vissza a főoldalra

 

 

 2016.08.26. 

Kik robbantották fel a dévényi Árpád-emlékművet?

A dévényi Árpád-szobor, monumentum vagy obeliszk felrobbantásáról, de még annak előtti ünnepélyes felavatásáról, a munkálatok megkezdéséről, és az ezeréves Magyarország ünnepi készülődéséről ír immár néhai kitűnő kollégánk D. Kovács József a pozsonyikifli.sk portálon megjelent “Kik robbantották fel a dévényi millenniumi emlékművet?” című részletes, könnyen érthető olvasmányos és érdekes munkájában. Ebből idézzük fel a leglényegesebb részeket.

(…) A hangulat a millennium országos megünneplését illetőleg, Thaly Kálmán emlékei szerint, aki maga is képviselő volt, parlamenti körökben „meglehetős lanyhának mutatkozott a törvényhozás határozatait megelőző időkben”, ezért ő és néhány történelem iránt érdeklődő társa többször is „sürgetőleg” felszólaltak a millennium előkészítése és megtartása ügyében már 1888-tól. Végül 1894-ben megalakult a 60 tagú millenáris országos bizottság a törvényhozás két házából, és ebbe a történész Thalyt is beválasztották. Az ő ötlete volt, hogy ne csak a fővárosban, hanem vidéken is maradjon épített emléke az ezer évnek. A négy égtáj felőli négy kapu megjelölését kezdeményezte, köztük a dévényit, a Porta Hungaricát. Összességében hét honfoglaló törzsre utaló hét emléket. S ez mind meg is valósult. (…)

 A nagyszabású avatás

 1896. október 18-án zajlott az avatóünnepség. Vezetésével és a kormányt képviselve báró Jósika Samu „király személye körüli minisztert” bízták meg. Már az előző napon megérkezett Bécsből Pozsonyba, s a pályaudvaron számban és összetételében is jelentős delegáció fogadta.(…) A miniszter Pálffy János gróf négyes fogatán vonult be a feldíszített várba, s a közönség lelkes éljenzése közben hajtatott szállására, Pállfy gróf palotájába.(…)

 Az ünnep reggelén a dévényi hegyormon zászlóerdő lengett. A megye járásainak és községeinek küldöttségei mind hoztak magukkal zászlót, az alsó-csallóköziek 63-at. (…) A vármegye nevében Zsigárdy Gyula galantai ügyvéd mondott beszédet. Elmondta a vár történetét, majd imájában az egek urához fordult, hogy védje meg az emléket, az országot, a nemzetet, a népet, a királyt. Aztán Petőcz Gábor főjegyző felolvasta a dévényi emlék alapító okmányát, s a Szózat eléneklésével véget ért a hivatalos ünnep. Pozsony vármegye a dévényi ünnep alkalmából emlékérmet veretett Gond Ignácz stomfai plébános rajza szerint. Az érem egyik oldalán az emlékoszlop látható, a másik oldalán pedig a megye címere babérkoszorúval.

 „Állnak még az ezeréves millennium szobrai”

 1919. február 2-tól Pozsony már nemcsak Csehszlovákia része, hanem Szlovákia fővárosa is. Egyre több szlovák érkezik ide külföldről, megjönnek a legionáriusok Oroszországból is. El-elhajóznak a dévényi várromhoz, s nyugtalanítóan hat rájuk, hogy ott még mindig „Árpád szobra” tör a magasba, a „Szlovákia feletti ezeréves magyar uralom szimbóluma”, ahogyan azt az akkor Pozsonyban szolgálatot teljesítő volt francia legionárius, Jozef Honza-Dubnický, a Propagációs (majd Hírszerző) Iroda későbbi vezetője lejegyezte. (…)

 1921. január 2-án a Szlovák Hírszerző Irodában találkozott Jozef Országh, az orosz légió őrnagya, Jozef Gregor Tajovský, az orosz légió kapitánya és az irodavezető, Jozef Honza, a francia légió főhadnagya. Eldöntötték, hogy a dévényi emlékművet az iroda defenzív csoportjának tagjai semmisítik meg, személyesen Honza felügyeletével. Január 8-án terepszemlét tartottak, majd Honza javaslatára abban egyeztek meg, hogy az emlékművet mindjárt a talapzat fölött döntik le. (…)

 A hírszerző különítmény civilben, vonattal érkezett Dévényújfaluba, innen gyalogoltak az emlékműhöz. Január 11-én, reggel 6 órára értek oda. Honza kölcsönautóval érkezett, mert előző nap nem sikerült robbanóanyaghoz jutnia. Az emlékműbe lyukakat véstek, azokat tömték meg ekrazittal. Délután négyre készültek el, úgy tervezték, hogy a Morvába döntik a szobrot, oda helyezték a nagyobb tömegű, mintegy 30 dkg-nyi robbanószert. A Morva–Duna összefolyása irányában csak 15 dkg-ot. A gyújtózsinór azonban csak nem akart égni, háromszor aludt el a korai januári szürkületben.

 

D. Kovács József

 

(felvidek.ma)