vissza a főoldalra

 

 

 2016.08.26. 

Nyelvi asszimiláció és a vegyes házasságok

Ahol a családfő magyar, ott nagyobb az esélye annak, hogy a gyermek is magyarrá válik

Erdélyben a vegyes házasságban élők gyermekeinek 25%-a lesz később magyar, Felvidéken ez az arány még rosszabb – közölte lapunk megkeresésére Harrach Gábor, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet külső munkatársa, akit arról is kérdeztünk, hogy a felvidéki asszimilációs folyamat mennyiben határozta meg a szlovákiai választások kimenetelét.

 A szlovákiai, romániai, szerbiai választások eredményének értékelésekor újfent szóba került a szórványosodás és az asszimiláció. A szórvány mennyire könnyen definiálható fogalom?

 –A szórvány definíciója a szakma megítélése szerint sem egységes, sőt még régiónként is eltérő. Vetési László kolozsvári református lelkész, szórványkutató, aki egy átfogó szórványstratégiát is kidolgozott, úgy véli, hogy minden olyan település, ahol 50% alatti a magyarok aránya, távlatilag veszélyeztetett, s ahol 30% alatti ez a számarány, ott már megjelennek az identitásvesztés problémái. Mirnics Károly délvidéki demográfus szerint 5% alatt már reménytelennek tekinthető a helyzet. Ezek nem ellentmondásos számok: mindenki mást hangsúlyoz a szórványosodás veszélyei kapcsán.

 A Kárpát-medence őshonos külhoni magyar közösségeit mindenütt érinti a szórványosodás jelensége?

 –Vannak olyan speciális esetek, mint például a Csallóközé, ahol még a tömbmagyarságban is megindult egy olyan identitásvesztési folyamat, ami más országokban, régiókban általában csak a szórványra jellemző. A Felvidéken létezik egy viszonylag éles nyelvhatár, és mégis annak felénk eső részén tapasztalható ez a szomorú jelenség. Maga a szórványosodás, bár országonként más a helyzet, minden nemzetrész körében tetten érhető.

 Mégis mi az oka a csallóközi magyarság identitásvesztése?

 –A csallóközi példa említése nem jelenti azt, hogy más felvidéki térségekben nem zajlanak ilyen folyamatok. A jelenség történelmi okokra vezethető vissza. Főleg a kitelepítésre, amikor a csehszlovák államvezetés az ottani magyar társadalmat, elsősorban az értelmiséget akarta meggyengíteni. Azokat a csoportokat törték meg, amelyek a közösség megtartó erejét adták.

 Mennyire van kitéve a szórvány az asszimilációnak?

 –A statisztikák alapján eléggé erősen. Ha a két utolsó romániai népszámlálás eredményeit összevetjük, azt látjuk, hogy a székelyföldi megyékben 6-7%-kal csökkent a magyarok száma, míg a bánsági és dél-erdélyi megyékben – mint például Hunyad, Brassó, Szörény, Temes – 25-30%-kal, vagy még nagyobb mértékben. A magyarság fogyatkozása összetett folyamat, és három fő okra vezethető vissza. Az első a természetes fogyatkozás, ami a születési és a halálozási arányszámok eltéréséből adódik. A második az elvándorlás, a harmadik pedig az asszimiláció. Ennek a három komponensnek a részesedése régióként eltérő. Az asszimilációs hatás például a Felvidéken a legerősebb. Gyurgyík László szociológus számítása szerint az ottani magyarság fogyatkozásának 60%-a vezethető vissza a beolvadásra, és negyede a természetes fogyásra. Kárpátalján viszont sokkal kevésbé jelentős az asszimiláció. Történelmi távlatban az aránycsökkenési folyamat a többségi nemzetek létszámnövekedésére is visszavezethető, hiszen az említett komponensek mellett a kisebbség-többség arány is lényeges szempont. Az előbb említettem a Bánságot. Temesváron például Trianon előtt a magyarok és a németek voltak többségben, ma már azonban a románok aránya 85%: utóbbiak nem egészen száz év alatt harminchatszorosára növelték a létszámukat.

 A vegyes házasságok mennyire befolyásolják az asszimilációt? Egy éve voltam egy magyar párkányi festőművésznél, akinek szlovák a felesége, 40 éve élnek együtt, de a hölgy még konyhanyelven sem beszél magyarul. Ami eléggé furcsa, és megdöbbentő.

 –Én is vizsgáltam ezt a kérdést. Kolozsváron készítettem mélyinterjúkat vegyes házasságban élőkkel és azok gyermekeivel. Tapasztalataim és a statisztikák is megerősítik azt, hogy az asszimilációs folyamat egyik meghatározó színtere és oka a vegyes házasság. Erdélyben a vegyes házasságban élők gyermekeinek csak a 25%-a lesz később magyar. Felvidéken ez az arány még rosszabb: 20%. Sorbán Angella szociológusnak az iskolaválasztásról szóló kutatása szerint Erdélyben a vegyes házasságban élő szülők 75%-a román tannyelvű iskolába íratja a gyerekeit. Azoknál a szülőknél pedig, akik maguk is ilyen iskolában tanultak, már 80% ez az arány. A román iskolába járó magyar gyermekek harmada otthon kevert nyelven, míg 8%-uk csak román nyelven beszél a testvéreivel.

 Tudtommal könyvet ír a szlovák választási eredmények társadalmi hátteréről. Néhány évvel ezelőtt a történelmi Árva megyében jártam, ahol egy középkorú férfi leült velünk beszélgetni, tökéletes magyarsággal. Magát szlováknak mondta, mert anyja szlovák, és az anyanyelv a meghatározó. Ez valóban így van?

 –Pont a fordítottja igaz. A kisebbségek esetében inkább apanyelvről kellene beszélnünk, mert az általános felvidéki és erdélyi tapasztalat szerint ahol a családfő magyar, ott nagyobb az esélye annak, hogy a gyermek is magyarrá válik. Persze ez az esély még ebben az esetben is jóval 50% alatt van.

 A felvidéki asszimilációs folyamat mennyiben határozta meg a szlovákiai választások kimenetelét?

 –Tény, hogy a felvidéki magyarság az identitás szempontjából rendkívül megosztott. Láthattuk, hogy 2010-ben a Most-Híd egyfajta anyaország-ellenességgel kampányolt. Létükkel és parlamenti választási sikereikkel egy olyan identitástípust legitimáltak a közösség előtt, ami addig is széles körben létezett, de az ottani magyar politika nem vállalta fel. Ennek ellenére a Híd szavazótábora a magyarok körében folyamatosan csökken. Több jel is arra mutat, hogy a Hídtól eltávozott magyar nemzetiségű szavazók szlovák pártokra voksolnak, vagy bizonytalanokká, passzívakká válnak, de többségükben nem mennek vissza vagy át a Magyar Közösség Pártjához. Ugyanakkor a Híd szlovák nemzetiségű választóinak aránya folyamatosan növekszik, s a mostani választás után már elmondhatjuk, hogy a Most-Híd valóban vegyespárttá vált, hiszen a szavazóinak legalább 50%-a szlovák, pontosabban nem magyar nemzetiségű.  

Nemrég olvastam egy hírt, hogy a Focus közvélemény kutató cég szerint Bugár Béla a második legszimpatikusabb pártelnök. A cég vezetője közölte, hogy ennek oka: akik a Smerben csalódtak, Bugárhoz pártoltak.

 –Az északi, szlováklakta területeken valóban új szavazókat szerzett a párt, a magyarlakta térségekben viszont, ahol folyamatosan csökken a támogatottságuk, az ön által idézett jelenségnek éppen a fordítottja valószínű. Ugyanakkor tény, hogy a Híd olyan szlovák választókat szólított meg, akiket az eredeti MKP nem tudott. Így most már a konkrét számok szintjén is kimutatható egy olyan többségi csoport, amelynek a tagjai biztosan nem ellenségesek, sőt talán még szimpatizálnak is a magyarokkal, esetleg személyesen kötődnek hozzájuk. Már csak emiatt sem érdemes a Most-Híd-jelenséget fekete-fehér kérdésként kezelni.

 Mi az oka, hogy a Most-Híd a helyhatsági választásokon gyengébben szerepelt az MKP-nál?

 –A helyi politikában mindig meghatározó a polgármester, a polgármesterjelölt személye, ami felülírja az ideológiai szempontokat. Ilyenkor nem ritkák az átszavazások. 2014-ben, az első közvetlen szlovákiai elnökválasztáson pedig, amikor Bárdos Gyula indult az MKP színében, és a Most-Híd nem indított önálló jelöltet, közel ötezer olyan választó szavazott át az MKP-ra, aki korábban más pártot támogatott. Többségében valószínűleg éppen a Hidat.

 Az asszimilálódott magyarok megőriznek-e valamit a magyarság kultúrájából? Esetünkben nem csak a művelődésre, hanem például a lakáskultúrára gondolok.

 –Mindenképpen, mert az asszimiláció folyamata legtöbbször nem egy életúton, hanem generációkon keresztül tart. Szlovákiában például ötvenezerrel több a magyar anyanyelvű, mint a magyar nemzetiségű személy. Elképzelhető, hogy ez részben az asszimilációra vezethető vissza, hiszen annak első foka általában az identitás elvesztése, és csak ezt követi a nyelvvesztés. A jelenség másik oka, hogy a Felvidéken jelentős számú a magyar anyanyelvű cigányok száma, akik egy része a népszámláláson romának vallotta magát.

 Az asszimiláció mennyire hat ki a vallás váltására? Gondolok arra, mikor egy református magyar nő hozzámegy egy román ortodox vallású férfihoz.

 –Az ilyen esetekben a gyerekek legtöbbször már az ortodox vallást követik.

 Az anyaországból mit tudunk tenni az asszimiláció lassítása érdekében?

 –Korlátozottak a lehetőségeink. Az elvándorlás és az asszimiláció problémájára teljesen más válaszokat kell adnunk. Az anyaország elsősorban intézményeket alapíthat, fejleszthet és tarthat fent, összhangban az ottani igényekkel. Azt viszont, hogy az egyes régiókban, városokban milyen anti-asszimilációs stratégiát kell követni, főleg az ottani értelmiségnek, politikumnak kell megfogalmaznia, amit az anyaországnak pedig figyelembe kell venni. Nem csak az intézményalapítás és -fejlesztés szükséges, hanem minél több olyan közösségi teret is létre kellene hozni – elsősorban a szórványban, azon belül is a városokban – a magyar fiatalok számára, ahol találkozhatnak, szórakozhatnak, s így az egymás közti párválasztásnak is nőne a matematikai esélye.

 

Medveczky Attila