalakításának céljai?

 – Alapvető cél, hogy az elmúlt kormányzati ciklusban új alapokra helyezett szakképzési rendszer megfelelő válaszokat tudjon adni a gazdaság és a munkaerőpiac folyamatosan változó és megújuló kihívásaira. Ehhez az agrárszakképzési területnek is maximális mértékben alkalmazkodni kell. Emellett lényeges az agrárszakképzés minőségének javítása, valamint az ágazati felelősségvállalás minden szinten történő maradéktalan érvényesítése. Nemzetgazdasági szempontból válik kétségessé az ország fejlődése, ha az agrárágazat képzési igényeit kielégítő iskolák nem egy kézben, országos rálátást biztosító irányítás mellett működnek. Akkor lehet a szakképzést minőségi szintre emelni, ha az ágazati felelősségvállalás minden szinten maradéktalanul érvényesül. Az agrárgazdasági innováció, vagyis az ötlettől a tudományos kutatáson át az új termék vagy technológia létrejöttéig tartó folyamat megerősítése, felgyorsítása – a fogadóképesség (például: emberi erőforrás szakmai színvonalának emelése, folyamatos megújítása) alapjainak fejlesztése és működtetése a magyar agrárgazdaság legfontosabb erőforrása lehet. Az agrárszakképzés átalakításának egyik célja, hogy a végzett agrár- és élelmiszer-ipari szakemberek ennek az elvárásnak egyre jelentősebb számban megfeleljenek. Az agrárium nemzetgazdasági súlyát jelző értékek, valamint a mezőgazdasági termelés szerkezeti megoszlása egyaránt jelzi az ágazat munkaerő piaci igényét. A mezőgazdasági termelő gazdaságok vezetőinek túlnyomó többsége szakirányú végzettség nélkül, gyakorlati tapasztalatokra alapozva gazdálkodik, szakképzettsége mindössze 14 százalékuknak van. Hazai tapasztalatok szerint a gazdálkodók többsége nehezen motiválható a szakképzésben, továbbképzésben való részvételre. Cél az agrárgazdasági innováció kihívásainak való megfelelés, valamint a szakmai végzettséggel gazdálkodók arányának bővítése érdekében a képzett mezőgazdasági termelők számának növelése. A hiány-szakképesítések és ennek kapcsán folyósított ösztöndíjak pozitívan befolyásolják az agrárképzések megítélését, és a beiskolázási mutatókat. Fontos, hogy az agrár-szakképesítések az agrár- és élelmiszer-ipari ágazat nemzetgazdasági súlyának megfelelően legyenek ezen a területen kezelve.

 Mennyire korszerűek a szakmai oktatás feltételei?

 – El akarjuk érni, hogy az agrár- és élelmiszer-ipari ágazatban tanuló diákok a korszerű termelési szerkezet rendszereiben szerezzék meg ismereteiket. A szakmai oktatás feltételei sok esetben már nem korszerűek. A szakképzés eltávolodott a tényleges munkaerő-piaci igényektől, a napi gyakorlattól. Az agrár- és élelmiszer-ipari ágazat sajátosságai miatt ezek a problémák eltérő módon jelentkeznek, megoldásukra sem lehet egy általános sémát alkalmazni, hanem a gazdálkodásra és az agárképzésekre vonatkozó speciális jellemzők ismeretében lehetséges csak a helyes megoldások megtalálása és alkalmazása. Ennek egyik lehetséges módja az élelmiszer-gazdaságban működő cégek, vállalkozások bevonásával gyakorlati bázisok létrehozása, ezáltal a klasszikus duális képzés megvalósítása és megerősítése. A pályaorientációnak alapvetően arra kell irányulnia, hogy a tanulók képességeiknek és érdeklődésüknek megfelelő irányba orientálódjanak. Az érdemi pályaorientáció ma gyakorlatilag a 8. évfolyam első félévére korlátozódik. Ezt a tevékenységet ennél korábban szükséges elkezdeni, ehhez elengedhetetlen az agrárszakképző intézmények becsatlakoztatása az országos pályaorientációs rendszerbe. Az agrárszakképzés területén is problémát jelent a duális képzési rendszerben a megfelelő képzettségű, szakmai, pedagógiai kompetenciák birtokában levő gyakorlati oktatást végző szakemberek hiánya. A tanulók gyakorlati képzéséhez, szakmai készségeik kialakításához a gazdálkodó szervezeteknél is olyan személyekre van szükség, akik a magas szintű szakmai ismeretek mellett pedagógiai és vállalkozási ismeretekkel is rendelkeznek. A kamarák által szervezett mestervizsgák ezt az elvárást próbálják meg kielégíteni, de jelenleg még kevés a mestervizsgával rendelkezők száma, ennek növelése szükséges. Cél a mestervizsgázottak számának növekedését elérni. Kiemelendő, hogy a környezeti nevelés kiemelt szerepet kapjon az agrárszakképzés területén. El szeretnénk érni, hogy a jövő élelmiszer-gazdaságában dolgozó szakemberek szemléletében erősödjön a környezettudatosság.

 De mégis hogyan lehet elsajátítani a gyakorlati képzést?

 – A társadalmi és gazdasági szerkezetváltás következtében megváltoztak a szakképzés feladatai és működési feltételei. A piacgazdaságra való áttérés új igényeket támasztott a szakképzéssel szemben. Olyan szakképzési koncepciót kell kialakítani és fenntartani, hogy a munkaerő képes legyen alkalmazkodni a többszektorú piacgazdaság igényeihez és egy esetleges pályamódosítás ne vezessen munkanélküliséghez. Olyan szakmát kell adni a fiataloknak, amellyel biztosítják megélhetésüket, és a túlspecializálódás helyett egy jól konvertálható tudás birtokába kerülnek. Ennek a feladatnak kulcsfontosságú meghatározója a magas színvonalú gyakorlati képzés megteremtése minden ágazatban a különböző szereplők együttműködésének összehangolásával. A mezőgazdasági képzést nyújtó szakképző iskolák nagyüzemi gyakorlóhelyei a privatizáció során megszűntek, az új tulajdonosok a gyakorlati képzést csak kis számban vállalták, így a szakképző intézetek alakították ki az iskolához közvetlenül tartozó, azokkal szerves egységet képező tanüzemeket, illetve tangazdaságokat. Ennek alapján iskolai keretek között folyhatott az alapképzés, de nagy százalékban – mivel a tanulók nem tudtak tanulószerződést kötni a gazdálkodók fogadókészségének hiánya miatt – a teljes gyakorlati képzés is. A gyakorlati képzés módját erősen befolyásolja, hogy milyen szakmákra oktatjuk a tanulókat, mely ágazatban és mely szféra foglalkoztatja őket. Gondot jelent, hogy az agrár- és élelmiszer-ipari képzések jelentős hányada az OKJ alapelveire épülően széles alapozású, illetve csak a teljes képzésre lehet tanulószerződést kötni, a gazdálkodó szervezetek pedig a hatékonyság érdekében erősen specializálódnak. Ezen okokból a duális képzés az élelmiszer-gazdaságban nem tudna a szakmai elvárásoknak teljes körűen eleget tenni az iskolákkal szoros együttműködésben, központilag működtetett tangazdaságok, tanüzemek nélkül.

 Léteznek olyan agrártevékenységek, melyekre nem lehet felkészülni a szakképzési rendszerben. Ilyen például az otthon megtermelt és feldolgozott áru közvetlen és rövid ellátási láncban való értékesítése. Ebbe a körbe tehát nem a nagyüzemi élelmiszer-ipari, hanem a kistermelői jellegű, kézműves termékek tartoznak. Ebben az esetben az OKJ-s képzésen van a hangsúly?

 – A kérdésben jelzett élelmiszer előállítási és az ahhoz kapcsolódó feldolgozási és értékesítési feladatokra iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzési formában is van, illetve lesz lehetőség felkészülni. Jelenleg folyamatban van a „Kistermelői élelmiszer-előállító, falusi vendéglátó” elnevezésű szakképesítés Országos Képzési Jegyzékbe történő felvétele, amely lehetővé teszi szakiskolai 3 éves képzés keretében, valamint iskolarendszeren kívüli képzésben is 960–1440 óra tartamban az ismeretek elsajátítását. Ezenkívül a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara honlapján megtalálhatók azok a már elfogadott szakmai programkövetelmények, amely alapján felnőttképzésben, rövidebb időtartamú tanfolyami képzés keretében a fenti kérdésben jelzett ismeretek elsajátítására lehetőség van.

Medveczky Attila