vissza a főoldalra

 2015.09.18. 

Olimpiai bajnok akarok lenni!

Tíz évvel első vb-sikere után lett ismét világbajnok Cseh László

Az elmúlt években már akadtak, akik leírták, akik úgy vették, hogy pályafutása zenitjén túllépett, és innen már csak lefelé vezet majd az útja. Sokan mosolyogtak, amikor bő fél évvel ezelőtt edzőt váltott, majd rögtön utána kijelentette, hogy ezt azért lépte meg, mert olimpiai bajnok akar lenni Rióban. Ezek után a személyében kétkedőknek is üzenetértékű lehet a közelmúltban lezajlott kazanyi vizes világbajnokságon mutatott teljesítménye, mellyel ismét egyértelműen visszatért a világ legjobb úszói közé.

Sportrovatunk vendége a magyar úszósport fenoménja, Cseh László, aki az edzőváltás lelki és szakmai hozadékai mellett a kazanyi vb sikerének hátteréről is mesélt, és megosztotta velünk azt is, hogy miben kell még javulnia nagy álma, az olimpiai győzelem megvalósításához.

 Három éremmel tért haza a kazanyi vizes világbajnokságról, amelyhez szívből gratulálunk! Tekintettel arra, hogy edzőváltása óta ez volt az első komoly világverseny, elsőként arra lennék kíváncsi, hogy előzetesen is számított-e ilyen kimagasló szereplésre, vagy inkább csak afféle erőfelmérőnek szánta a világbajnokságot?  

– Egyfajta felmérő is volt valóban, bár azt semmiképpen nem mondhatom, hogy az ismeretlenbe ugrottunk fejest. Sőt legbelül már a világbajnokság előtt is optimista voltam, reménykedtem abban, hogy érmet nyerek. Ennek oka az volt, hogy egész évben folyamatosan javultak az időeredményeim, az évközi versenyeken jól ment az úszás és az élettani mutatóim is mindvégig kedvezően alakultak. Mindezek miatt tényleg megalapozottan vártam jó szereplést magamtól és nagyon boldog vagyok, hogy végül ennyire jól alakult számomra a világbajnokság.

 Az elmúlt évek során többször is érzékelhető volt, hogy vannak, akik már nem reménykednek kiugró eredményben Öntől. Jelent most egyfajta elégtételt a kazanyi három érem?

 – Ilyen értelemben azt hiszem, hogy nem. Az való igaz, hogy akadtak, akik talán már leírtak magukban engem, ám ezek miatt soha nem érezhettem haragot, két okból sem. Egyrészt azért, mert én magam is gyakran éreztem, hogy több van bennem, mint amit az eredmények mutatnak, másrészt pedig a kritikus véleményeknél sokkal több volt a biztató, erőt adó megnyilvánulás, ami nagyon sokat jelentett számomra a rosszabb periódusokban. Ha már az elégtétel vagy a bizonyítási vágy kérdése szóba kerül, akkor inkább azt mondanám, hogy saját magam számára jelent komoly visszaigazolást, hogy jó döntést hoztam, amikor megléptem a váltást és visszatértem nevelőedzőmhöz, Plagányi Zsolthoz.

 Témánál vagyunk, mert azt hiszem, sokakat érdekelne, hogy mi állt a klub- és edzőváltás hátterében, amellyel – valljuk meg – általános meglepetést okozott?

 – Érdekes módon maga a döntés egyik pillanatról a másikra, hirtelen született meg bennem, ám előzményei hosszabb időre nyúlnak vissza és összefügg azzal, amire az imént utaltam. Meglehetősen sok olyan világversenyen vagyok túl, amikor úgy jöttem haza, hogy azt éreztem: ebben bizony több volt, jobban is sikerülhetett volna. Sosem volt szokásom másokban vagy éppen a külső körülményekben keresni a hiba okát, ugyanakkor időről időre felmerült bennem a kérdés, hogy vajon mi az oka, hogy nem jön ki a lépés, hogy nem vagyok képes kihozni magamból azt, amit az elvégzett munka alapján ki lehetne. Tavaly év végén – amikor klubomnál, a Kőbánya SC-nél amúgy is lejárt a szerződésem – hirtelen belém hasított a felismerés: másfél év van még Rióig, lejár a meglévő szerződésem, ezért most jött el az alkalom arra, hogy új útra lépjek. Nem volt könnyű döntés, de éreztem, hogy meg kell lépnem. Ugyanis továbbra sem tettem le arról az álmomról, hogy olimpiai bajnok szeretnék lenni.  

Az egyértelmű volt, hogy Plagányi Zsolthoz tér vissza?

 – Amikor megszületett bennem a döntés, hogy váltok, természetesen számba vettem a lehetőségeket. Elsőként azonnal Plagányi Zsoltra gondoltam, és őt is kerestem fel először. Miután elvállalta a felkészítésemet, már nem kellett további opciókban gondolkodnom, csak a közös munkára. Sokat jelent, hogy Zsolt gyermekkorom óta ismer. Természetesen a szakmai munka most már teljesen más, mint amikor még gyermekként foglalkozott velem. Az egész edzésmetodikánk átalakult a korábbiakhoz képest, szinte mindenen változtattunk. Más felépítés szerint zajlanak a vízi edzések, sokkal többet technikázunk, más jellegű edzéseket úszunk. Mindemellett próbálunk egy kicsit a lelki dolgokra is odafigyelni, hiszen az emberi oldala is nagyon fontos a közös munkának. Bár nyilván számít, hogy ő az edző és én vagyok a versenyző, összességében abszolút partnerként tekintünk egymásra. Ez azt jelenti, hogy nyugodtan szólhatok, ha éppen azt érzem, hogy valami most éppen sok nekem, ugyanakkor viszont Zsolt is biztos lehet abban, hogy ha ilyet mondok, akkor az tényleg úgy van, nem csupán lógni akarok. Nagyszerűen egymásra hangolódtunk az eltelt hónapok során. Az is nagyon lényeges, hogy nem csupán ketten dolgozunk Zsolttal, mert van mögöttünk egy remek szakmai stáb is. Ennek a stábnak a tagjai rengeteg háttérmunkát végeznek, amellyel segítik a mi munkánkat. Összerakják például a szárazföldi edzésprogramot, odafigyelnek a teljesítménnyel összefüggő élettani dolgokra, majd pedig a különböző mérések eredményeit kielemzik, és ezek alapján értékes és hasznosítható javaslatokat tesznek. Ma már az ilyesfajta háttérstáb is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy valaki világszínvonalon tudjon teljesíteni.

 Korábban vegyes úszásban is kiváló eredményei voltak, Kazanyban viszont a három pillangó számban nyerte a három érmet. Ez azt jelenti, hogy immár végleg letette a voksot a pillangó mellett, és Rióra is ebben az úszásnemben készül?

 – Kétségtelen tény, hogy a pillangó lett az első számú úszásnem számomra. Az biztos, hogy ez Rióban is így lesz. Azonban a felkészülési időszakban mindig vegyes rendszerben úszunk, hiszen kizárólag egyetlen úszásnemmel nem lehet magas szinten felkészülni. Amennyiben az eredményeim elérik a nemzetközi élmezőny szintjét vegyes úszásban is, elképzelhető, hogy abban is indulni fogok, majd meglátjuk. Mindenesetre nem zárjuk ki ennek a lehetőségét sem.

 Már Kazanyban, a medencéből kilépve, friss világbajnokként is azt mondta, hogy még mindig van min javítani, lát olyan pontokat, amely fejlesztésre szorul. Melyek ezek?

 –Igen, valóban így van, már a kazanyi medence partján is éreztem, hogy bár győztem, mégsem ez volt életem legjobb úszása. Hála Istennek, teszem hozzá rögtön, hiszen nagy előny, ha az ember látja, érzékeli, hogy miben szorul fejlődésre. Ki lehet emelni a fordulókat, ahol egyértelműen lehet még fejlődnöm, valamint a rajtot, amelynek szerepe hatalmas. Azt hiszem, hogy az 50 méteren – ami ugye egyetlen hosszt jelent csupán – nem is szorul külön magyarázatra, hogy milyen nagy jelentősége van a jó rajtnak, de még 100 vagy 200 méteren is sokat nyom a latban, hogy miként rajtol az ember. Például most Kazanyban, az egyébként megnyert 200 pillangón is komoly hátrányt kellett ledolgoznom a mindig remekül rajtoló Chad de Closszal szemben. A rajt minőségét alapvetően befolyásolja a rajtkő is, amelyekből a világversenyeken mindig egy speciális fajtát alkalmaznak. Nekünk itt, Magyarországon nincs ilyen rajtkövünk, ám szerencsére a szövetségtől ígéretet kaptunk arra, hogy beszereznek majd belőlük. Nagy örömmel vettük ezt a szövetségi ígéretet, mert az érem, vagy akár annak színe is múlhat ezen Rióban.

 Edzőváltásakor nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy olimpiai bajnok akar lenni. Gondolom, Kazany után ezt még inkább vállalja.

 – Igen, ez így van, ez a célom. Az elkövetkező évben mindent ennek rendelek alá, mert Kazany igazolta azt, hogy megfelelő fizikai és lelki állapotban ott vagyok a legjobbak között. A cél ezért elsősorban az lesz majd, hogy Rióba a lehető legjobb állapotban utazzak ki, ott pedig kiússzam magamból a maximumot. Ha ez megtörténik, lehet esélyem a dobogóra, és azon belül akár az aranyéremre is. De azt azért gyorsan hozzáteszem, hogy Rióban már döntőbe jutni is komoly eredmény lesz, és a jelen állás szerint hárman, négyen is vannak, akik képesek lehetnek az éremszerzésre. Úgy érzem, hogy ebben a nagyon szűk elitben én is benne vagyok. Hogy ez így is maradjon Rióig, nincs más dolog, mint gőzerővel dolgozni, készülni. Ebben pedig nem lesz hiba, azt megígérhetem.

Kovács Attila