|
 2016.12.02.
Az európai
juhágazat támogatás nélkül képtelen fennmaradni
Szükséges a marketing, amire szintén vannak terveink, melyeket
valószínűleg támogat a kormány
Amennyiben az a cél,
hogy Európa juhtermelésben önfenntartó legyen, akkor emelni
kell a támogatás mértékét. Ha létrejönne az USA és
Magyarország között a szabad kereskedelem, akkor a magyar juh
– az ágazatok közül szinte egyedüliként –nyertes termék
lehetne, mert Amerika is behozatalra szorul – közölte
szerkesztőségünkkel Bátor Árpád, a Juh Terméktanács elnöke.
November 10-én
rendezte meg a Juh Terméktanács 25 éves, jubileumi konferenciáját.
Mielőtt rátérnénk a konferencia témájára, legyen szíves
ismertetni a Juh Terméktanács céljait, feladatait.
–A Juh Terméktanács azért alakult meg – mint általában
a ’90-es évek elején létrejött terméktanácsok –, hogy az
ágazatban részt vevő szereplők, tehát a termelők, kereskedők,
feldolgozók, fogyasztók közt olyan egység jöjjön létre,
melyben mindenki egyformán jól jár; tehát érdekükben
harmonizáljon. Helyzetünket bonyolította, hogy abban az időben
a bárány még kvótás termék volt – meghatározták, hogy
Nyugat-Európába mekkora mennyiségben lehet bárányt beszállítani.
A Juh Terméktanácsnak abban az időszakban nagyon hasznos
szerepe volt, hogy ezt a kvótát az akkor egyre jobban terjeszkedő
kereskedők között szétossza, majd ellenőrizze a kiszállítást.
A ’90-es években ez volt a legfontosabb feladatunk. Akkor a
terméktanácsnak teljes rálátása volt az ágazatra, tudta hány
darabot szállítanak ki, emellett különböző programokat készített
el. Így stratégiai terveket az ágazat számára. Tehát akkor a
jól működő egység dominált. Sajnos helyzetünk a piac
liberalizációjával romlott, így megszűnt a terméktanácsnak
az a feladata, hogy ellenőrizze a termelést és a kiszállítást.
Ettől kezdve a kereskedő számos kötelezettsége megszűnt.
Ennek következménye, hogy a kereskedői magatartás változott,
s az érdekharmonizáció is gyöngült az egységen belül. Ezen
kívül a terméktanácsnak abban az időszakban még több
feladata, szerepe is volt. Például a mindenkori kormánynak
javaslatokat tett az elsődleges támogatásokról. A piaci
zavarok esetén – így 1993-ban és 2001-ben –, mikor
Nyugat-Európába állat-egészségügyi okok miatt a bárányt
nem lehetett kiszállítani, sikerült olyan támogatást szereznünk,
hogy a bárányt az arab piacon tudtuk értékesíteni, illetve a
Hortobágyon sikerült százezer állatot levágni, s ezzel megszüntettük
a hazai piaci zavart. Természetesen az egyik legfontosabb feladat
az érdekképviselet, a mindenkori juhászati érdeket képviselni
a kormányok felé, illetve a többi ágazattal szemben. Az első
hibát akkor követtük el, hogy mikor kötelezővé vált a juhok
egyedi jelölése, nyilvántartása, ezt a terméktanács nem
akarta elvégezni, s így ez átkerült a Magyar Juh- és
Kecsketenyésztő Szövetséghez. Ezáltal megszűnt a termelőkkel
az addigi közvetlen kapcsolat. A 2000 és 2004 között a legfőbb
feladatunk a termelők felkészítése az Európai Uniós
csatlakozásra. Természetesen mindenki azt várta, hogy a támogatások
miatt nagyon könnyű lesz eltartani a birkát, és termelni alig
kell majd… 2004 után azt tapasztaltuk, hogy a várt, nagymértékű
támogatás elmaradt, ami nemcsak az EU hibája, hanem a hazai
szabályozó rendszeré is. Hiszen más ágazatokkal együtt kerültünk
bele egy közös borítékba, s így nem egyformán részesültünk
a javakból. Egyes lobbiágazatok sokkal több forrást kaptak.
Ennek következtében a 2004-ig növekvő birkalétszám kezdett
leapadni. Ez a folyamat 2011-ig tartott, amikor sikerült a kormánnyal
egy úgynevezett szerkezetátalakítási programot készíteni. Így
az ágazat több támogatást kapott. Ezáltal ismét nőtt az
anyajuh létszám. Mindez 2014-ig tartott, amikor felkészültünk
a következő uniós ciklusra. A támogatás mértéke 15-20%-kal
kevesebb volt, mint szerettük volna, de ennél sokkal nagyobb
problémát jelentett, hogy erre az időszakra a juhtenyésztők
jelentős része – 80%-a – nem került be az agrár-környezetgazdálkodás
támogatásába, ami az alap volt a birkánál. Hiszen a juhok éppen
abban a kedvezőtlen térségben élnek, mely más állatfaj számára
nehezen hasznosítható, és a fenntartás egyik alapja az agrár-környezetgazdálkodás
volt. Így most megint kérdőjeles a birkalétszám jövőbeni
tendenciája.
A konferenciát számadásként szervezték meg?
– Részben igen. Mivel 25 évesek vagyunk, ezért egy ünnepélyes
tanácskozást akartunk szervezni. Az első tíz percben ünnepeltünk,
majd a juhágazat helyzetéről, problémáiról esett szó. Egyértelmű,
hogy amikor azt érzi a juhász, hogy a gazdaságosság miatt nem
érdemes termeléssel foglalkoznia, akkor még az anyabirkát is
eladja. Azokat a lehetőségeket kerestük a konferencián,
amelyekkel javítani lehet az ágazat helyzetén.
Feldman Zsolt, a Földművelésügyi Minisztérium agrárgazdaságért
felelős helyettes államtitkára a konferencián kijelentette:
2020-ig 7,88 milliárdot kap évente az ágazat. Ezt elegendő összegnek
tartja?
– Ezt az összeget elfogadhatónak tartjuk, mert csak kismértékben
kevesebb, mint amit szerettünk volna. Azt szerettük volna, hogy
a normatív támogatásban egy anyabirka után 30 euró járjon.
Ehhez képest 25 euróra jön ki ez az összeg. Ez az öt euró még
kezelhető is, amennyiben kedvezőek a piaci folyamatok. Ágazatunknál
az igazi veszteséget az jelenti, hogy azok a juhtartók, akik
piaci alapon gazdálkodnak, és nagyobb birkalétszámmal
rendelkeznek – gazdálkodásunknak ez a lényegi alapja, mert a
juhtartók (6-7 ezer) jelentős része hobbiból és saját célra
termel –, azoknak a 60%-a bent volt az agrár-környezetgazdálkodási
rendszerben, ahol most nem nyertek. Holott arra számítottak,
hogy elsősorban a legelő állatok lesznek az AKG nyertesei.
Sajnos éppen fordítva történt. Ma, aki nem érzelmi alapon dönt
a birkatenyésztés mellett, hanem kizárólag a gazdaságosságot
tartja szem előtt, szinte biztos, hogy felhagy ezzel a tevékenységgel.
Amennyiben ezek a nagyobb termelők felhagynak a birkával, azért
is jelent gondot, mert a kereskedők először a nagyobb telepeken
lévő bárányokat – melyek egyöntetűbb minőségűek – vásárolják
meg, és ehhez kapják még a kisebb termelők által megtermelt
nem olyan egységes minőségű bárányokat. Amennyiben kiesik a
folyamatból a nagyobb telep, akkor a gyengébb minőségű bárányt
sem lehet eladni a kereskedőnek. Ez történt Lengyelországban,
Csehországban és Szlovákiában is. Lengyelországban tizedére
esett vissza a birkalétszám.
Ebben a témában konzultáltak az agrártárcával?
– Természetesen, de nem a konzultáció szintjén határoznak
a támogatás kérdéseiről. Azt mondják, hogy 2004 és 2014 között
ez az ágazat volt az AKG haszonélvezője. Ha igazán az lett
volna, akkor mára dupla annyi birka lenne.
A felvásárlási árak fedezik az önköltséget?
– Ezt még a legkisebb jóindulattal sem állíthatjuk. Idén
hogy a magyar bárányokért a vevők kilónkét 60-80 forinttal
kevesebbet fizettek az előző évinél. A bárány átlagára,
amióta euróban számolnak, 3 euró körüli értéken mozgott. Ráadásul
idén ez 2,8-ra csökken. Ezért félünk a létszám csökkenésétől.
A magyar bárány ún. egypiacos, tehát több mint 80%-át
Olaszországba szállítják. A legjobb árat az olasz piac adja,
bár náluk is nagy a recesszió. Az a fogyasztói réteg,
amelynek egész évben nem okozott gondot a bárányhús megvétele,
ezeken az árakon már képtelen erre. Vagy más húsra – sertésre,
baromfira – váltott át, vagy nem fogyaszt annyi bárányhúst,
mint korábban. A fogyasztói szokás is változott, már nem vesz
meg a család egy egész, vagy fél bárányt, amit otthon megsütnek.
A fiatalok előre elkészített, sokkal kisebb mennyiséget vásárolnak.
További probléma a gyenge a termelési színvonal. Tehát az egy
anyabirka után előállított produktum meg sem közelíti a
’80-as évekbelit. Ennek egyik oka, hogy egyre kevesebb a szakképzett
juhász, a másik, hogy a kevesebb pénz miatt csökken a termékkibocsátás.
A 8-10 ezer forintos tápra sem jut a juhásznak, hanem a legelőn
akarja a birkáit felnevelni, ezért a végtermék sem annyira szép,
minőségi. Ezért a bárányért az olasz nem fizet, a többi
piac pedig nagyon keveset.
Mi a helyzet a hazai fogyasztással?
– A belső fogyasztás körülbelül 30 deka egy főre és
egy évre vetítve, de ez is inkább az úgynevezett vágójuhra
vonatkozik, ami tenyésztésre alkalmatlan. Magyarországon a színvonalasabb
éttermek főleg húsvétkor kínálják a bárányhúst. Néhány
hipermarketben lehet kapni bárányhúst, de eléggé drágán,
amit kevesen engedhetnek meg maguknak.
Szükséges lenne a megfelelő marketing?
– Természetesen. Hiszen Magyarországon létezik az a
fogyasztói réteg, amely meg tudná vásárolni a 4-7 ezer
forintos húst is. Ezért szükséges a marketing, amire szintén
vannak terveink, melyeket valószínűleg támogat a kormány.
Szinte biztos, hogy a kosok beszerzésére igen komoly támogatást
kap az ágazat. A kormány hozzáállása felénk jó, de nyilván
a kezét megkötik az EU-s rendeletek. Tehát azokat a lehetőségeket,
melyeket adhat a hazai támogatási rendszer, igyekszik megadni.
Azt is tudni kell, hogy a juhágazat támogatás nélkül képtelen
fennmaradni – nemcsak hazánkban, de Európában sem. Amennyiben
az EU vezetői azt akarják, hogy Európa juhtermelésben önfenntartó
legyen, akkor emelni kell a támogatás mértékét. Ha létrejönne
az USA és Európa között a szabad kereskedelem, akkor a magyar
juh – az ágazatok közül szinte egyedüliként – nyertes
termék lehetne, mert Amerika is behozatalra szorul.
Medveczky Attila
|
