vissza a főoldalra

 2016.04.29. 

Hivatásunk

Három történet, melyek sajátosan járják körbe a hivatás gondolatát.

– Volt egyszer egy palack. De ez a palack nem volt sem üvegből, sem alumíniumból, sem műanyagból. A Palack egy tanárnak volt a gúnyneve. A diákokkal nem bírt. Minden óráján káosz uralkodott. Hatalmas felfordulás kísérte minden megmozdulását.

Az egyik gyerek az egyik órájára bevitt egy bélyeggyűjteményt. A tanár, amikor meglátta, egészen megváltozott, elmosolyodott és csak csöndben annyit súgott a diáknak: De jó, hogy bélyegeket gyűjtesz, én is azt teszem.

A tanár hamarosan elkerült az iskolából, és a diákja sok esztendőn keresztül nem tudott semmit róla. Egyszer, már felnőttként, hallotta azt, hogy egy barátja meglátogatott egy idős, beteg embert, aki tele volt panasszal, szomorúsággal. Arra panaszkodott, hogy rossz hivatást választott, mert pedagógus pályára ment, pedig semmi érzéke nem volt a gyerekekhez. Ez az öreg Palack volt.

– Egyszer 7-8. osztályos fiatalok összebeszéltek, hogy meglátogatják a közeli idősek otthonát és bevisznek az idős embereknek egy-egy szál virágot, amit a saját zsebpénzükön vesznek. Amikor a gyerekek megérkeztek az öregek otthonába a virágokkal, az idős emberek nagyon kedvesen fogadták őket, majd kérdezték, hogy mennyivel tartoznak érte. Azt gondolták, hogy a gyerekek gyűjtenek valamire. Erre a gyerekek igen-igen meglepődtek, majd megmondták az időseknek, hogy ezeket csak úgy hozták, azért hogy felvidítsák a kis öregeket.

– Volt egy gimnazista srác, aki hihetetlen csípősen tudott fogalmazni, ezzel rengeteg kellemetlenséget okozott tanárainak, nevelőinek. A kollégiumban viszont megismerkedett egy olyan nevelőtanárral, aki meg tudta szólítani, tudott vele nagyokat beszélgetni. Mivel a srác nagyon összeférhetetlennek bizonyult, hamar elkerült a suliból. Pár év múlva ez a nevelőtanár kapott a fiútól egy levelet. Ebben azt írta, hogy már egy éve szívszanatóriumban fekszik, nagyon sokat gondolkodott és imádkozott. Nagyot változott az élete. Már bánja, hogy egy cinikus álarc mögé bújt középiskolában, és nagyon reméli, hogy a tanárok nem haragszanak rá. Ugyanakkor mindent megköszönt a nevelőtanárának. A nevelőtanár azonnal válaszolt a levélre, de az pár nap múlva visszajött, hogy a címzett meghalt.

Mind a három történet a hivatásról szól. Az égiektől kapjuk a képességeket, melyeket ki kell bontakoztatnunk, hogy az életünk egy boldog, teljes élet legyen. Ne féljünk elindulni ezen az úton! Merjünk hivatásunknak élő, elkötelezett emberekké válni, mert nem tudjuk, hogy mekkora idő áll rendelkezésünkre!

Szűcs Balázs