|
 2016.12.02.
A forradalomról
is megemlékeztek
Lezajlott a 12. Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság döntője
A korábbi
olimpiai ezüstérmes labdarúgó, Kű Lajos által életre hívott
Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság immáron 12. döntőjét
rendezték meg a közelmúltban Pécsett. Az eseménynek ezúttal
is több különlegessége volt, amelyekről sportrovatunkban a fő
szervező ötletgazdát, Kű Lajost kérdeztük.
– Mielőtt a diákbajnokság
idei döntőjéhez kapcsolódó eseményekről, különlegességekről
ejtenénk szót, arra kérném, röviden elevenítse fel az egész
kezdeményezés létrejöttét. Mi adta az ötletet egy ilyen
egyedi eseménysorozat életre hívására?
–Ehhez
viszonylag messzire vissza kell menni az időben. Olvasmányélményeim
és gyermekkori plébánosunk jóvoltából igen fiatalon szembesültem
a trianoni országcsonkítással és annak következményeivel.
Mindezt aztán aktív labdarúgóként is többször
megtapasztaltam. Legélénkebben egy bukaresti meccsünk emléke vésődött
belém, amelyet az 1970-es évek elején játszottunk a
Ceausescu-rendszer igája alatt nyögő Romániában, s ahol nagy
örömet sikerült szereznünk a székelyföldi magyaroknak. Jóval
a rendszerváltás után, 1998-ban szerveztem egy csapatot híres
politikusokból, újságírókból, színészekből, világhírű
sportolókból, s elindultunk, hogy bejárjuk és megismerjük a
Trianonban elcsatolt részeket. Voltunk szinte mindenütt a Kárpát-medencében,
segélycsomagokat, építőanyagot, vetőmagot szállítottunk rászoruló
testvéreinknek. Egy idő után szöget ütött a fejembe, hogy bármilyen
szépek és tartalmasak is ezek az utazások, önmagukban mégsem
elegek. Életre kellene hívni valami olyat, ami átfogja az egész
magyarságot, kiváltképp a jövő szempontjából legfontosabb
generációt, a fiatalokat. Sportember lévén azon kezdtem töprengeni,
hogyan szolgálhatnánk a sporttal a határok feletti nemzetegyesítést.
Így született meg bennem egy, a gyermekeket megcélzó, a történelmi
Magyarország egészére kiterjedő Kárpát-medencei Összmagyar
Nemzeti Diákbajnokság gondolata. Amikor az ötletemmel előálltam,
akkor bizony többen is megkérdezték, hogy teljesen normálisnak
érzem-e magam, hogy ilyesmin töröm a fejem, hiszen ez egy
halott ügy, úgysem fog sikerülni megvalósítani. Hála
Istennek nem csupán sikerült, de ma már olyan eredményeket
mondhatunk magunkénak, amelyekről az induláskor még álmodni
sem merhettünk. Kézenfekvő módon a labdarúgás volt az első
sport, amiben a Kárpát-medence magyar diákjai összemérték
tudásukat, de idővel más sportágak – például a kézilabda,
a sakk, az asztalitenisz és a birkózás – is felkerültek a
palettára. Mindemellett része a diákbajnokságnak az irodalmi
és történelmi vetélkedő is, hiszen nemcsak a testi, de a
szellemi felkészültséget is nagyon fontosnak érezzük. A
jelszavunk is ez: Hittel, sporttal, kultúrával, a határok
feletti nemzetegyesítésért.
– Az idei évben
immár a 12. diákbajnokságra került sor. Ezúttal is minden
elcsatolt terület részt vett a küzdelmekben?
– Természetesen,
ez hosszú évek óta így van, ám szerencsére egyre inkább valósággá
válik a rendezvény nevében ott lévő „összmagyar” jelző
is. Az idei évben már másodszor vett részt a diákbajnokságon
a montreali magyar diaszpóra csapata, tehát a tengerentúli
magyar közösség is jelen van a döntőben. Ez nagy öröm számunkra,
egyben pedig arra is ösztönöz bennünket, hogy tovább szélesítsük
a részt vevő magyar közösségek körét.
– Hány sportág
és résztvevő mérte össze a tudását a döntőben?
– Az idei döntőben
280 fiatal vett részt a különféle feladatokban. Mivel ez most
a teremsportok döntője volt, így a sportágak is ennek megfelelően
álltak össze, vagyis ezúttal asztaliteniszben, birkózásban,
sakkban és leány kézilabdában zajlottak a versenyek. Bár nem
a sporttevékenység része, de ezúttal is kiemelném az
irodalmi-történelmi vetélkedőt, amely – ahogyan azt imént
is említettem – hagyományosan része minden rendezvényünknek.
A döntő lebonyolításában az Aranycsapat Alapítvány képviseletében
a Pécsi Sport Nonprofit Zrt.-nek, a Nemzetstratégiai Kutatóintézetnek,
valamint Dr. Páva Zsolt pécsi polgármesternek szeretnék külön
is köszönetet mondani. Pécs városa kapcsán feltétlenül ki
szeretném emelni, hogy ezúttal már negyedik alkalommal volt házigazdája
a döntőnek, és valamennyi résztvevő nevében mondhatom, hogy
évről évre igazán otthon érezhetjük magunkat a döntő során.
Ezért magának a városnak is köszönettel tartozunk, cserébe
pedig minden évben igyekszünk tenni azért, hogy színvonalas,
izgalmas programot adjon a városnak az esemény. Szeretném
megragadni a lehetőséget, hogy így, a Magyar Fórum hasábjain
is köszönetet mondjak Komáromi Tibornak, Jónyer Istvánnak és
Vári Attilának, akik – mint korábbi világklasszis
sportemberek – az esemény díszvendégei voltak, és a fiatal
sportolók nagy örömére a díjátadón is szerepet vállaltak.
– Nemcsak az
irodalmi-történelmi vetélkedő állandó ezeken a döntőkön,
de egyéb programok is.
– Így van,
tekintettel arra, hogy vállaltan keresztény szellemiséget
szeretnénk meghonosítani a diákbajnokságon, a kezdetektől
fogva része az eseménynek a közös imádság, valamint az
istentiszteleten való közös részvétel. Ezúttal a helyi görögkatolikus
templom adott otthont az ökumenikus istentiszteletnek. Külön ki
szeretném emelni, hogy először fordult elő a diákolimpia döntőjével,
hogy annak időpontja éppen egybeesett az 1956-os forradalom és
szabadságharc évfordulójával. Természetesen ez nem a véletlen
műve volt, eredetileg is így időzítettük a döntőt, hiszen
ezzel is tisztelegni kívántunk a forradalom hősei és mártírjai
előtt. Az idei irodalmi-történelmi vetélkedőn is komoly hangsúllyal
szerepeltek a forradalomra vonatkozó kérdések, feladatok,
hiszen vállalt célunk, hogy az ifjúságot is megismertessük
nemzetünk azon eseményeivel, amelyre az egész magyarság méltán
lehet büszke és amelyekről éppen ezért fontos, hogy mély és
alapos ismeretekkel rendelkezzenek. Szintén különlegessége
volt az idei évnek, hogy a koszorúzás alkalmával felidéztük
az ún. Láthatatlan Hadsereg emlékét, amely nem csupán a
forradalomhoz, de Pécs városához is kötődik. Ez a különítmény
a Mecsekben bujkálva vette fel a harcot a megszálló szovjet
haderővel, és a történészek véleménye szerint a legtovább
tartott ki a fegyveres ellenállásban a forradalom leverése után.
– Hogyan összegezné
az idei Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság
tapasztalatait?
–
Sportszakmailag azt emelném ki, hogy hihetetlen magas színvonalú
versenyeket láthattunk minden sportágban. Egyik díszvendégünk,
a Magyar Birkózó Szövetség szakmai igazgatója, Komáromi
Tibor például ódákat zengett arról, hogy milyen kitűnő birkózópalántákat
látott a szőnyegen. A sok izgalmas esemény közül is
kiemelkedett az általános iskolás lányok kézilabdadöntője,
amelyet Székelyudvarhely és Dunaszerdahely vívott egymással,
és szereplésükért méltán érdemelték ki az Aranycsapat Alapítvány
különdíját. Ha elvonatkoztatunk a sportszakmai résztől,
akkor is örömmel állapíthatjuk meg, hogy a Kárpát-medencei
Összmagyar Nemzeti Diákbajnokság elérte eredetileg kitűzött
célját. A határokon átívelő sportrendezvény ugyanis remek
alkalom arra, hogy az egymástól határokkal ugyan elválasztva
élő, de mégis egy nemzethez tartozó magyar fiatalok találkozhassanak,
közös élményeket szerezhessenek. Rendezvényünk ékes bizonyítéka
annak, hogy a határokat meghúzhatják a nagyhatalmak kényük-kedvük
szerint, de ettől még a nemzetet nem lehet szétszakítani. Ami
pedig a jövőt illeti: tervezzük a bajnokságot kiterjeszteni az
egyetemistákra is, a későbbiek folyamán pedig szeretnénk kosárlabdával,
atlétikával és más sportágakkal is bővíteni a sportágak
sorát. Azt azonban egykori olimpiai ezüstérmes sportemberként
is feltétlenül szeretném kihangsúlyozni, hogy az összmagyar
diákbajnokság célja elsősorban nem a sportteljesítmény,
hanem a magyar–magyar kapcsolatok építése, a nemzet egyesítése
a sporton keresztül. Más kérdés persze, hogy ilyenkor lehetőség
kínálkozik tehetséges fiatal sportolók felfedezésére is, és
ezzel a lehetőséggel érdemes is élni. Sem tervekben, sem további
ötletekben nincs hiány, amelyeket a Jóisten segítségével remélhetőleg
meg is tudunk majd valósítani!
Kovács Attila
NÉVJEGY
KŰ LAJOS
Székesfehérváron
született 1948. július 5-én.
Pályafutása: Szülővárosa
csapatában, a Székesfehérvári VT Vasas színeiben lett igazolt
labdarúgó 1962-ben. Nyolc éven át szerepelt az időközben
Videotonra átkeresztelt fehérvári csapatban, és húsz évesen
itt mutatkozott be az élvonalban is. 1968-ban a Ferencvárosba
igazolt. A zöld-fehéreknél eltöltött időszak pályafutása
szempontjából nagyon jelentős, hiszen a Fradi játékosaként
lett előbb olimpiai, majd felnőtt válogatott játékos.
1974-ben a Vasashoz szerződött, majd egy évre rá a klubelnök,
Grosics Gyula hívására a Bp. Volán labdarúgója lett. A
kommunista rezsim iránt érzett ellenszenve okán 1977-ben
Jugoszlávián keresztül Olaszországba távozott, vagyis disszidált.
Az UEFA részéről egy éves eltiltást kapott, így csak 1978-tól
játszhatott újra. Az FC Bruges játékosa lett, amelynek színeiben
pályára lépett az 1978-as, Liverpool elleni BEK-döntőn is. A
belga bajnoki cím megszerzése után előbb az Egyesült Államokban,
majd Ausztriában játszott. Az aktív játékkal 1984-ben hagyott
fel. Edzői munkát nem vállalt, a civil szférában talált megélhetést.
A rendszerváltást követően egyre gyakrabban járt újra haza,
majd 1998-ban végleg hazaköltözött. Az Aranycsapat Alapítvány
elnökévé választották, és ebben a tisztségében szervezte
meg 2002-ben a Kárpát-medencei Összmagyar Nemzeti Diákbajnokságot.
Az esemény azóta is zajlik, egyre nagyobb sikerrel, egyre több
résztvevővel, és egyre szélesebb sportági palettával. Az
Aranycsapat Alapítvány vezetéséért, valamint ezen bajnokság
megszervezéséért és immáron több mint tíz éve történő
életben tartásáért 2015-ben Magyar Örökség-díjjal tüntették
ki.
Sikerei: olimpiai
ezüstérmes (München – 1972), Európa-bajnoki 4. helyezett
(Belgium – 1972), BEK-döntős szereplés (London – 1978),
UEFA Kupa-elődöntős (1971–72), kétszeres Magyar Kupa-győztes
(1972, 1974), belga bajnok (1979–80), négyszeres magyar bajnoki
ezüstérmes.
Egyéb elismerései:
Sport Érdemérem – arany fokozat (1972), a Széchenyi Társaság
díja (2004), Március 15-e Díj (2008), Fejér megye díszpolgára
(2009), Prima-díj – a Magyar sport kategóriában (2011),
Magyar Fiatalokért Határok Nélkül díszoklevél (2014), Magyar
Örökség-díj (2015), Ferencváros Sportjáért-díj (2016).
|
