|
 2016.08.05.
Kiváló
csapatmunka Tatabányán
A vidéki teátrumokra jóval kevesebb figyelem irányul
A kezdetektől
arra törekedtünk, hogy visszatérő művészek dolgozzanak együtt,
és 2014-ben a színház 25. jubileumi évadára sikerült életre
hívni a közalkalmazotti társulatot. A színház alapja a társulat,
és ha az idei év sikerei azt bizonyítják, hogy jól tudunk
csapatban dolgozni, és értékes munkát végzünk – közölte
lapunk megkeresésére Crespo Rodrigo a
tatabányai Jászai Mari Színház, Népház direktora.
Nemrég ért véget a Pécsi Országos Színházi Találkozó.
Milyen darabbal vettek részt a
versenyprogramban?
–A versenyprogramba Szikszai Rémusz által rendezett Tartuffe-je
kapott meghívást, és nagy örömünkre két díjat is nyert az
előadás: Danis Lídia a legjobb női mellékszereplőnek járó
díjat, Szikszai Rémusz pedig a legjobb dramaturgnak járó díjat
vehette át.
Két éve társulattal működnek. Ez beváltotta a hozzá
fűzött reményeket? Jól tudnak csapatban dolgozni?
–Már a kezdetektől törekedtünk arra, hogy visszatérő
művészek dolgozzanak együtt, és 2014-ben a színház 25.
jubileumi évadára sikerült életre hívni egy közalkalmazotti
társulatot. Azt gondolom, hogy a színház alapja a társulat, és
az idei év sikerei – hiszen különdíjat kapott a Kaposvári
Biennálén a Kutyafül, macskakő, egérút című előadásunk,
az Auguszta kisasszony különös tavasza című előadásunk
meghívást kapott a Gyermek- és Ifjúsági Színházi Szemle versenyprogramjába,
a POSZT két díja, a Molière: Tartuffe meghívása
a Városmajori Színházi Seregszemléjének versenyprogramjába,
az Ördögkatlan Fesztiválra, valamint a Vidéki Színházak
Fesztiváljának versenyprogramjába – mind azt mutatják, hogy
jól tudunk csapatban dolgozni, és értékes
munka folyik nálunk.
A társulat összetétele
mennyire határozza meg a műsorpolitikát?
–Természetesen meghatározza. Kifejezetten törekszem
rá, hogy a társulat tagjaira keressünk színdarabokat.
A jó csapat az egyik feltétele a működésnek, a másik
a pénz. Mekkora forrásból gazdálkodnak?
–A vidéki
kiemelt intézmények közül az egyik legkevesebb támogatással
bíró színház vagyunk, az állami támogatásunk a 2014-es
szintet sem éri el. Ezért az átlagosnál is gondosabban kell
terveznünk minden kiadásunkkal. Szerencsére a színház jegy-,
bérlet- és TAO bevételei lehetővé teszik a kiegyensúlyozott
gazdasági működést.
Sikerült a színpadtechnikát is fejleszteniük?
–Igen, 2011-től folyamatosan fejlesztünk, így már
van a tatabányai Jászai Mari Színháznak forgószínpada,
fejlesztettük a hangrendszert, a világítási rendszereket is.
És folyamatosan karbantartjuk az épületet is.
Hogyan lehet elérni azt, hogy ne legyenek veszteségesek,
de mégis megfizethetők legyenek a helyárak, bérletek?
–Kizárólag a gondos tervezéssel. A kiadások kordában
tartásával és a bevételek maximalizálásával. Idén jegy- és
bérletáremelésről is döntöttünk, ami az egyes nézőknek
nem jelentős, de a színház számára összességében nagyon
fontos bevétel-növekedést eredményezhet.
Népszínháznak,
vagy művészszínháznak nevezné a tatabányai teátrumot?
–Jó színháznak nevezném. Ha a műfaji sokszínűséget
nézzük, akkor népszínházi a repertoár, ha pedig az igényességet,
az esztétikát, akkor akár művészszínházinak is nevezhetnénk
egyes előadásainkat.
2010 óta vezeti a tatabányai színházat. Azóta sikerült
más színházakkal együttműködniük?
–2011 óta vezetem a tatabányai színházat, és több
színházzal és független csoporttal dolgoztunk együtt, úgy
mint Győri Nemzeti Színház, Stúdió K, Komáromi Jókai Színház,
Manna, Nézőművészeti Kft, Szkéné, Győri Vaskakas Bábszínház,
Fodor Zoltán társulata, az Inverse Dance.
Az országos napilapok kulturális rovatában igen ritkán
írnak a tatabányai előadásokról. Mi ennek az oka?
–Talán erről nem engem kellene megkérdezni. Az
biztos, hogy a vidéki teátrumokra jóval kevesebb figyelem irányul.
Komárom-Esztergom nem a legnagyobb megyék egyike. Csak
onnan érkeznek bérletesek, nézők az előadásaikra, vagy más
megyékből, netán Felvidékről is?
–Más megyékből is érkeznek, Pest megyéből egyre
nagyobb az érdeklődés, de Győrből, sőt Sopronból is jöttek
már hozzánk.
Mit mutatnak a számok, mennyien látogatták a
2015/2016-os évadban színházukat?
–Ha megengedik, inkább arányokat mondanék a
kezdetekhez képest, mert önmagában a számok nem jelentenek
semmit. 2011-hez képest 2016-ban több, mint százzal nőtt az előadásszámunk,
a nézőszámunk pedig 29.000-ről 54.000-re nőtt ugyanezen idő
alatt, és a felnőtt bérletek számát is sikerült megdupláznunk.
Ezek azt gondolom, hogy szép eredmények, de nem dőlünk hátra,
hanem keressük a további lehetőségeket a növekedésre.
Mely darabok voltak a legsikeresebbek?
–A közönségdíjat idén a Molière: Tartuffe
előadásunk kapta, de nagy sikerrel játszottuk Háy János Házasságon
innen és túl című darabját, és Erdmann Az öngyilkos
című komédiáját is.
Medveczky Attila
|
