vissza a főoldalra

 2016.04.29. 

Csorja Gergely: Eljutottunk ameddig lehet

2010-ben Magyarország a mély völgyből, melyben nyolc éve kiúttalanul botorkált, elindult a hegycsúcs felé. A sikeres indulás, a tévút gyors odahagyása lényegében egy embernek köszönhető. Orbán Viktor túravezetői minőségében egy látszólag járhatatlan ösvényen felvezette az országot a hegy derekára. Itt tisztább a levegő, messzebb lehet látni, könnyebben mozog a társaság. A fölfele haladás közben, valamikor 2014-ben elértünk egy magassági pontra, ahol tábort vertünk.

Az útkeresés feszültségei, a viták, hogy kinek nehezebb a csomagja, ki kap többet a közös ételből, ki segíti, és ki hátráltatja a haladást, a táborban veszekedéssé erősödtek. A tábort veszélyeztető idegenek megjelenése a veszekedést elcsendesítette, és a társaság újra útra kelt. Csakhogy a nehéz csomagok nem teszik lehetővé a felfelé haladást. Ezért a társaság – a csúcs alatt jóval – körbe-körbe jár. Mindenféle utakkal próbálkozunk, de a terhek csak az oldalirányú haladást teszik lehetővé. Akik felfelé indulnak, azokat a többiek visszarángatják.

Ne úgy, ne most, ne ti.

A legnehezebb, legvisszahúzóbb csomagokat az államigazgatás cipeli magával. Az államigazgatás tagjai ezekből a csomagokból táplálkoznak. A csomagokban persze több a használhatatlan szemét, mint a tápláló élelem. Az államigazgatás tagjai meg vannak róla győződve, hogy a csomagok elhajítása után éhen maradnak, ezért cipelik magukkal a rettenetes súlyt, és időről időre átpakolják a szemetet az egyik csomagból a másikba. Közben persze valóban előkerül némi étel, amiért óriási marakodás kezdődik.

A túravezető a csomagok elhajítását nem rendelheti el. Bár mindenféle módszerekkel próbálkozik, hogy esetleg a csomagok egy részét hátra lehetne hagyni, vagy néhányan itt maradhatnának a táborban, hogy a többiek feljebb jussanak, a határozott parancsot nem kockáztatja meg.

És valóban kétséges, hogy a radikális lépésnek mi lenne a következménye.

A csomagok elhajítása nélkül azonban a csapatnak esélye sincs, hogy feljebb jusson. Járjuk a hegyet, egy széles ösvényen, ugyanazon a magassági szinten körbe-körbe. Néhány tíz métert emelkedünk, néhányat ereszkedünk.

A túra eljutott a legmagasabb elérhető helyre. Innét a csomagok eldobálása nélkül nem jutunk feljebb, a csomagokat pedig nem dobjuk el.

Nagy utat jártunk be, csodaszámba megy, hogy idáig eljutottunk. De az elkövetkező években nem jutunk feljebb. Jó, ha ezt tudomásul vesszük és megpróbálunk berendezkedni ezen a magasságon.