|
 2016.04.29.
Nem feledkeztünk
meg a kárpátaljai egyházakról
A baloldaliak azt hiszik, diktálhatnak a püspököknek
Soltész Miklós
államtitkár hibásnak tarja, hogy a nyugat-európai országok előbb
nyújtanak távoli vidékeken élő idegeneknek támogatást,
adnak nekik vízumot, mint akár a kárpátaljai magyaroknak vagy
az ukránoknak. Ez a mi gondolkodásmódunktól távol esik, és
ezért tartjuk fontosnak, hogy a kárpátaljai magyaroknak és ukrán
embereknek segítsünk – közölte az államtitkár.
Államtitkár úr nemrég azt nyilatkozta, hogy
Nyugat-Európa cserbenhagyta Ukrajnát. Mivel tudja alátámasztani
ezt a kijelentését? Hiszen a Nyugat Ukrajnát támogatta az
orosz-ukrán krízis idején, elég csak az embargóra gondolni.
–Amikor Ukrajna keleti részén elkezdődtek a harcok,
akkor arról folyt a vita, hogy keleti szomszédunk Európához,
vagy az orosz térfélhez tartozik-e inkább. Azt gondolom Ukrajna
is Európa része, még akkor is, ha nem tagja az Európai Uniónak,
mert történelmi hagyományunk, kereszténységünk, kultúránk
sokkal inkább összeköt, mint elválaszt minket. Már akkor is
felvetődött, hogy vajon ki kínál nagyobb támogatást Ukrajnának
ahhoz, hogy nehéz gazdasági helyzetéből az ország kilábaljon.
Az EU ugyan megígért sokféle támogatást, s közben az
orosz-ukrán konfliktus következtében sokan meghaltak, családok
mentek tönkre és az ukrán gazdaság még rosszabb állapotba
került. Ukrajna gazdasága lejtmenetbe jutott, és ezért oktatási-,
szociális rendszere, s az egész államigazgatás nagyon nehéz
helyzetbe került. A bérek és a nyugdíjak rendkívül
alacsonyak, s nagyon nehezen működik a közszolgáltatások egy
része. Ebben a helyzetben a magyar állam sokkal nagyobb mértékben
segít gazdasági erejéhez képest, mint az EU. Jól tapasztalható,
hogy az unió vezetői nem figyelnek Ukrajna lakosaira, hanem
sokkal inkább az illegális menekültek ellátásával, befogadásával
foglalkoznak.
Ha már a menekülteket említette, arról van-e
tudomása, hogy a háborús konfliktus miatt mennyi kárpátaljai
magyar jött át hazánkba, hogy családjuk megélhetését biztosítsák?
–Még ha tudnánk is
pontos adatot, akkor sem szabadna ezt közölnünk. Azért sem,
mert azok a magyar férfiak, akik elhagyták szülőföldjüket,
teljesen érthetően úgy gondolják, hogy ahhoz a háborúhoz,
ami Kelet-Ukrajnában zajlik, ahhoz nekik semmi közük. Bizonyos
szempontból az ukrán állam szempontjai is érthetőek, hiszen
egy országban gondolkodnak, s azon belül nem különböztetnek
meg nemzetiséget a besorozások során. Mi pedig felelősek
vagyunk nemzettársainkért, ezért azokat a családokat, akik Kárpátalján
élnek, megpróbáljuk segíteni. Magyarországról támogatjuk a
kinti oktatási, szociális intézményeket, egyházakat, a
karitatív szervezeteket. Azokat a magyarokat is támogatjuk, akik
átjönnek Kárpátaljáról Magyarországra, s kevesebb-hosszabb
ideig itt dolgoznak. Többségük nem óhajt itt letelepedni,
hanem az itteni keresetüket hazaviszik szeretteiknek.
Miért döntöttek úgy, hogy március elején Kárpátalján
tartsa első kihelyezett ülését a Karitatív Tanács?
–Az elmúlt évek során
jelentősen bővült a Karitatív Tanács feladatköre. Azelőtt a
vámon elfoglalt áruk márkátlanítása volt a feladatuk, majd
azoknak a rászorultakhoz való eljuttatása. Az utóbbi esztendőkben
a természeti katasztrófák idején segítettek a nagy karitatív
szervezetek, s tavaly már Ukrajnának, Kárpátaljának is különböző
gyűjtéseket szerveztek, és adományokat jutattak el Kárpátaljára
és a Kárpátokon túlra. A legnehezebb helyzetben lévő határon
túli területen próbálunk úgy segíteni, hogy oda nem csak árut,
terméket viszünk, hanem jelképes üzentként kihelyezett ülést
tartunk. Ezzel jeleztük kárpátaljai magyarságnak, hogy a
magyar emberek, a kormány, Magyarország nem feledkezett meg róluk,
és továbbra is számíthatnak a támogatásra.
A segítségnyújtás módozatairól tárgyaltak-e a kárpátaljai
magyar pártokkal, civil -és egyházi szervezetekkel?
–Elsősorban az egyházakhoz
kötődő karitatív szervezetekkel tárgyaltunk, mert az ő segítségükkel
mérjük föl, hogy milyen konkrét támogatás szükséges. A Vöröskereszt
véleményét is meghallgattuk abban, hogy Kárpátalján és a Kárpátokon
túli területeken milyen segítséget igényelnek. Ezeknek a
szervezeteknek a másik feladata, hogy az adományok elosztásában
segítsenek, s valóban a legrászorultabbak kapják meg a támogatást.
Sajnos az élet minden területén támogatásra szorulnak. Olyan
népkonyhák működnek Ukrajna-szerte, melyek nálunk utoljára a
háborús időkben voltak. Ezek pénzzel és élelmiszerrel való
támogatása elengedhetetlen. Nemrég a munkácsi katonai kórház
is kapott a magyar kormánytól támogatást, és az egyes családokat
is közvetlenül segítjük élelmiszerekkel. Nagyon sokszintű és
sokrétű a támogatás, és hatalmas területet ölel föl.
A magyar kormány megnöveli a kárpátaljai történelmi
egyházaknak nyújtott, a helyi magyarság megmaradását, hitéletét
és közösségként való megerősítését szolgáló támogatások
összegét?
–A fő cél az egyházak mindennapi tevékenységének
támogatása. Úgy tudjuk segíteni az ottani római katolikus,
református és görög katolikus egyházakat, hogyha kell, a
templomaik, plébániáik, parókiáik felújítását, vagy éppen
a közösségerősítő programjaikat támogatjuk. Harmadik támogatási
irány: az egyházi fenntartású iskolák, líceumok anyagi
megsegítése. Az elmúlt öt évben az első két – az épített
örökség és a közösségi célú programok – területen
teljesen új támogatási irány alakult ki. Több tízmillió
forinttal támogatjuk évente a kárpátaljai egyházakat. Nagyon
fontos az a szerep, amelyet a kárpátaljai történelmi egyházak
az anyanyelvi oktatás terén betöltenek azáltal, hogy oktatási
intézményeket tartanak fenn. Ennek a feladatnak a támogatásaként
a magyar kormány idén 40 millió forinttal járul hozzá a
Nagydobronyi Református Líceum folyamatban lévő bővítéséhez,
valamint 100 millió forinttal segíti a római katolikus Szent
István Líceum kollégiumának a megépítését.
Maradjunk az egyházak támogatásánál. Hetvenötmillió
forinttal támogatja a kormány a Szeged-Csanádi Egyházmegye plébániáit,
templomok, épületek felújítását, közösségi programok
szervezését. Erre mondja az ellenzék, hogy na persze, így hálálja
meg a kormány azt, hogy Kiss-Rigó László katolikus megyés püspök,
az „udvari püspök” mindig kiállt a miniszterelnök mellett.
–Azok a politikusok, akik a pártállam idején maguk
is üldözték az egyházakat, támogatták a papok meghurcolását,
a hívek megfélemlítését, először is kérjenek bocsánatot,
és mondják ki, hogy nem csak a klérust, hanem az egész társadalmat
terrorizálták. Manapság pedig azt tapasztaljuk, hogyha egy egyházi
vezető, vagy maga a pápa olyat nyilatkozik, ami számukra kedvező,
gondolhatunk Ferenc pápának a migránsválságban tett kijelentéseire,
akkor azt minél szélesebb körben terjesztik, viszont ha a
Szentatya a család szentségével, vagy az abortusszal
kapcsolatban nyilatkozik, akkor azt támadják. Azért is
igaztalan az a vád, hogy Kiss-Rigó László püspök atya kapta
volna ezt az összeget, mert az összes határon belüli és túli
egyházmegye, sőt a református, evangélikus és kisebb egyházak
is anyagi támogatást kapnak feladataik ellátására, közösségi
célú programjaikra, illetve az épített örökség megóvására,
megújítására. Az összegeket pedig arányosan kapják meg.
Figyelembe vesszük a népszámlálás során a felekezeti
hovatartozást jelző arányokat, illetve az 1%-os felajánlásokat
is.
Nem találja abszurdnak, felháborítónak, hogy pont az
ateisták, a baloldaliak akarják megmondani a keresztényeknek
azt, hogy mi az igazi keresztényi magatartás?
–A baloldaliak sokszor úgy viselkednek, mint az az
ember, aki odahívja a muzsikus cigányt a mulatóban, hogy játssza
el a kedvenc nótáját. Azt hiszik, hogy az egyházi vezetők is
majd úgy tesznek, ahogy ők szeretnék; dolgozzanak megrendelésre.
A keresztények a kétezer éves, a zsidó felekezetek az ennél
is régebben keletkezett tanításukhoz ragaszkodnak. A különböző
egyházak nem változtatják meg tanaikat, hitbeli meggyőződésüket
azért, mert valaki csettint egyet, és a „saját nótáját
akarja” eljátszatni. Sajnos a szocialistáktól, a kommunistáktól
nem is várhatunk mást. Ateista világszemléletük látjuk,
sehová sem vezet és ők azok, akik az egyház ellen elkövetett
bűnökért nem kértek bocsánatot. Most, a migránsválság idején
sem jönnek rá, hogy a keresztény kultúrkörben élő Európára
mennyire veszélyes az, ha minél több olyan embert engedünk be
a kontinensre, akiknek vallásuk, kultúrájuk teljesen eltér, sőt
ellentétes a hagyományos európaival.
|
