2016.12.02.
Csurka István:
Lefelé menekülni
A lefelé menekülés
eszköze a Jobbik. Ez látszólag jobboldali szélsőséges párt,
valójában egy új SZDSZ, s ugyanúgy a bomlasztást, a
magyarellenességet szolgálják, mint az SZDSZ. Csak Demszky hiányzik
belőle, de majd megérkezik bele, ha kell. Egy anarchista,
nemzetinek álcázott párt beékelése az új felállásba, amely
mindent kontráz, minden intézkedés ellen népi elégedetlenséget
szervez, mindent jobban tud. Az SZDSZ is mindig mindent jobban
tudott. Tudta, merte, tette. Vona nem tudja, de meri és mindent
megtesznek helyette a szervek.
A
társadalom nagy többsége által jelentőség nélkülinek, mellékesnek
tekintett EU-választások eredménye kétségbevonhatatlanul eldöntötte
a következő választások kimenetelét és megnevezte kormánypártját.
Ez, akármikor lesz is, a választás a Fidesz-KDNP lesz, benne még
a Nemzeti Fórummal. Kérdés most már csupán a kétharmados többség
elérése, valamint az, hogy mit kezd a Fidesz-KDNP ezzel a kétharmados
többséggel. Tovább kérdezve: mit tud kezdeni az akkorra
kialakuló kényszerhelyzetekben. Mert kényszerhelyzetek lesznek.
A kényszerhelyzetek kialakítása elkezdődött.
A
Fidesz fő választási jelszava és a mondanivalója az „új irány”
volt és ma is az. Ezt Orbán Viktor többször is hangoztatta, és
ma is hangsúlyozza, elszámoltatásokat ígér és igazságtételt.
Ez szép és jó, de még mindig egy kicsit általános. A mai
magyar helyzet és a kialakult válság nagyobb, gyökeresebb változások,
szakítások tervbevételét követeli meg a jövő politikai
vezetésétől. A népi igazságérzet, a kirablottság, az elkövetett
hazaárulások vért kívánnak. Az a mozdulat, amellyel a választók
az SZDSZ-t eltörölték, ezt mutatja. Ugyanakkor Orbán óvatosságát
is meg lehet érteni. Egész Európában pattanásig feszült a
helyzet, a régi világrend
összeomlott, de még roppant erős és egy nem idejében mondott
mondat miatt még bárkit agyonüthetnek. Akár egész országot
eltüntethetnek a föld színéről. Olyan korszakban élünk, oly
bűnök és gyalázatok közben, amire még nem volt példa. Egy
tapasztalati úton mindenki által rablónak és gazembereknek
tartott társulat uralkodik rajtunk, amelynek erős szövetségesei
vannak az egész világon, és egyelőre csak az érzékeinkre
hagyatkozhatunk, dokumentumok, amelyek az igazságtételhez szükségesek,
nincsenek a kezünkben.
A
bűnök ma még valójában feltáratlanok. Különösen a mértéktelen
eladósítás és a háttérből irányítók kiléte és
hovatartozása. Beszélünk idegen titkosszolgálatokról, fedőcégekről,
különleges jogokról, háttérintézményekről, a magyar
nemzetbiztonság idegen szolgálatok alá rendeléséről, de a
dolog természetéből következően erről konkrétumot nem
tudhatunk. Lehet, hogy jól érzi a nép,
ezeknek a bizonyosságoknak a megszerzéséhez véres
forradalom kell, de ma semmilyen forradalom nem lehetséges ebben
az öreg társadalomban. Nem alaptalan a gyanú, hogy éppen
ellenségeink akarnak kirobbantani valamilyen mű-zavargást,
valami leverhetőt, ahogyan azt már megtették a közelmúltban.
Még csak a balliberális elit luxusban tobzódására, hazugságaira
és gazemberségeire derült fény és csak általánosságban. A
fekélyt azonban ki kell operálni – ez a magyar nép véleménye,
amelyet még nyíltan és hangosan nem is mer kimondani.
Ma,
éppen húsz évvel a rendszerváltoztatás nagy napja után, megállapíthatjuk,
hogy húsz évvel ezelőtt a magyar társadalom nagy tömegeiben,
az alsó rétegektől a felsőkig, ilyen radikális igény, ennyi
sértettség, ennyi elszámoltatási düh nem volt, mert nem is
lehetett. Az újratemetés napján a hatodik koporsóban névtelen
hősök, felkelők, egy életerős, bátor nép fiai feküdtek, ma
pedig az egész, sokszor önmagát is becsapó szerencsétlen,
kiszolgáltatott nép fekszik. Az azóta eltelt húsz év többet
rombolt, mint előtte a negyven. Az akkori megbocsátásra való
hajlandóságnak nem csak a szovjet csapatok jelenléte, és az ötvenhatos
megtorlás még sokkal elevenebb emléke, hanem a Kádár-korszak
utolsó évtizedének kiskapu nyitogatós, felemás nyárspolgáriasodást
megengedő politikája volt az oka. A társadalom azt hitte, hogy
ez a legtöbb, amit elérhet. Ezt nem akarta elveszíteni egy
bizonytalan szabadságért. De most már semmije sincs.
És
lassanként ráébred, hogy semmije sincs.
A
régebbi igazságtételi és elszámoltatási szándékoknak a
liberalizmus és a liberálisok álltak az útjába, A nagybetűs
Párt, a kommunisták toleranciáért esdekeltek, aki azt mondta,
hogy nem szabad, az az SZDSZ volt, a korábbi legradikálisabb. Az
„echte” rendszerváltoztató. Aki ezt leleplezte, szorult, azt
kirekesztették. Az SZDSZ 2,16% volt valójában akkor is, de a
titkosszolgálati alányúlás és a New York-i segítség, a Duna
Gate akciókkal és óriási radikális kiabálással, hazudozással
majdnem kormánypártot csinált belőle. Pedig az eredeti mérete
ez, a mai. Egy szekta, amelyhez még az egész magyar zsidóság
sem tartozik hozzá.
Ezt
az igazságot akkor csak néhány ember ismerte fel és még
kevesebb merte kimondani. Sorsuk kiközösítés, meghurcolás,
elhallgattatás lett. Húsz év telt el, privatizációval,
hatalmas rablásokkal, nemzeti tönkremenéssel. Minden ennek az
erőszakos, rothadt, gazember törpe kisebbségnek a kezébe került.
Aztán amikor négy év Horn-ászat után jött a fiatalok kormánya,
már mindenütt ez a most 2,16 százalékos banda volt a hangadó,
az akadályozó, a kajaibrahimozó és, a josziftótozó, szélsőségesező.
Jó volna most ezt azoknak is beismerni, akik elnézték a félreállításunk,
kizárásunk, megtépázásunk eljárásait. Akik nem tartották
időszerűnek a közbeszólásunkat és a figyelmeztetésünket.
Akkor
elmaradt az igazságtétel. Talmudista fogással azt ültették
pellengérre, aki követelte. De aztán következett az ötgyermekes
miniszterelnöki család. Lehet neki egy tisztességes méretű
villája Budán, meg néhány hektár birtoka? Honnan van? Ez
azonban smafu az off -shore cégek láncolatához képest. Megette
a fene azt a társadalmat, amely nem viseli el, hogy egy volt –
és leendő – miniszterelnöknek öt gyermekével ne legyen egy
jó nagy háza, jó környezetben. De hol van most a sajtó felháborodása
az off-shore-os rablás miatt. Micsoda képtelenség, hogy a
Nemzeti Bank elnöke beismer egymilliárd adó alóli kimenekítést,
és marad a helyén. És a sajtó nem üvölt. És hol van az,
amit nem ismert be?
De
belebuktak. A közösség épen maradt részének erkölcsi érzéke,
pártoktól függetlenül, igazságot szolgáltatott. A bukott
kormány, és bukott SZDSZ, illetve az ezeket fenntartó háttérhatalom
kénytelen volt taktikát változtatni. A hatalmas népi elégedetlenség
miatt most már csak jobbról tud keresztbe feküdni.
Az
SZDSZ megszűnés előtt áll, az MSZP pedig feladta a pártként,
s különösen baloldali pártként való szembeszállás, a saját
pártként való visszakerülés célját, politikáját. Lehet,
hogy mindegyik MSZP-tag, sőt mindegyik MSZP-vezető sem tudja még,
de a pártot és a Gyurcsány-Bajnai kormányt irányító háttérhatalom,
a jelenlévő Moszad és bankárirányítók már mindenképp tudják,
hogy pártként nem kerülhetnek vissza, s nem lesznek soha többé
ebben a minőségükben váltópárt.
Nem
lehet előre menekülni, lefelé kell menekülni.
A
lefelé menekülés eszköze a Jobbik. Ez látszólag jobboldali
szélsőséges párt, valójában egy új SZDSZ, s ugyanúgy a
bomlasztást, a magyarellenességet szolgálják, mint az SZDSZ.
Csak Demszky hiányzik belőle, de majd megérkezik bele, ha kell.
A nemzeti oldal választási győzelmét már csak zavargások
kirobbantásával, rendkívüli állapottal, a választások meg
nem tartásával tudják, tudnák megakadályozni. Erre valószínűleg
nincs már erejük, ahogy Grósz Károlynak sem volt, hiába
fenyegetőzött vele. Marad egy anarchista, nemzetinek álcázott
párt beékelése az új felállásba, amely mindent kontráz,
minden intézkedés ellen népi elégedetlenséget szervez,
mindent jobban tud. Az SZDSZ is mindig mindent jobban tudott.
Tudta, merte, tette. Vona nem tudja, de meri és mindent
megtesznek helyette a szervek. Feladata a választások után,
hogy amit a választáson győztes erő eltervez, vagy meglép,
azt szétcincálja, a kétesértékűség glóriájába foglalja.
Hiteltelenítse. Ha fontolva halad az igazságtételben a kormányzat,
az lesz a baj, ha gyorsan, az. Ehhez ezt a pártot, ezt az új erőt
legitimálni kellett. Most ez a három európai mandátummal megtörtént.
Most már minden sajtóorgánum, mint új erővel, mint a harmadik
úttal számol ezzel a teljes mértékben titkosszolgálati eszközökkel
és titkosszolgálati munkával létrehozott párttal. Felkent
politikusok és politológusok a Jobbik saját ügyes politikájáról
beszélnek, a zseniális felismerésről, amellyel ezek észrevették
a szegény vidéki lakosság kiszolgáltatottságát, észrevették
a cigánykérdést. Az ember szégyelli magát, ha diplomás
embereknek kell az ábc-t magyarázni. Baló Györgyné Morvai
Krisztina, aki először észrevette a palesztin asszonyok kiszolgáltatottságát
és szót emelt értük az ENSZ-ben, most észrevette a borsodi
magyar falvak cigányoknak való kiszolgáltatottságát és
feltette az életét Vona Gáborral együtt a magyarság cigánybűnözés
alóli felszabadítására. Ez operettlibrettónak is rossz. Ma
pedig zseniális politikai húzás. Politológusok és a
politikusok mondják ezt húsz évvel Nagy Imre újratemetése után.
És közben legitimálják azt a szerveződményt, amely teljes mértékben
mesterséges és titkosszolgálati, és minden ízében pontosan
ugyanazon az elven épül fel és ugyanazon céllal, mint a most
2,16-ra zsugorodott SZDSZ. Akkor az emberi jogok volt a nagy találmány.
A kisebbség joga a magyar többségben. Kis János: „Vannak-e
emberi jogaink?” Vona még nem írt könyvet, Balóné már
igen. Vonának állítólag van egy történelemtanári diplomája,
de soha sehol sem tanított. Most termékmenedzser. Az egyik
biztonságtechnikai cég termékmenedzsere. Ahány riasztócsengőt
elad, annyi pénze van. Ezek a biztonságtechnikai cégek általában
izraeli érdekeltségűek.
A Jobbik minden jelszót, elvet, célt, programot gátlástalanul
átvesz tőlünk, és semmi baj sincs azok miatt a hangoztatások
miatt, amiért minket kirekesztettek. Neki szabad. Ma mindenki úgy
beszél, rajtunk kívül a Jobbikról, mint egy természetes eszközökkel
szerveződött pártról. Legtöbbet a Népszabadság ír róla,
de minden nap szerepel a hírekben. Semmi nem folyik akkora erővel,
mint ennek a pártnak a szervezése, további felfújása. Mert a
nómenklatúra burzsoázia egyetlen esélye a magyar kibontakozás
késleltetése. Aki ma nem veszi észre, hogy ez az idegen
titkosszolgálati együttműködéssel létrehozott párt
ugyanaz a veszély a magyar életre, mint ami az SZDSZ volt, az
nagyot vét.
|