|
 2016.04.15.
Drasztikusan
fogy a vidék lakossága
Szinte semmit sem segít a kistelepülések lakosságán a kormányzat
új otthonteremtési programja
Schmidt Jenő a
Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke
úgy véli, hogy a CSOK csakis abban az esetben lehet megoldás,
ha a környéken van munkahely, és tervezhető a jövőkép, márpedig
Magyarország legtöbb kistelepülésen és annak környékén éppen
ez a két feltétel hiányzik.
Nagyon sokat lehet olvasni a kormányzat új otthonteremtési
programjáról. Ez mennyiben segíti a kistelepüléseken élőket?
– Mindez konvergál a nullához. A kistelepüléseken élők
nagyon nagy részének ez szinte semmilyen segítséget nem fog
jelenteni. Látszik, hogy az önkormányzati kör szinte 1 forintért,
vagy ingyen próbál telket adni a letelepedés okán. Biztos lesz
néhány házépítés vidéken, de nagy volumen főleg az
agglomerációban, Kecskemét vagy Győr környékén várható.
Bizonyára lesz néhány kis település, amelyik ebből a
programból profitál, de az ország 75%-a szerintem nem. Egy-két
ház felépülhet, abban az esetben, ha például a módosabb
fiatalok, gazdagyerekek a lakhelyükön akarnak maradni, vagy még
ott, ahol már a családnak van megfelelő egzisztenciája, vagy jól
prosperáló helyi vállalkozása. Ám ezek az építkezések is
elenyészők lesznek a számok összehasonlításában. Megértem
a CSOK, és a NOK lényegét. A Fidesznek az 1998–2002 közötti
szociális, és költségalapú bérlakás-építési programja
remek volt. Ha megvizsgáljuk az Y generáció jövőképét, láthatjuk,
nem akarnak tulajdont, hanem jó minőségű ingatlant szeretnének
bérelni, annak a függvényében, hogy éppen hol kapnak munkát.
Megértem a kormány szándékát, hogy emelkedjen a gyermekszületések
száma, s a döntésekből kiviláglik, hogy a cél, a családok
kedvezménye, azért, hogy javuljon a demográfiai mutató. Csak
ezt nem lehet rövidtávon elérni, addig, ameddig az emberek többségének
nincs megfelelő jövedelemszintje.
Ha már említette a demográfiai mutatókat; a
kistelepüléseken csökken a lakosság száma?
– Magyarország területe igen sokszínű, de általánosságban
kimondható, hogy a kistelepülésekről a nagyfokú elvándorlás
már megtörtént 2000-ig. Sajnos most zajlik a második elvándorlási
hullám. Ami azt jelenti, hogy a fiatalok 80%-a elvándorol a fővárosba,
az agglomerációba, oda, ahol munkaerőt keresnek. Fogy a vidék
lakossága, főleg az idősek maradnak helyben, ami szociális és
egészségügyi feszültséghez vezet vagy vezethet. A másik
oldalon is megjelenik a nagyfokú feszültség; gondoljunk arra,
hogy ha az agglomerációban megjelenik egy nagyfokú populáció,
az a közművek, iskolák, óvodák építését vonzza maga után.
Így eltolódik az infrastrukturális rendszer. Tehát lesznek
olyan települések, ahol üresen konganak az iskolák, s tőlük
150 kilométerre, pedig iskolát kellene építeni. A jelentős
elvándorlás megállítására csak a területfejlesztés adhat
megoldást. De a területfejlesztés alatt nem a támogatási
rendszer szétterítését kellene érteni. Bizonyos területi
egységekre teljes egységben kéne az infrastruktúrát odavinni.
A munkahelyteremtést valós intézkedésekkel nagyfokú támogatásban
kell részesíteni, az oktatás színvonalát emelni kell, a felnőttképzést
az adott munkaerő-kereslethez kell igazítani. Így lehet a
kistelepülésekre visszavándoroltatni a lakosságot, hiszen az
ingatlanállomány – bár amortizálva – rendelkezésre áll.
Vannak olyan területek az országban, ahol már 1 millió forintért
lehet lakást venni, 2 millióért családi házat, míg onnan 100
kilométerre a 2 millió forintot is meghaladja
20 négyzetméter
ára. Ezért kéne sokkal komolyabban venni a területfejlesztést
úgy, hogy az egyes települések természeti adottságaihoz, humánerőforrásához
hozzáigazítsák a támogatási összeget.
Melyek azok a feladatok ön szerint, melyeket helyben
kellene ellátni, s melyeket kéne állami szinten?
– Nem először teszik föl ezt a kérdést. A ’90-es évek
elején szinte mindent kiszerveztek az állami körből. Most meg
azt látjuk, hogy mindent a jó és hatékony állam akar elvégezni.
De hogy ez valóban jó, vagy hatékony-e, azt majd eldönti az utókor.
A kötelező közszolgáltatásokat mindenképpen helyben kéne
tartani. Ilyen az ivóvízellátás, a szennyvízelvezetés, a
hulladékgazdálkodás, a kéményseprés. Ezeket a közszolgáltatásokat
nem centralizálni kell. Emellett ami a kistelepülések szociális
ellátórendszeréhez, és a gyermekek szükségletéhez szükséges,
azokat is önkormányzati kézben kéne tartani; a konyhákat, óvodákat,
bölcsődéket. Az iskola lehet állami, vagy önkormányzati
fenntartású, de önkormányzati üzemeltetésű kell hogy
legyen. Minden ilyen rendszerhez pénz kell, hiszen az állam azért
szed be adókat, hogy ezeket a feladatokat megfelelően ellássa.
Az említett feladatokat az önkormányzatoknak kell ellátniuk,
mert a helyi felhajtóerő, a populációs készség és képesség,
az állandó teljesítmény helyben van, és nem 30-40 kilométerrel
arrébb. Azt a rendszert már végigéltük, attól szerettünk
volna megszabadulni. Tehát, ami az emberek mindennapjait befolyásolja,
arról helyben kell dönteni. Természetesen a közösségi közlekedésről,
az útfejlesztésekről, a nagyobb ipari és egészségügyi
fejlesztésekről már nem helyben, hanem megyei vagy regionális
szinten kell dönteni, mert sokkal nagyobb populációt kell
figyelembe venni. Regionális érdekek közt kell megteremteni az
egyensúlyt, például a közszolgáltatás tekintetében meg kell
határozni azt, hogy hol legyenek póluskórházak, sürgősségi
ellátások, hulladékégetők. Azt is meg kell vizsgálni, hol
legyenek középfokú iskolák, gimnáziumok. Az állam feladata,
hogy mindezt irányítsa, szabályozza.
Többen azt hangoztatják, hogy nyáron a jelenlegi formájában
megszűnik az állami intézményfenntartó, a Klik. Elérték
ezzel a polgármesterek céljaikat?
– Hát, majd ha megszűnik a Klik, akkor lesz belőle Lak.
Valóban úgy néz ki, kissé dekoncentráltabb lesz a közoktatás.
De meg kell különböztetni a fenntartást és az üzemeltetést.
Szövetségünk szerint az üzemeltetés csak önkormányzati
szinten képzelhető el. Hiszen az ingatlanvagyon tulajdonosa az
önkormányzat. Igaz, hogy az önkormányzati vagyon állami
vagyon is, de ez nem jelenti azt, hogy mi polgármesterek kívülről
nézzük helyben, hogy miként amortizálódnak épületeink. Az
üzemeltetési pénzeket meg kell kapni az önkormányzati
szektornak. Jelenleg az a helyzet, hogy a gazdagabb településektől
visszavonják az üzemeltetési forrást, mondván, hogy elegendő
helyi bevétellel rendelkeznek, fordítsák azt az üzemeltetésre.
700 milliárd forintnyi helyi adóból körülbelül 450 milliárdot
számolnak a kötelező feladatok ellátására. Tehát ez a 250
milliárd forintnyi mozgástér országos szinten az önkormányzati
rendszerben egyenlő a nullával. Így az önkormányzatok nagy része
nem is tud önkormányozni, mert nincs mit. Pénzosztó szerepre kényszerítenek
bennünket, elszámolunk a kincstár felé, s a maradékot visszaküldjük.
Ha pedig többletforrásra van igényünk, akkor kérjük, de nem
biztos, hogy megkapjuk. Ez önök szerint rendben van? – költői
a kérdés. Ezt a feladatfinanszírozásnak kellene rendeznie, de
az nem járja, hogy újból 1300 önkormányzat forráshiányos.
Visszatérve az oktatásra, azt gondolom, hogy az iskolaközpontok,
az indítható gyermeklétszám, a tanrend, a tanmenetek meghatározása,
a tankönyvellátásról való gondoskodás állami feladat. 3177
önkormányzat működik hazánkban, s ahol csökkent a gyermeklétszám,
ott iskolákat kellett átszervezni úgy, hogy az alsó tagozatot
kell megtartani az alacsony költségszint miatt. A felső
tagozatot, pedig centrumokba szervezni, ahol minden feltétel
rendelkezésre áll. Ez sajnos nem történt meg, de még most sem
késő. Az kéne, hogy a gyermek felül az iskolabuszra, napközben
tanul, az iskolában megetetik, vigyáznak rá, és követelnek tőle
és hazaviszik. Jelen pillanatban ettől egy kicsit messze
vagyunk.
Arról is
lehet hallani, hogy a közétkeztetést is centralizálni szeretnék.
– Ha ez megtörténik, akkor „kicsordul a víz a pohárból”.
Ebben az esetben vége lesz az önkormányzati rendszernek. S
ekkor az önkormányzatoknak keményen fel kell lépniük. A másik
kritikus pont várhatóan az lesz, ha a kormány a decemberben
megszüntetett köztisztviselői és közalkalmazotti jogállásról
szóló életpályamodell helyett július 1-jétől bevezeti a
kormányhivatalokban dolgozókra az életpályát, és ott nagyfokú
béremelést hajt végre. Igaz, azt is mondják, hogy létszámot
is csökkentnek. No de ha három évvel ezelőtt létrehozott a
kormány egy rendszert, nem akkor kellett volna rájönnie, hogy
sok az alkalmazott? Ha én Tab városában ezt megtenném, akkor a
helyi lakosok jogosan háborodnának fel az átszervezés levezénylése
miatt. Amennyiben július 1-jétől az összes többi köztisztviselő,
közalkalmazott kimarad a béremelésből – 8-10 éve a települések
80%-ában nem volt semmiféle bérfejlesztés, mert nem volt miből
kigazdálkodni és nem volt hozzá állami forrás –, az igen
nagy vízválasztó lesz…
Mégis mit tudnak tenni ebben az esetben a polgármesterek?
Tüntetnek, sztrájkolnak?
– A tárgyalásokat tartom a legjobb formának. Nem
hagyjuk az önkormányzati rendszer további leépítését. Az
elmúlt évek bebizonyították, hogy helytelen mindent központosítani.
S még nem is beszéltem a kistelepülések polgármestereinek
megalázó fizetéséről.
Nem okoz önnek problémát, hogy fideszes polgármesterként
szembe került a saját kormányával?
– Belső problémát okoz, de ez az én keresztem. Nekem,
mint vezetőnek az önkormányzati érdekeket kell képviselnem és
azt, ami szerintem legjobb hazánk valamennyi állampolgárának.
Látni kell, hogy nagyon sok, több mint 2600 tízezer fő alatti
település van Magyarországon. Ezeken a településeken az
emberek általában nem pártra, hanem személyre szavaznak úgy,
hogy tudomásul veszik, kinek milyen a politikai beállítottsága,
értékrendje. Ezzel azt akarom mondani, hogy itt inkább a személy
húzza a pártot és nem a párt a személyt. Az enyém soha nem
fog változni, ez az jelenti, hogy mindig jobboldali maradok és
Fideszes. Az már más kérdés, hogy szeretnek vagy nem, azért
mert csípős nyelven kimondok dolgokat. Ha egyszer a szép szó
nem használ, akkor keményebben, kell elmondani, hogy a döntések
nem jó irányba visznek, vagy lehet, hogy jó az irány, de a
kivitelezés gyenge. Amikor felkeresnek a fogadóórákon, mindig
elmondom, hogy az államháztartás rendben van, az ország jelen
pillanatban gazdaságilag stabil, bár sok probléma van, s remélem
azokat sikerül orvosolni. Ezért azt javaslom a kormányzatnak,
hogy támaszkodjon az önkormányzati szektorra, mert nélküle ő
sem fog tudni az országban közfeladatokat nagyon jó szinten ellátni.
Medveczky Attila
|
