vissza a főoldalra

 2015.09.25. 

A lévai Reviczky Házba beköltözött a szeretet fénye

Újabb különleges kiállítással indította el őszi rendezvénysorozatát a Reviczky Társulás szeptember 9-én a megújult Reviczky Házban Léván. A szakrális festészet két kiemelkedő, felvidéki képviselője vitte el bemutatni lenyűgöző alkotásait.

 A Renczés Andrea fénnyel festett mandaláiból és Gyarmati Mária Marianna-AYA spirituális képeiből nyílt kiállítás a balassagyarmati Tormay Cecile Irodalmi és Történelmi Társulás zenés, verses összeállításával kezdődött egy idevágó zenés összeállítással, amely a csángó monda s zenevilágra épült.

 Ezután Wirth Jenő, a Reviczky Társulás elnöke köszöntötte a művészeket, vendégeket, majd felkérte Polák Forgács Ildikót a rendezvény laudátorát, mutassa be a két művésznőt az egybegyűlteknek.

 Polák Forgács Ildikól elmondta, Isten pecsétje, ami a kiállítás címe - ezt a képek is sugallják, nem más, mint Isten szerető fényében élni, alkotni és dolgozni minden ember számára.

 A komáromi származású művész, Gyarmati Mária Marianna, művésznevén AYA képeivel megjárta már Németországot, Ausztriát, Törökországot, Ciprust, az idén tavasszal már szerepelt a Reviczky Házban is Ave Maria című kiállításával.

 "Ha kételkednél az élet erejében és a megújulás hatalmában, csupán figyelj az óriási kőtömb észrevehetetlenül piciny résén áttörő fűszál csodájára"-idézte fel a laudátor AYA hitvallását.

 Ezután maga a múvésznő mutatta be a kiállított műalkotásait, pár mondattal.

Beszélt arról, hogy mint minden spirituális ember, így ő is csendesebben, lassabban él. Ezekből a lelassult pillanatokból merít ihletet, ezeket a pillanatokat festi meg. Érzi az emberi szemnek láthatatlan rezgéseket, energiákat, munkájában ezeket használja. Észreveszi a „Pillanatban a Pillanatot”.

 Ezután Kulcsár Tibor: Gyökerek című verse hangzott el Renczés Dóra gyönyörű előadásában.

Renczés Andreát első alkoalommal fogadták a lévai és Léva környéki magyarok közösségi házában. Andrea egy dunaszerdahelyi rajzklub tagja. Vezetője Karika Lívia rajztanár, aki 1997-től tanítványa Margit Neumann Thomsen, dán spirituális tanítónak, festőművésznek.

Mandalái nem egyszerű dekorációk, hanem meditálás közben a belső isteni fényre, a legbelső hangra hangolódva készülnek.

 „A mandala olyan, mint az élet, felfoghatatlan, megfoghatatlan, szavakkal ki nem fejezhető. A mandala egy ima, felajánlás Isten számára, hogy áldást kapjunk tetteinkre, életünkre ” – vallja a művésznő.

Renczés Andrea mandaláival elhozta a szeretetet, és arra törekszik, hogy szebb, élhetőbb és szeretőbb világban éljünk.

 A laudátor bemutatása után Renczés Andrea arról beszélt, hogy mennyire fontosak a gyökerek, a magyarság ápolása.

Lehet, azért van annyi szeretetlenség ma a világban, mert hiányzik az áldás, a szeretet legerősebb formája.

 Kifejtette, a szakrális földrajz ismeretei szerint a Kárpát –medence egy egységes egész és található benne egy fénykereszt. Ennek a keresztnek a mértani közepe Pilsszentkereszten van, felső része Czestokowát jelöli, alját Medzjugorie, balra Máriatzel, jobboldalát pedig Csíksomlyó. Pontosan ugyanolyan, mint a szent koronán található. Még a dőlésszöge is megegyezik. Margit Neuman évente többször ellátogat Magyarországra, foglalkozik pár emberrel, akik a fénytengely irányába szétviszik a tanításait. Így a mi vezetőnk is elhozza hozzánk. Célunk egy szebb, élhetőbb, szeretetteljesebb világ elérése.

Elvittük a mandaláinkat Szelibe is, hogy a mi falunkan, környezetünkben is emelkedjen és jelen legyen a szeretet fénye, majd most Lévára jöttünk ugyanazzal a céllal.

Általában telihold utáni vasárnap délután kettőkor, havonta egyszer találkozunk, amikor a női intuitív energiák erősebbek. Mandaláink nem egyszerű dekorációk. Alkotás előtt meditálunk, saját isteni fényünkre, legbelsőbb lényünkre hangolódva kezdünk a rajzoláshoz, festéshez. Mély koncentrációban rajzolunk és hagyjuk, hogy a fény a kezünkön keresztül különböző struktúrák és színek formájában megjelenjen a rajzlapon.

Fekete papírra rajzolunk fehér ceruzával, mert a fehér színben minden szín benne található. Körző és minden segédeszköz segítsége nélkül, belső arányérzékünkre hagyatkozva történik a vonalvezetés. Majd ezt a vázat színezzük ki. Ez egyben jelkép is, hogy a fény legyőzte a sötétséget, a középre tett fehér pontból kikerekedik egy csodálatos mandala"– magyarázta a grafikus.

 „A kör a teljességet, és a harmóniát jelképezi. Szoktuk is használni azt a kifejezést, ha valami nincs rendben, hogy itt valami nem kerek.

A mandala olyan, mint az élet – felfoghatatlan, szavakkal ki nem fejezhető, érezhető, megtapasztalható, fenséges. Kikapcsolja az értelmet, az elmén túlra visz.

 Ha körbenézünk a helységben minden kép mandala, egyet kivéve, amely az ajtó mellett található. Ez egy fogadó tábla, amelyen az olvasható: „Békesség a bejövőnek, áldás a kimenőnek!„ Ezt őseink a bejárati ajtó mellé tették.

 Lehet, hogy azért van akkora szeretetlenség a világban, mert elfelejtettük, vagy elfelejtették velünk, azokat a szokásokat, amit még az őseink tudtak? Tudták, hogy a szeretet egyik megnyilvánulása az áldás"– tette fel a kérdést.

 Folytatta: „a gyermeket váró édesanya áldott állapotban volt, ma terhesnek nevezik. Nagyon nem mindegy, hogy egy gyermek, mint áldás érkezik a családba, vagy mint teher. Az őseink körbeülték az asztalt, ez is kör szimbólum, mert tudták, hogy akik együtt esznek, összetartoznak. Ma össze-vissza, ki mikor érkezik haza. Megáldották az ételt, mert az étel az élet, ami a testet öltött szeretet az anya részéről. Házasságkötés előtt a fiatalok atyai áldást kaptak. Ez mind része volt az életüknek. Vissza kellene térnünk a hagyományainkhoz.

 A gyökerek nagyon fontosak, mert a gyökér nélküli fának sem nő többé ága. Hallhattuk a versben is, amit kislányom, Dóra szavalt el nekünk."

 Renczés Andrea egy történetet is megosztott az érdeklődőkkel. Méghozzá Vesna Krmpotics: Fény a sötétben címűt.

 „Eljött az éjszaka.

A férfi kivett egy kis gyertyát a dobozból, meggyújtotta és elindult felfelé a lépcsőn.

- Hová megyünk? - kérdezte a kis gyertya.

- Felmászunk a torony legfelső pontjára, hogy fényünkkel irányt mutassunk a hajóknak a kikötőbe –mondta halkan a férfi.

- De hát egyetlen hajó sem fogja látni az én fényemet – válaszolta erre a kis gyertya.

- Még ha gyenge is a fényed, te csak égj továbbra is, - mondta a férfi- világíts csak amilyen erősen tudsz. A többit bízd rám.

Így beszélgettek, amíg fel nem értek a torony tetején lévő nagy lámpához. A férfi a kis gyertyával meggyújtotta a nagy lámpát. Ekkor a lámpa körül lévő tükrök segítségével a kis gyertya fénye eljutott messzire a nyílt tengerre, hogy utat mutasson a hajósoknak.

Ha egy kis gyertya fénye, a gyufa apró szikrája képes óriási tüzet gyújtani és bevilágítani az utat az embereknek, akkor a te lelked szikrái, szíved melegsége és jóságod példája is képes gyökeresen megváltoztatni a körülötted élő emberek életét, sorsát, életszemléletét.

Ezért tehát légy fény azoknak az embereknek, akik körülvesznek, ugyanúgy ahogy a világítótorony a sötétben is és viharos éjszakákon is egyformán világit mindenkinek.

Eddig a történet, erről jutott eszembe egy idézet:

David Nicholstól „ Nem kell teljesen megváltoztatni a világot , csak azt a kicsit, ami körülötted van, mondjuk változtasd meg az emberek életét a művészettel !

 Ha ehhez egy kevéssel is hozzájárultunk, akkor már megérte. Szeretném megköszönni mindenkinek, hogy eljött és megtisztelt jelenlétével és kívánom, hogy a fogadótábla mellett elhaladva és a helyiséget elhagyva pedig mindenki a szeretet áldásában részesüljön, és vigye haza szeretteinek” – zárta gondolatait.

 A két művész kiállítását szeptember 21-éig lehet megtekinteni Léván, a Reviczky Házban.

Ezek a mélyen elgondolkodtató festmények belső csendet teremtenek. Egyúttal lehetőséget nyújtanak a nézőnek arra, hogy imádságban dialógust tudjon átélni a Teremtővel.