vissza a főoldalra

 

 

 2016.04.29. 

Gyermekpavillonnal újul meg a Székely Nemzeti Múzeum

Parkunkba szökőkutat tervezünk, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója: látogatóbarát múzeumot akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk ezen a téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt.

 Az Európai Unió jelenlegi költségvetési ciklusában újra pályázhatnak az intézmény százéves sepsiszentgyörgyi épületegyüttesének felújítására. Újra, mert hat évvel ezelőtt is pályáztak. Milyen eredménnyel?

 –Hat évvel ezelőtt elfogadták a pályázatunkat, de úgymond vonal alatt sikerült a vizsgánk, tehát nem jutott pénz a kivitelezésre. Mivel a pályázat sikeres volt, de nem jutott rá forrás, ezért most azt aktualizáljuk az eltelt időszak függvényében. Fel kell tüntetni újra a módosult kiadásokat, költségeket. Célunk az, hogy XXI. századi szintre hozzuk a múzeumot..

 Nem tartanak attól, hogy megismétlődik a 2010-es eset?

 –Nem, mert rájöttünk, hogy gyorsan kell beadni az anyagot. 2010-ben az volt a gond, hogy a meghirdetést követő harmadik napon adtuk be a pályázatunkat. Mostanra a korábbi pályázatot annyira naprakész állapotba hoztuk, hogyha teszem föl, egy hónap múlva meghirdetik a pályázási lehetőséget, akkor már az első nap ott leszünk. Ez sem jelent tökéletes garanciát, de tudjuk, hogy az a három nap is számított akkor.

 Az elmúlt évtizedekben tudtak-e bármilyen fejlesztést végezni a múzeumban?

 –Részlegesen igen, hiszen a 2010-es pályázat megírása kapcsán feltérképeztük az épület és az infrastruktúra gyengeségeit. Olyan problémákkal szembesültünk, melyeket sürgősen orvosolnunk kellett. Fenntartókhoz, a Kovászna Megyei Tanácshoz évente benyújtottunk egy kérelmet a legfontosabb gondjaink megoldására. Így került sor az épület déli szárnya teljes födémének javítására. Ez a költség így kikerült az új pályázatból. Ilyen fontos fejlesztés volt még az udvarunkon lévő 100 éves parasztház födémének rendbetétele – ezt is helyi forrásból valósítottuk meg. Időszakos kiállítótereinket korszerű technológiával szereltük föl. Ez a költség is kiesik a pályázatból, ami növeli az esélyeinket, mert nem kérünk már annyi pénzt, mint hat évvel ezelőtt. Nem csak a Tanácshoz pályáztunk, hanem statútumunk lehetővé teszi, hogy más grémiumokhoz is pályázzunk. Így a Nemzeti Kulturális Alaphoz, és az országon belül több helyre is – több -kevesebb sikerrel –pályáztunk könyvkiadásban, programjaink megvalósításához. Meg próbáljuk bevonni a civil szférát, és a szponzorokat – tudjuk, hogy a magántőke bevonása Kelet-Európában még gyerekcipőben jár, de minden lehetőséggel élni szeretnénk.

 Sok képzőművésszel beszéltem, s azt mondták, nem értenek a menedzseléshez. Önnek, mint szobrászművésznek, nem okoz gondot a rengeteg papírmunka, az adminisztrációs feladatok ellátása?

 –Nem okoz gondot, mert delegálom, kiosztom a feladatokat. Megtanultam azt, hogy míg a művész maga dönt a műteremben arról, hogy miként végzi a munkáját, addig ezt a metódust nem lehet alkalmazni egy intézményvezetőnek. Munkatársaim számára kiosztom a munkát, a feladatkört, ami felelősséggel jár, a fő felelősség pedig úgyis az enyém. A vezetéshez nélkülözhetetlen a pszichológia, ami a művészeknél adott, és fontos a munka szeretete. A szobrász szervezi a tömegeket, a felületeket, és a napi munkában is szervezés folyik, annyi különbséggel, hogy emberekkel, entitásokkal dolgozom. Így nem is ellentétes annyira ez a két szakma.

 Amennyiben sikeresnek pályáznak, és megkezdődik a felújítás, addig hová helyezik el a műtárgyakat?

 –Már az előző ciklus pályázatánál gondoskodtunk arról, hogy nagy raktár épüljön a megyei önkormányzat pénzéből. Ebben az önkormányzat által fenntartottak kaptak területeket, nekünk 100 négyzetméter jutott. Emellett a múzeum mellett az önkormányzat megvásárolt nekünk egy 40 áras telket, amelyen álló ingatlan felújítása elkezdődik az idén. A telekre nagy szükségünk van, hiszen különben a rehabilitációt nem tudjuk megoldani. Például amikor felújítjuk a régészeti vagy a néprajzi részleget, a tárgyakat valahova át kell költöztetni..

 Az épületegyüttes renoválása ideje alatt a múzeum kincseit megtekinthetik-e az érdeklődők?

 –Sajnos ennek kevés a valószínűsége. Hiszen Nagyszebenben, Bukarestben is uniós forrásból újultak meg múzeumok, és a felújítás alatt a látogatók nem léphettek be a múzeum épületébe. Volt ahol 3, máshol 1,5 évig tartott ez a kényszerszünet. Sepsiszentgyörgy központjában áll a Gyárfás Jenő Képtár, mely a múzeum tulajdona, s bízunk benne, hogy oda át tudunk vinni bizonyos nem képzőművészeti rendezvényeket is – mert ebben a kényszerhelyzetben is ki kell szolgálni a közönséget.

 Mi változik a főépületben?

 –Sok funkciót másképp képzelünk el. Például a toronyban most irattár van, ez tarthatatlan. A turistát oda kell vinni: a látogató menjen fel a toronyba, nézzen ki a múzeumkertre, a városra. A főépületben látványraktárakat szeretnénk kialakítani, ugyanis jelenleg a látogató csak a kiállított tárgyakat nézheti meg. A modern muzeológia kitalálta a látványraktárt, ami azt jelenti, hogy a látogató bemehet a raktárba, ahol különösebb tematika nélkül felcímkézett tárgyakat szemlélhet. Természetesen üveg alatt, bekamerázott térben. Nagyon fontos a gyermekekkel való foglalkozás. Az egykori múzeumőri lakásban, a mai irodaépületben gyermekpavilon lesz. Múzeumpedagógiai foglalkozásokat tartunk, ott lesz a játékgyűjtemény is. Onnan könnyű kilépni a zöldre, nyáron játszadozhatnak a gyerekek, játszóteret is kialakítunk, hogy minél több gyereket ide vonzzunk. Hátul, a Háromszék újságosbódéja mellett kaput nyitunk, hogy a felső városrészből érkezőknek ne kelljen körbe jönniük. Látogatóbarát múzeumot akarunk kialakítani. Az utóbbi tíz évben sokat haladtunk e téren, de még barátságosabbá kívánjuk tenni az intézményt. A parkunkba szökőkutat tervezünk, éjszakai világítást, a múzeumkerti koncerteknek amfiteátrumot, és lesz illemhely is. A másik múzeumőri lakás megmarad természetrajzi pavilonnak. Meg kell oldanunk a csatornázást, dr. László Ferenc egykori múzeumőrnek szobrot kívánunk állítani. Visszatérve a gyerekekre – be kell hozni őket a múzeumba. Látható, a kiállításmegnyitókon az átlagéletkor 60 év, ezt le akarjuk hozni 45-re. A fiatalok nem járnak múzeumba. Ha ez így folytatódik, néhány év alatt kihal a múzeum közönsége. Ha most behozzuk a gyerekeket, akkor nagyobb eséllyel jönnek vissza később.

 

Medveczky Attila