2016.08.12.

A Vál-völgyi kisvasútról

Amióta nyilvánosságot kapott, hogy az Orbán Viktor által alapított felcsúti Puskás Ferenc Akadémia megvásárolta az egykori Bicske–Székesfehérvár vasúti szárnyvonal egy részét és ott kisvasutat szándékozik kiépíteni, a szélsőségesen liberális médiában folyamatosan megújuló össztűz zúdult a beruházásra. Igaz volt ez a tervezés és a kivitelezés szakaszában, és igaz az elmúlt hónapokban is, amikor a létrehozott keskeny nyomközű vonalon immár megindult a vasúti forgalom. Kíváncsi voltam, hogy vajon mi az igazság a balliberálisék által „felcsúti kisvasútként” aposztrofált vonat körül, ezért néhány napja felkerekedtem, hogy személyesen szerezhessek tapasztalatokat. Ezeket írom le most annak érdekében, hogy a sok ferdítés után végre reális kép szülessen a kisvasútról.

1979-ben szüntették meg a Bicske–Székesfehérvár szárnyvonalat, amelynek egy részén – Székesfehérvár és Lovasberény, valamint Bicske és a mellette fekvő honvédségi raktár között – némi teherforgalom még ma is van, ám a személyforgalom teljesen megszűnt, sőt a vonal döntő hányadán már a korábbi sínek jó része is eltűnt. Az elképzelés eredetileg az volt, hogy a korábbi szárnyvonalat teljes mértékben újraépítik, méghozzá normál nyomtávon, hiszen ez jelentősen javította volna a térség infrastruktúráját. Ám hamar kiderült, hogy ez hatalmas költségeket emésztene fel, így módosult a terv, és felmerült egy, a felcsúti Pancho Arénát az alcsútdobozi arborétummal összekötő viszonylat kiépítése. Végül is ez a 6 km hosszúságú vonal valósult meg, és ez sem normál nyomtávon, hanem a hazánkban nagy népszerűségnek örvendő, keskeny nyomközű változatban.

A vasútvonal neve hivatalosan – utalva a Gerecsében eredő és a Dunába torkolló Váli-víz völgyére – Vál-völgyi kisvasút. Így szerepel a nyilvántartásban, a menetjegyeken és a hivatalos honlapon is. Vagyis el lehet mondani, hogy már a médiában állandóan használt „felcsúti kisvasút” elnevezés sem pontos. Meggyőződésem, hogy tudatos a ferdítés, amely nyilvánvalóan Orbán Viktor lejáratását célozza, hiszen közismert kötődése miatt a fejér megyei településről mindenkinek a miniszterelnök jut eszébe. Innen pedig már könnyű a megalomániásnak titulált Orbán saját kisvasútjaként tálalni a vonalat, aki állítólag ugye a kertje végébe épített vasutat… A Puskás Akadémiánál lévő végállomás mögött és mellett amúgy nincs sem lakóház, sem kert, erdő veszi körül, sőt még a Pancho Aréna is legalább 6-8 percnyi sétára van. Tehát nem Orbán kertje a végállomás.

A vonalon most, a nyári időszakban egész nap jár a vonat, szeptembertől már csak hétvégeken és ünnepnapokon lesz majd közlekedés. Egy időben egy szerelvény látja el a forgalmat. A menetidő a két végállomás között 35 perc, de ez megtévesztő, ebben ugyanis benne van egy jó negyed órás állás a köztes megállóban, a felcsúti vasútállomáson. Ha valaki mindkét irányban szeretne végigutazni a vonalon, jelentősebb várakozás nélkül megteheti, mert a két végállomáson csak annyit áll a vonat, amíg a mozdonyt a szerelvény egyik végéről a másikra kapcsolják. A viszonylat mindhárom állomása nyújthat időtöltésre alkalmas programot. Alcsútdobozon az Európa-szerte híres arborétumban könnyen el lehet tölteni néhány órát, miként a felcsúti Pancho Aréna sem csak a futballszerelmesek számára lehet érdekes. Az előzetes bejelentkezést igénylő stadionbejárás mellett ugyanis megtekinthető a leghíresebb magyar, Puskás Ferenc relikviáinak gyűjteménye, amely jelentős kultúrtörténeti értékkel is bír. A köztes megállóban – Felcsút, vasútállomás – a gyönyörűen felújított régi állomásépületben enni-inni lehet, és okvetlenül érdemes megnézni a most épített kocsiszínt is, amelyben üzemidőn kívül a mozdonyok és a személyszállító kocsik pihennek. De üzemidőben is látni ott járműveket, ottjártamkor egy mozdony és három személyszállító kocsi volt a kocsiszínben.

Miközben a vasút – más, keskeny nyomközű társaihoz hasonló kényelmes tempóban – szelte a kilométereket a Vál völgyében, elmerengtem, hogy vajon mi lehet az oka a vonalat ért nemtelen támadásoknak, a gúnyos és lejárató írások tömkelegének, amellyel telis-tele az internet. Tényleg az a baj, hogy Orbán Viktor szűkebb pátriája, Felcsút az egyik végállomás, vagy az, hogy állítólag Mészáros Lőrinc valamelyik cége is részt vett a kivitelezésben? A valószínűsíthető választ a felcsúti vasútállomáson töltött pihenőnél véltem megtalálni. Látva ugyanis az állomás impozánsan renovált épületét, az egyszerű, de mégis gyönyörű kis peronnal, valamint az újonnan létesített kocsiszínnel, ráeszméltem: a baj valójában az, hogy ismét épült, létrejött valami új, valami maradandó. Ez csípi a mi liberálbolsijaink szemét, mert ők 1919 óta csak rombolni, pusztítani, gyilkolni tudnak. (Első regnálásuk éppen 97 esztendeje ért véget…)

De eszembe jutott egy másik párhuzam is. Nem messze a kisvasút nyomvonalától, a Velencei-tó csodálatos környezetében nemrégiben valakik szintén terveztek egy beruházást. Az lényegesen nagyobb költségbe került volna, mint ez a 6 km-es vasútvonal, mégsem csípte annak a körnek a szemét, amely a Vál-völgyi kisvasút miatt folyamatosan fröcsög. Talán még emlékeznek a King City néven elhíresült játék-, kaszinó- és bűnbarlang ötletére, amelynél a gyanús telekcseréktől kezdve a hűtlen kezelés gyanújáig minden felmerült. S bár arról is írt a média – mi, a Magyar Fórum is foglalkoztunk a témával – sajtóvisszhangjának mennyisége mégsem vetekedhet a „felcsúti kisvasútról” (sic!) született írások mennyiségével. Anélkül, hogy populista hangokat ütnénk meg, a két beruházás terve is mutatja, mi a különbség a két nézetvilág, a két oldal között. Akárhogy gyűlölködnek, utálkoznak, gúnyolódnak is azok, akiknek képességeiből többre nem telik, ha egy King City vagy egy keskeny nyomközű vasút közül kell választani, a mi szívünkhöz mindig az utóbbi fog közelebb állni, akár tetszik ez a Ronald S. Lauder és Joav Blum-féle kaszinóálmodóknak, akár nem.

Mutassuk is ki ezt! Jó szívvel mondom, hogy a Vál-völgyi kisvasutat mindenképpen érdemes felkeresni, különösen azoknak, akik szeretik a – hazánkban szerencsére sok helyütt közlekedő – keskeny nyomközű vonatok sajátos hangulatát, atmoszféráját.

Kovács Attila