|
 2015.09.18.
Külföldi
borok – Magyar szüret
Az olasz nagykövetség előtt tüntettek, pedig a spanyol boroktól
jobban kell tartani
Az idei szőlőtermés
mennyisége meghaladhatja a tavalyi szintet, ahogy a minőség is
jobbnak ígérkezik idén. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa (HNT)
mint a szőlő- és borágazatban működő államilag elismert
szakmaközi szervezet a 2015. évi szüret jegyében augusztus 4-én
közzétette szőlőár prognózisát. Mitől ennyire optimisták?
A szőlő jól bírja az aszályt? Mennyire fenyegeti a magyar
termelőket az olcsó olasz bor? – kérdeztük Tornai Tamástól.
2015-ben
58 540 hektár
területre vetítve a várható szőlőtermés országosan megközelítőleg
4 400 000 mázsa lesz. Ez mennyiben tér el a tavalyitól?
– Ez a 2014. évinél körülbelül 10%-kal magasabb
mennyiséget jelent. Azóta újabb termésbecslés készült, ami
még nagyobbra jelzi a mennyiséget. Viszont, szokásosan, a termésbecslésnél
valamivel kevesebb a tényleges termés. Tehát nem járunk messze
az igazságtól, ha a tavalyinál hozzávetőlegesen 10%-kal
magasabb szőlőtermést várunk.
Nemrég beszélgettem egy szőlősgazdával, aki azt
mondta, szinte megégtek a bogyók. A nyári hőség mennyire tett
kárt a szőlőkben?
– Országos viszonylatban kiváló minőségűek a magyar
szőlők. Nyilván vannak olyan területek, ahol a napsugárzás
jobban érte a fürtöket. Ezt én is tapasztalom a saját somlói
ültetvényemben. Négy hőhullám is érte a szőlőket, s itt
nemcsak a hőmérsékletre, hanem az erős ultraibolya sugárzásra
is gondolok, mert az égette meg a bogyókat, melyek így betöppedtek.
A keletkezett repedések pedig könnyebben juttatják el a fertőzést
a szemekbe, s botritiszes folyamat is elindulhat.
A szőlő ilyen jól bírja az aszályt, vagy öntözik?
– Sajnos Magyarországon nagyon kevés az öntözhető szőlőterület.
Pedig a nagy intenzitású termeléshez szükség lenne rá. A szőlő
jobban bírja az aszályt, hiszen a gyökere egészen mélyre
hatol, és az ott tárolt csapadékból képes táplálkozni. Főleg
azokon a borvidékeken jelentett problémát az aszály, ahol löszös
termőtalajon déli kitettséggel telepítettek szőlőket. Alföldön,
főleg a kunsági borvidéken a jégverés okozott jelentős károkat.
Vannak olyan termelők, akiknek teljesen elpusztult a termésük,
míg másoknál 10-30%-os kár keletkezett. Legalább 30%-os kárnak
kell lenni ahhoz, hogy a termelő a kárenyhítési alapból, kárenyhítésben
részesülhessen.
Milyen felvásárlási árra számíthatnak a gazdák?
– Az oltalom alatt álló eredetmegjelöléssel készült
borok készítéséhez szükséges szőlő árát, nettó 100
forint/kilogrammra prognosztizáltuk. Az Irsai Olivér betakarítása
lassan befejeződik; és információnk szerint 150 forint körüli
lesz a nettó átlagára. A cserszegi fűszeres már nagyobb felületen,
és eléggé koncentráltan termelt szőlő, de a felvásárlási
ára várhatóan 10%-kal meghaladja az előző évit. További
probléma, hogy a szerkezetátalakítás keretében, érthető okból,
de esetenként nem megfelelő formában és mennyiségben telepítettek
– elsősorban a kunsági borvidéken – nagy termőképességű,
alacsonyabb művelési költségű Biancát, és bár van olyan
hegyközség, ahol 250, van ahol 170-180, de sok helyen csak
100-130 mázsa, több helyen 100 q alatti hozamot várnak hektáronként.
E szőlőfajta ára várhatóan nettó 70 forint lesz, azaz 100
q/ha hozam mellett is veszteségesen termelhető.
De a bor ára mégis a kereskedelemben dől el.
–Igen, pontosabban a kereskedőnél, a fogyasztó fejében
dől el! Ebben nyilván befolyásolják korábbi tapasztalatai, a
felé áradó információk és ne tagadjuk a pénztárcája adta
lehetőségek is. Az alsó árszegmensben gyors a forgási sebesség,
alacsonyabbak az árrések, azaz az árkülönbség a magasabb ár
felé haladva egyre fokozódik. Számolni kell az áfával és az
ehhez hozzátartozó tételekkel is. A borászati vállalkozásoknál
az előállítási költség és az értékesítési ár között
gyakran csak néhány forintos eltérés van. A kereskedelmi vállalkozásoknál,
az alsó árszegmensben ez körülbelül 15%, így a jövedelemfedezet
literenként 30-40 forint. Tudni kell, hogy Magyarországon a
megtermelt szőlők kétharmadát nem a szőlőtermelő dolgozza
fel. A borászati vállalkozások többsége csak bor előállításával
foglalkozik. Bár vannak olyan jelentős mértékű vállalkozások
is, ahol a borkészítés mellett szőlőtermelést is folytatnak.
Ezek a vállalkozások, jelentős kiterjedésű, nagy hatékonyságú
ültetvényeiken elért fajlagos költségüket tekintik fizetendő
vételárnak, ami a kisebb termelőknek hideg vízre sem elég.A
termékpályán a harmadik fontos szereplő a kereskedő. Az alsó
árszegmens esetében a borászatok a bort nagy tételben közvetlenül
a kiskereskedőkhöz szállítják. A Hegyközségek Nemzeti Tanácsának
mint szakmaközi szervezetnek terveznie és támogatnia kell a
szereplők közti együttműködést. Létre kell hoznia olyan megállapodásokat,
amelyek biztosítják a tisztességes belső jövedelemmegosztást,
ami az ismétlődő termelési folyamat fenntartásának leghatékonyabb
eszköze, mondhatnám feltétele. A valódi verseny viszont a
boltban dől el, amikor a vásárló leveszi a polcról a bort. Ez
függ a vásárló anyagi lehetőségeitől, és a marketingtől
is. Ha Magyarországon termelt szőlőből készült magyar borról
van szó, akkor az a kérdés, hogy az abból származó összeg,
amit a vásárló árban elfogad, az egyes jövedelembirtokosok
– az állam, a kereskedők, a borászati vállalkozások, a szőlőtermelők
– közt milyen módon oszlik meg. Természetesen szükséges a
szereplők közti megállapodások gondozása, amelynek intézménye
a szakmaközi szervezet. Lényeges elem a megegyezésre irányuló
szándék, ahogy az is, hogy a résztvevő csoportok az adott megállapodást
saját köreiken belül képesek-e érvényesíteni.
Augusztus közepén tüntetést szerveztek a budapesti
olasz nagykövetség elé az alföldi szőlőtermelők a
Magyarországra áramló olcsó olasz borok miatt. Kizárt
dolognak tartják, hogy ilyen alacsony áron valódi bort lehessen
előállítani. A legnagyobb baj, hogy ellehetetlenülnek a hazai
termelők. Ön hogy látja?
– Azzal természetesen egyetértek, hogy egy árszint
alatt erősen megkérdőjelezhető, hogy az mennyiben fedezi a költségeket,
illetve a valódi borok előállítását? Időnként azt gyanítom
nincs az árban teljes költségfedezet. Figyelembe kell venni,
hogy Olaszországban hatalmas szerveződések állítanak elő
nagy mennyiségben borokat. Az olasz termelés tizennyolcszorosa a
magyarénak. Az olasz export átlagár 2,6 euró/liter. Amiről a
tüntetők beszélnek, az 0,4 euró/liter, tehát az értékesítési
átlagáruk 15%-áért adják el a legalsó árszegmensbe tartozó
borokat. Gyanítom, így szabadulnak meg a feleslegüktől.
A tüntetés ütemezése
viszont szerintem hibás, mert az olasz hatóságok éppen most,
azért lépnek föl igen keményen, hogy ne „árassza el” a
boltjaikat az olcsó spanyol bor, így a náluk megjelenő
felesleg egyre kevesebb lesz, viszont a spanyol borfelesleg keresi
majd a helyét. A magyar termelőknek tehát jobban kell majd
tartani a spanyol, mint az olasz boroktól.
Ezen a tüntetésen önt lemondásra szólította fel a
Szőlőtermelők Érdekvédelmi Szövetsége, mert nem tett semmit
a magyar szőlőtermelők védelméért.
–Ha igaz lenne, talán még büszke is lehetnék a személyemmel
kapcsolatos kritikákra, mert az olyan hatalmú HNT-elnököt feltételez,
aki az import és a szőlőértékesítés összes problémáját
egy személyben orvosolni tudja. A HNT-nek testületi döntések
alapján kell összhangot teremteni az ágazat szereplői között.
Nem emlékszem olyan javaslatra, előterjesztésre a szőlőtermelőket
illetően, amelyet elutasítottunk volna. A HNT szakmaközi
szervezetként szerintem minden korábbinál többet tett az ágazat
belső stabilitásának megőrzéséért. Tudjuk, amikor árprognózist,
vagy termésbecslést készítünk, befolyásoljuk a piacot. A
szakmai apparátusunk által készített tervezetet eljuttattuk az
összes küldöttnek. Először a Szőlészeti Szekció a borvidéki
szőlész küldöttek, tárgyalták meg az árszintekre vonatkozó
tanulmányt. Emellett a HNT erőteljesen figyelmeztette a jelentős
felvásárolókat arra, hogy vannak lehetőségeink a minőség védelmében.
Azt is közöltük velük: tisztességtelennek tartjuk, ha az
alacsony árszintű importra hivatkoznak a szőlő felvásárlási
árának kialakításakor, mert nem azonos értékek összehasonlítása
nem lehetséges. Azt is ki kell emelni, hogy a HNT volt az,
amelyik az ellenőrzési díjjal erősen korlátozta a minőségi
előírások megkerülését, így megnehezítette az alacsony minőségű
borok behozatalát. A megerősített kontroll miatt az import
borok mennyisége drasztikusan csökkent. 2015-re az import bor
mennyisége 250 ezer hektoliterre tehető. Amikor nem egészen két
évvel ezelőtt a HNT jelenlegi vezetése felállt, akkor e
mennyiség 760 ezer hektoliter volt. Szakmaközi szervezetünk számos
egyéb javaslatot tett. Ezek közül néhány: az eredetigazolás
kiadásának 90 napra meghosszabbított határideje, a származási
igazolás nélküli tételek elkülönített tárolásának előírása.
Egy javaslatuk tartalmazta, hogy a beérkező szállítmányokról
két nappal korábban információt kapjon a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági
Hivatal, és hogy gyanú esetén megtilthassa a szállítójárműből
a bor lefejtését. Érdekes, hogy a tüntetés egyik fő szervezője
nemrég elismeréssel szólt a HNT, benne az elnök szerepéről,
majd a sajtóanyagban ezzel ellentétes követelést
szerepeltetnek. Szívesen tárgyalnék a tüntetők vezetőivel.
Ismerem a követeléseiket, amelyek egy részét már keletkezésük
előtt megoldottunk, egyesek orvoslása folyamatban van, míg a
petíció néhány pontja alapvetően uniós szabályozásba ütközik
vagy hatástalan. Azt javaslom, hogy dolgozzunk együtt, szívesen
látjuk őket a HNT által működtetett szakmaközi tanácsban,
ahol a többi szakmai szervezet képviselőivel is
megismerkedhetnek, együttes tevékenységünk pedig remélhetőleg
jó hatással lesz szőlő- és borgazdaságunk fejlődésére.
Medveczky Attila
|
