|
 2016.04.08.
A demokrácia meghazudtolása, avagy a
törvényes választás utózöngéi
Három héttel a
megdöbbentő valóságot bemutató választás után már túl is
vagyunk a parlament alakuló ülésén. Mi lesz velünk, Dél-Szlovákia
lakosaival, csak találgatni tudjuk. Bízhatunk-e abban, hogy a
MOST-HÍD párt sikeresen fogja képviselni a szlovákiai magyarságot,
Dél-Szlovákiát? Ebben a helyzetben nem csak közösségünk
helyzete a tét. A megalakult kormánynak több égető feladata
is lenne. Többek közt rendet tenni az egészségügyben, az
iskolaügyben, visszaszorítani a radikalizmus előretörését és
minden térség számára biztosítani az EU–s támogatások
„lehívásának” lehetőségét. Olvasva a négypárti
egyeztetésből megszellőztetett prioritásokat egyet kell értenem
azokkal a kritikus hangokkal, amelyek azt állítják, hogy komoly
változásokat ne várjunk, túlságosan is általános
megfogalmazások vannak benne. Az ilyen típusú frázisok:
„megalapozni a személyes felelősségre vonás feltételeit
minden személyre, aki közpénzzel dolgozik”, vagy a
„korrupcióellenes záradék bevezetése a törvénytervezetek
mellé”, semmitmondók.
Nem áll össze a
kép, mert ugyebár ezt a kormánykoalíciót Ficónak fele idő
alatt sikerült nyélbe ütnie, mint egypárti második kormányát.
Tizenegynéhány nap alatt lerendezni minden pártot, megtalálni
a közös nevezőt, úgy, hogy egyesek kijelentik az ő programjuk
90%-a elfogadtatott, szokatlanul gyors tempó. Felettébb furcsállom,
hogy máig nem látott napvilágot a koalíciós szerződés.
Szerintem, ha már papírra fektették, akkor „kutya kötelességük”
azt megosztani a választókkal is. A kormányfő kijelentése,
miszerint minden benne lesz a kormányprogramban, merő illúzió.
Ezt a kijelentést ahhoz tudnám csak hasonlítani, amit a két
„jobboldali” párt elnöke jelentett ki korábban, miszerint
nem tartják elfogadhatónak, hogy a kormányfő Robert Fico, a
belügyminiszter pedig Robert Kaliňák maradjon. Kérem szépen,
miért nem ezzel ültek le tárgyalni? Nem akkor kell az éterbe
beszélni, amikor már minden megköttetett, ezt a tárgyalásokon
kellett volna kiharcolni! Ja, hogy úgy nem tudnak feltételeket
szabni, ha maguktól mennek a „góré” után…?!
Nehezen tudom elképzelni, hogy a Szlovák Posta vezérigazgatója
fogja megreformálni az egészségügyet. Lehet, elfogult vagyok,
de legyen bármilyen jó menedzser is, ha gőze sincs az ágazat működéséről,
úgy nehezen fog bármit is elérni. Arról nem beszélve, hogy
komoly kételyeim vannak afelől, hogy olyan szakemberekkel venné
körül magát, akik komolyan gondolják a reformokat, és segíteni
akarnak. A háttérben megmarad az apparátus, csak a figura változik.
Szkeptikus vagyok
az iskolarendszer reformját illetően is. Itt legalább nem kell
azzal szembesülnöm, hogy az illetőnek köze sincs az iskolaügyhöz,
ezért csak remélni merem, hogy nem úgy fog viszonyulni a
kisebbségi oktatáshoz, mint pártjának képviselői a múltban.
Az pedig, hogy a szlovák nyelv oktatása a magyar iskolákban máshogy
fog-e zajlani és a nebulók alapból nem fognak-e hátránnyal
indulni az államnyelv elsajátításánál, a jövő zenéje.
Az új kormányt
alkotó pártok azt hangoztatják, hogy ez az összefogás részükről
a kisebb rossz, ha nem így történt volna, akkor a radikalizmus
növekedne. Véleményem szerint azzal, hogy „szembe köpték”
a választópolgárt, jóval többet ártottak a demokratikus államformának,
mint ha előrehozott választások lettek volna. Ezzel a lépésükkel
tökélyre fejlesztették a lappangó radikalizálódást. A radikálisok
azért erősödnek, mert az államapparátus legmagasabb szintjén
gond van a morállal, az alapvető emberi értékekkel. Az emberek
nem látnak kiutat és téves eszmerendszer mögé sorakoznak,
gondolván, az majd megoldja a problémát. Azt, hogy helytelen
elképzelést követnek, és nem így kellene védekezni a társadalom
szennye ellen, éppen az ilyen „kikényszerített” döntések
negálják.
Az emberek többsége
elutasítja a korrupciót. Kérdés, hogy mennyire lehet majd a
klientelizmust visszaszorítani, ha tudjuk, hogy az „erős”
minisztériumok megmaradtak a SMER-SD kezében. Azok pedig, akik
beálltak a kormánykoalícióba (SNS, MOST-HÍD, SIEŤ), tudatában
vannak, hogy muszáj teljesíteni kötelezettségeiket, amelyeket
a választások előtt felvállaltak. A kötelezőt vissza kell
fizetni, és ha még labdába akarnak rúgni a jövőben, akkor a
helyi struktúrákhoz is komoly támogatást kell juttatni. Amúgy
nem kell aggódniuk, lesz miből, mert azt már minisztereik tudják,
hogy legkevesebb 3 milliárd euróra minden minisztérium biztosan
számíthat. Abban az esetben, ha mindenki „kielégíti” sajátjait,
sajnos még nagyobb „tékozlásnak” lehetünk tanúi. Nagyon
gyorsan eljutunk arra a szintre, amilyen a választások előtt
volt, és ami miatt az emberek a változást szerették volna. A közjavak
szétlopása folytatódni fog, az ellenzék újra „a plafonon”
lesz, a polgár meg sokadszorra lenyeli a békát.
Ezt kínálja a
politika, ilyen politikusok miatt tart ott az ország, ahol, és
ezek lesznek azok is, akik a soron következő választáson újra
csak beállnak elénk, és pír nélkül arcukon győzködni
fognak arról, hogy kit is válasszunk. A választás megmutatta,
mi a realitás kis országunkban, most már csak a polgáron múlik,
hogy eldöntse, megfelel-e neki a „senki” szerepe…
Köpöncei Péter
Forrás: mkp.sk
|
