|
 2015.09.25.
Recsk volt a gyötrelmesebb
Dálnoki Miklós Lajos és Gábori György véleménye, akik
Dachauban és Recsken is voltak
Vitéz
Krasznay Béla nyugalmazott
honvéd ezredes, a Recski Szövetség országos elnöke
nyitotta meg a haláltábor évfordulós megemlékezését.
Köszöntötte a
megjelenteket, külön a fiatalokat, és mindenkit emlékeztetett
a borzalomra, ami megesett, de hosszú évtizedekig még beszélni
sem lehetett róla. Az ÁVH 1950 nyarán nyitott kényszermunkatáborába
ítélet nélkül elhurcolt internáltak, akik közül széles e
világban mindössze tizenegyen élnek, négyen itt vannak. Ők
azok, akiknek az ávósok odavethették: magukkal nem kell elszámolni.
A megsemmisítő táborba a rendszer ellenségeit egyre nagyobb számban
szállították.
 A
haláltábor túlélői 1988-ban megalapították a Recski Szövetséget,
hogy soha ne legyen többé Recsk, hogy a fiatalok lássák, hova
jut az az ország, amelynek irányítása idegenszívű emberek
kezébe kerül. A Recski Szövetség nemcsak azokból áll, akik
Recsken raboskodtak, kegyeletből a volt kitelepítettek hozzátartozói
is beléptek a szövetségbe, mely felvállalta más üldözöttek
érdekképviseletét is. Recsken évről évre emlékülést
tartunk, és fejet hajtunk az áldozatok előtt. A szövetség elnöke,
vitéz Krasznay Béla beszámolt az emlékpark életében várható
nagy változásokról: arról az országgyűlési határozatról,
mely minden középiskolás diáknak előírja: kötelező
foglalkozás keretében el kell jutnia a recski emlékhelyre. A
kormányzat segítséget nyújt a hajdani tábor helyén egy olyan
infrastrukturális beruházáshoz, mely megkönnyíti a táborhoz
való eljutást, illetve olyan létesítmények, épületek kialakításához,
amelyekben a kornak megfelelő műszaki berendezések segítségével
bemutatják a rendszer módszereit: a kényszermunkatáborban
alkalmazott erőszakot, jogfosztást, emberiesség ellen elkövetett
bűnöket. Az előkészületi munkák már elkezdődtek.
***
 Vitéz
Krasznay Béla után Dr. Boross Péter miniszterelnök, a
Szabadságharcosokért Közalapítvány elnöke emelkedett szólásra:
„Tisztelet
azoknak, akik e tábor szenvedő lakói voltak, s e tábor minden
kínkeservét vállalták. Sokan meghaltak már közülük, de emlékük
figyelmezteti az utókort. Az emlékezés és a tisztelgés
mellett lényeges a tanulságok levonása. A miértre való magyarázat.
Nem azért hozták létre ezt a tábort, mert kövekre volt szükség.
A hatalom tombolása, szélsőséges gyűlölködése, és a félelme
miatt azoktól, akik lelkükben olyan érzéseket hordoztak, hogy
magyarok, hívő keresztények, miatt döntöttek a tábor létrehozásáról.
(…) Az ’50-es években nagyon sokszor hallhattuk, hogy ezt
Amerika már nem tűrheti. Zengzetes, nemes ígéretek hangzottak
el a Szabad Európa Rádióból. Mi viszont nem tudtuk, hogy az a
nagyhatalom, az USA mennyire fertőzött. (…) A helyes történelemszemlélet
egy históriás nép számára nélkülözhetetlen. Történelmünk
dicsőségek és tragédiák, sikertelen, hősies, de lélekben mégis
győztes elbukások sora. Eleink hont foglaltak számunkra, és akármilyen
megpróbáltatások érték, valamilyen módon, csonkítva bár,
de megtartották az utókornak az országot. A megtartók közé
tartoznak a recski tábor lakói is. (…) Hamis próféciákkal
van teli az éter. Olyan befolyásolási módokat alkalmaznak,
melyek nem felelnek meg annak, amit feladatként a haza és a
magyarság megőrzése érdekében teljesítenünk kell. Feleljünk
meg elődeink várakozásának. Egységesen lépjünk föl a haza
védelmében, s ha a külső erők másként képzelik el ennek az
országnak a viszonyait, akár személyi összetételeit, akkor álljunk
ki bátran, mert ez a föld a miénk, ki nem árusítható, nem
adható el. A táborlakókra emlékezve gondoljunk arra, hogy
magyarságunk érdekében érdemes áldozatot vállalni, mert az
utókor megérti az üzenetet. Ezért minél szélesebb körben és
egyértelműen fogalmazzuk meg a jelen feladatait. Értékelnünk
kell azokat a vezetőket, akik ma küzdenek nemzetünkért. A világban,
s a hazánkban zajló drámai események éberségre intenek
minden felelős politikust és közszereplőt. Isten áldja meg az
itt raboskodók emlékét!
Él magyar –
áll Buda még!”
***
 A
Közalapítvány elnökének elkötelezett, erőteljes mondatai után
zenei betét következett: Nagy Csaba tárogatóművész mesterien
szólaltatta meg hangszerét. Mozart Ave verum corpus c. művét
és a Zúgj hullám spirituálét a Mátrai Visszhangok vegyes kar
adta elő Vajk Zsuzsanna karnagy vezetésével, Vajda Gergő
zongorakíséretével. A kiegyenlített, kulturált, szárnyalóan
erőteljes vegyes kari hangzás, a dallamformálás, a dinamikai
gazdagság örömet okozott az összegyűlteknek.
A kicsiny, észak-mátrai
községben valóságos ékszerdobozként díszeleg az a barakk-kápolna,
amelyet a kommunizmus idején meghurcolt katolikus pap, a tavaly
Magyar Örökség-díjjal kitüntetett Kuklay Antal atya építtetett
a helyi közösségi udvar területén. Az engesztelő szentmisét
Kuklay Antal közösen celebrálta Hofher József jezsuita atyával.
Kuklay Antal szentbeszédében kiemelte, hogy idén különleges zászlókkal
díszítették fel a barakk-kápolnát, valamint a plébánia épületét,
mégpedig olyan zászlókkal, amelyek az emléknaphoz kapcsolódó
jelentéstartalommal bírnak. Fontos, hogy kegyelettel megőrizzük
mindazoknak az emlékét, akiket maga alá temetett a recski
pokol. Antal atya elmondta, hogy egyetlen rab szenvedése, áldozata
sem volt hiábavaló, mert Istennél az emberi szenvedésnek különleges
értéke van, így az nem enyészik el a semmiben.
A szentáldozás
után Hofher József is szólt. Kiemelte, hogy a megbocsátás a
keresztény ember értékrendje szerint a saját lélek megnyugvása
miatt is lényeges. Azonban azt is hozzátette, hogy kötelességünk
szembenézni a múlttal, és figyelmeztetni égbekiáltó bűneikre
azok elkövetőit. Ugyanígy fontos az igazság kimondása, ami
sohasem késő, és soha nem maradhat el. Az elkövetett bűnök
megbocsátása pedig nem jelenti azt, hogy utólag felmentjük azt
a rendszert, amelyben ezek a bűnök megfoganhattak.
P.G.–M.A.–K.A.
|
