|
 2016.04.22.
És Dagon temploma felrobban
Saint-Saëns: Sámson és Delila
–A Kolozsvári Magyar Opera
vendégjátéka
Magyarországon
utoljára a ’90-es évek elején láthatta a közönség a Sámson
és Delilát, s milyen érdekes, akkor is a kolozsváriak jóvoltából.
A mostani rendezés abban különbözik az előbbitől, hogy az egész
történetet modern köntösbe bújtatta. Sajnos a kritikusok és
az esztéták körében – attól függ, ki melyik táborba
tartozik –szitokszó lett mind a modern, mind a klasszikus
rendezés. Azt nem veszik sokan figyelembe, hogy egy modern rendezés
is lehet izgalmas, míg egy klasszikus dögunalmas. Vagy, hogy egy
korszerű koncepció lehet csupán egy lázálomból felébredő
őrült naplója, míg a klasszikusnak mondott egy szép kiállítás.
Sajnos Budapestet is sújtja már a „német átok”, ugyanis német
nyelvterületről vették át, vagy mondjuk ki nyíltan, lopták
sokan a hazai rendezők közül a nagy klasszikus operák megcsúfolásának
módszertanát. Gondolhatunk a nemrég az Erkel Színházban
bemutatott Galgóczy Judit által rendezett Trubadúrra, ami a
bolondok házában játszódik, a falakon ott a 666-os szám, s az
egész egy őrület. Nem is csoda, hogy mindegyik előadás szünetében
többen hazamentek, mert ami rossz, az rossz, és a premieren
jogos volt a „búzás”, a rendező kifütyülése.
Korcsmáros
György viszont olyan rendező, aki mindig meglepetéssel
szolgál, úgy, hogy modernül, és színvonalasan rendez –
gondolhatunk a győri Turandotra. A koncepcióját kidolgozza, végigviszi
az előadáson, és közben a mű szellemiségéhez hű marad. A
rendező a mai operanézők számára szeretné érthetővé tenni
a művet, ezért modern környezetbe helyezte az operát, és úgy
is próbálja színpadra vinni, hogy izgalmas és átélhető
legyen a cselekmény, ne pedig poros darab. Ugyanis hiába a remek
zene, ha korunk ifjúsága, a mai nézők jelentős része az operát
szépnek, de kissé unalmasnak tartja. Azokat a motívumokat,
amelyeket a bibliai történet sugall, úgy fordítja át maira,
hogy ha egy kamasz ül be meghallgatni, azt érezze, hogy ezek az
emberek akár jelenünk emberei is lehetnének. Azt, hogy egy
hatalom elnyomja a kisebbséget, a világban elég sokszor
tapasztalhat. Ha valaki tényleg népvezér, és mégis elbukik,
mert egy nő szépségébe beleszédül, ez is átélhető. Ha Sámson
úgy viselkedik, mint egy mai forradalmi népvezér, s ha Delila,
aki a majdan átépített zsinagógából készült mulatónak a fő
attrakciója, és kurtizán is, akkor már sokkal inkább érthetőbb
a darab. Korcsmáros György az előadás folyamatában hűen követi
az eredeti cselekménysort. Sámsonnak esetünkben nem a hajában,
hanem egy memóriaegységet tároló „kütyüben” van az
ereje, utalva arra, hogy manapság azé a hatalom, akié az információ.
Ennek a „kütyünek” a kihegyezett tartójával szúrja ki
Delila Sámson szemeit. Végül pedig Sámson nem az oszlopokat dönti
le, hanem felrobbantja Dagon, a kísértések templomát. Tehát
egy öngyilkos merénylő. A rendezésben egy zavaró volt, a lábmosás
jelenet, ami mint tudjuk keresztény toposz, és semmi köze a
zsidósághoz.
A Sámson dráma a javából, három ember izzó, elfojtott
küzdelme. Jellemük nem bonyolult és nem fejlődő. A filiszteus
főpapnak el kell pusztítania egy vágyakkal teli férfit, és
erre egy világszép nő szolgálatait veszi igénybe. Magát a
komponistát is Sámson kiválasztottsága és esendősége
izgatja.
A Delilát éneklő Veress Orsolya hangja szép tónusú,
gömbölyű, hajlékony és gördülékeny, egy tömbből
faragott, kiegyenlített, regiszterek közötti törések nélkül.
Hangterjedeleme igen nagy. Igazi mezzoszoprán, akinek hangja a mélyebb
lágéban könnyedén, bársonyosan, és ha kell, öblösen szól,
de anélkül, hogy erőltetett módon sötétítenie kellene a
hangját. A magasságokért bizonyára jobban meg kell dolgoznia -
lévén mezzoszoprán -, ez azonban nem látszik rajta. Csók-áriája
lenyűgöző volt. Marius Vlad többször énekelt hazánkban.
Nagyterjedelmű, egészséges tenorhangja, lobogó temperamentuma,
izzó szenvedélye az ünnepelt tenoristák mellé emelték. Gyönyörű,
puhán hajló, meleg tenorja nem csak a közönség lelkéhez találta
meg azonnal az utat, de a komor kritikusi füleket is meghódította.
Balla Sándor, mint Dagon főpapja ismét remekelt. Balla
hangja nemes hang; engedtessék meg ezzel a szószörnyeteggel élni:
átmuzikalizált hang. Énektudása mögött nemcsak nagyfokú énekes
intelligencia, hanem igazi zenei-művészi érzékenység is működik,
s ennek köszönhetjük a jó pillanatokban ihletett, magasrendű
kifejezést. Mindhárom énekes egyben remek színész is, ami még
inkább hozzájárult a produkció sikeréhez. A kórus
(karigazgató: Kulcsár Szabolcs) fegyelmezetten és egységben
énekelt meg sirató közösséget, fúriákat, boldog hősöket
és ünneplő népet egyaránt. A legnagyobb elismerés Horváth
József karmesternek és Kolozsvári Magyar Opera zenekarának,
hogy a félelmetes hangszeres matériát tiszta formában, nemcsak
volumenét, hanem kifejezési karaktereit illetően is mindig
helyes arányaiban és az énekesek hallhatóságát biztosítva
prezentálták.
Medveczky Attila
|
