2016.12.02.
Drog és elmagányosodás
Nem csak az a cél, hogy az emberek ne drogozzanak, hanem, hogy életvitelüket
is megváltoztassák
A ferencvárosi Kábítószer
Egyeztető Fórum célja, hogy a kerületben működő civil, egyházi
és önkormányzati szervezetek munkáját összehangolja, s így
a felek megismerhetik egymás tevékenységét. Ezért szervezték
meg a KEF októberi ülését a Magyarországi Református Egyház
Drogmissziója által működtetett Török Pál utcai ADNA Caféban.
Erdős Eszter református lelkész, intézményvezető, a Magyar
Drogterápiás Intézetek Szövetségének alelnöke a Magyar Fórum
számára elmondta: „a kávézóban a józanság márkáját kívánjuk
népszerűsíteni”, s hozzátette: „sokszor arról írnak,
hogy csak a terjesztőket büntessék, és a fogyasztókat ne.
1984 óta dolgozom hivatásszerűen a drogmisszióban, s még nem
találkoztam olyan drogfüggővel, aki
ne lett volna egyben terjesztő is.”
A Magyarországi Református Egyház Drogmissziója miért
döntött úgy, hogy létrehoz egy közösségi
teret a Ferencvárosban?
– Abból a célból, mert azt szeretnénk, hogy ne csak
azt a néhány tíz drogbeteg fiatalt kezeljük, gyógyítsuk,
akik a Ráckeresztúri Drogrehabilitációs Központban gyógyulnak,
illetve ne csak azokat, akik kliensként súlyos drogfüggőséggel
térnek be drogkonzultációs irodáinkba, hanem hogy üzenetet
juttassunk el azok felé, akik még nem drogoznak. Tehát
drogprevenciós célzattal hoztuk létre a kávézót, aminek több
üzenete is van. Az egyik, hogy meg szeretnénk szólítani az átlag-,
sőt a véleményformáló fiatalokat, akik között a „józanság
márkáját” kívánjuk népszerűsíteni. Például azt, hogy
nem szégyen – még akkor sem, ha a társaik ezt gondolják –,
ha péntek esténként nem isszák le magukat, jó lehet egy buli
alkohol nélkül is. Tehát hogy józan, biztonságos szórakozást
nyújtva olyan tapasztalatokhoz jussanak a fiatalok, hogy ez sem
ciki. Sok butaságot emelt fővel hirdetnek az emberek a paleodiétától
kezdve, amiket nem tartanak szégyennek. Akkor az se legyen szégyen,
ha valaki nem fogyaszt alkoholt, s nem részegedik le egy házibulin.
Azért kívánunk biztonságos, józan szórakozási lehetőségeket
nyújtani, hogy a fiatalok boldogabbak legyenek. Sajnos a mai
fiatalok sokszor magányosak, depressziósak, boldogtalanok,
aminek számos oka lehet. Ezért szükségük van olyan helyekre,
ahol jól és biztonságosan érezhetik magukat. Ennek lehet egy
olyan színhelye az ADNA Cafe, melyben születésnapi bulit, táncházat,
ismerkedős esteket szervezhetnek. Az is célunk, hogy azokon a
fiatalokon is segítsünk, akiknek még nincs kartonjuk egy
addiktológiai rendelőben, de kipróbálták a drogot, vagy különböző
problémákkal küzdenek. Például gondok vannak a családban,
vagy az iskolában, vagy valami trauma érte őket, de még nem
szeretnének kliensként bemenni egy rendelőbe, ahol kapnak egy kórlapot,
de nem tudják, hogy kitől lehet segítséget kérni. Ezért mi
„megcímkézetlenül”, anélkül, hogy ő beteg szerepbe kerülne,
szeretnénk támogatni. Így a személyzet nem csak kávét visz
ki nekik, hanem egy mentálhigiénés odafordulással nyit feléjük.
Rendezvényeink között is vannak terápiás célzatúak, vagy
egyéni lelki gondozást nyújtunk azoknak, akik nem kliensek, és
nem is szeretnénk, hogy azzá váljanak, de problémával küszködnek,
és ennek orvoslására kapnak vagy eseti, vagy folyamatos segítséget.
Titkos vágyam, ami már nem tartozik a drogprevencióhoz, hogy
magyar és egészséges terméket áruljunk. Helyben készítjük
a süteményeket, tartósítószerek, E-betűs borzalmak nélkül.
Az egészséges életmódhoz kapcsolódik, hogy a fiatalok egy súlyos
problémája az elhízás. Így olyan süteményeket is árulunk,
melyek ízletesek, s ugyanakkor kevés kalóriát tartalmaznak. Éppen
ezért tartunk sütiversenyt december 3-án, amelynek többek között
az a célja, hogy a fiatalok kedvet kapjanak az otthoni sütéshez,
és ne csak a hipermarketek tortáit fogyasszák. Akik erre a
versenyre jelentkeznek, vállalják, hogy receptjük felkerül
Facebook-oldalunkra, és aki karácsony előtt szeretne, ott böngészhet
közülük.
Ezekről a lehetőségekről honnan kaphatnak információt
a fiatalok?
– Facebook oldalunkon hirdetjük programjainkat. Máshol
nem hirdetünk, de bármilyen jó marketingötletet szívesen
elfogadok, mert nem vagyok kommunikációs szakember. November 19-én
bolhapiacot tartottunk, azért hogyha meguntak valamit, ne dobják
ki, mert lehet, hogy valaki örül majd neki. Ez egy kis apróságnak
tűnik, de mind összefügg azzal, hogy a fiatalok egészségesen
gondolkodjanak. A másik tervem abból adódik, hogy sokan nem
ismerik szűkebb lakhelyük nevezetességeit. Így szeretnénk időnként
helyi, ferencvárosi kirándulást szervezni; hogy megismerjék a
kerület értékeit. Ezáltal a fiatalok számára kultúrát közvetítünk,
és az ilyen programok ismerkedésre is alkalmasak. Sőt, ha ilyen
alkalmakkor beszélgetünk egymással, meghallgatjuk a másik
gondját, akkor már boldogabbá válunk.
Honnan toborozzák a munkatársakat?
– Elképzeléseink szerint – egyelőre két ilyen munkatársunk
volt –gyógyult drogosok számára kínálnánk munkát, s ez
egy „híd” lehetne a nagybetűs életbe. Védett munkahelyként
ők a kávézóban dolgoznak, amíg meg nem erősödnek. Egy éve
nyitottunk meg, így csak egy fiatalnak sikerült a kávézóban
való munka után igazi piaci munkahelyet találnia. A másik még
ott dolgozik nálunk mint gyógyult szenvedélybeteg. Másrészt
olyan kollégákat alkalmazunk, akik nyitottak erre a
multifunkcionális szerepre. Arra, hogy egyszerre sütnek, főznek,
felszolgálnak, takarítanak, programokat szerveznek, s ha úgy érzik,
odaülnek – de nem tolakodva – valaki asztalához beszélgetni.
Kiállításokat is tartunk, így kezdő fiatalok műveit időszakosan
kiállítjuk.
Az egyház missziójának csak az a célja, hogy az
emberek ne drogozzanak, vagy annál sokkal több?
– Természetesen az, hogy valaki nem drogozik, száraz
szenvedélybeteggé válik, ami nagyon szomorú állapot. Mi azt
szeretnénk elérni, hogy boldogok legyenek, életvitelüket megváltoztassák.
A drogterápiás otthonban sem azt mondjuk, hogy a kezelésnek a célja,
hogy valaki szermentes legyen, vagy a méregtelenítés – ez túl
kevés. Azt szeretnénk, hogy a beteg rátaláljon a saját útjára,
és boldog legyen, s ezáltal ne legyen szüksége drogokra.
Tehát pszichológiai, szociális segítséget is nyújtanak?
– Pontosan. Pszichoterápiás, szocioterápiás programot
szervezünk. Bentlakásos otthonunkban öt csoportot tartunk
naponként, de sokszor alkalmi programokra is sor kerül. Ezenkívül
hetente egyéni lelki gondozást is tartunk.
Kik azok, akik a drogfogyasztásban inkább érintetté válnak;
melyek azok a körülmények, amelyek erre hajlamosítanak?
– Nagyon nehéz ezt meghatározni, és általánosítani
sem lehet, mert nagyon sok oka lehet annak, hogy valaki drogbeteggé
váljék. Az összes dolog, ami rossz az emberi lélek számára,
hajlamosít a drogokra. Aki elvált szülők gyermeke, veszélyeztetettebb,
de ugyanakkor nem minden ilyen gyermek kezd el drogozni. A legkevésbé
veszélyeztetett az ép családban felnövő, egészséges személyiségű
gyerek. Hiszen a család a legkomolyabb tényező. Amennyiben a társadalom
egészséges fiatalokat szeretne, a családok támogatására kell
helyezni a hangsúlyt, nem is az anyagiak, hanem a megbecsültség
szintjén. A másik erős indikátor az önmegvalósítás
kudarca, az önérvényesítés gyengesége, mikor valaki képtelen
megtenni azt, amit szeretne. Ezen a téren kiemelkedik az iskolai
kudarc, az oktatási intézményekhez fűződő rossz viszony. Jó
lenne, ha az első osztálytól figyelemmel kísérnék azokat a
gyerekeket, akik a fő tárgyakból rosszul teljesítenek. Számukra
mentorprogrammal kéne sikerélményeket nyújtani. Azt kevésbé
díjazzák az iskolákban, ha valaki szépen rajzol, énekel, jól
sportol. Legtöbbször, aki nem jó matekból, fizikából, már
be van skatulyázva. Mostanában nagyon sokat írnak, beszélnek
az oktatásról, csatlakozom hozzájuk: az oktatás a másik olyan
pillér, melyet ha egy társadalom makroszinten okos, jó koncepcióval
működtet, akkor megmenti a jövő generációit. Nem csak az
anyagiakról van szó, gondoljunk vissza arra, hogy a kis falusi
iskolákban – ilyenbe járt Arany János is –, szegényes körülmények
közt meg lehetett teremteni az egészséges légkört.
Szintén erős
pillér a társadalom viszonya a droghasználathoz. Hogy ezt díjazza-e?
A szerhasználat szinte ezer dimenziójú, és minden mindennel összefügg.
Arról is kell beszélni, hogy valaki rosszkor volt rossz helyen,
és belekeveredett egy rossz társaságba. Ők ebből a betegségből
könnyebben felépülnek, mert személyiségük erősebb.
A ’80-as évek közepén jött létre a református
egyház drogmissziója. Visszatekintve mennyire tartja eredményesnek
ezt a küldetést, nemes szolgáltatást?
– Néhány éve hallottam a rádióban, hogy egy addiktológus
azt nyilatkozta, nem lehet meggyógyítani a drogosokat. Ez nem
igaz, óriási tévedés! Szomorú, hogy egy kórház főorvosa így
nyilatkozik, hogy az adófizetők pénzén fizetett osztályon
senkit sem lehet meggyógyítani. Sok száz gyógyult szenvedélybeteg
barátunk van, tehát fel lehet épülni. Nagyon ártalmas
hiedelem, amit az addiktológus mondott, amit el kell oszlatni az
emberek, elsősorban a drogfogyasztók elől, akiknek szinte
mindegyike úgy kerül be Ráckeresztúrra, hogy nem biztos a gyógyulásában.
De jönnek, mert több rendőrségi ügyük van, vagy egyszer újraélesztették
őket, vagy nem mernek kilépni az utcára, mert milliókkal
tartoznak a dílerüknek.
Akkor ez egy olyan menedék, mint régen a templomok
voltak, ahová a hatóság nem tehette be a lábát?
– De, bejöhet a rendőr. Viszont sokkal jobb pozícióból
indul, ha valaki innen megy tárgyalásra. Eddig a rendőrséggel
és a bírósággal kapcsolatban nagyon jók a tapasztalataink. A
bíró látja ezeken az embereken a változást, és ad nekik még
egy esélyt.
Ez azt is jelenti, hogy dílereket is befogadnak?
– A díler–fogyasztó elválasztás inkább illúzió.
Sokszor arról írnak, hogy csak a terjesztőket büntessék, a
fogyasztókat ne. 1984 óta dolgozom hivatásszerűen a drogmisszióban,
s még nem találkoztam olyan függő drogossal, aki ne lett volna
egyben díler is. A drogosok azért válnak terjesztővé, mert különben
nem lenne pénzük a szer beszerzésére. Lehet, hogy ők nem
olyan ügyesek, mint a nagy dílerek, de mikor megtehetik, ők is
árulnak. Önmagában a használat is terjesztői magatartás,
hiszen a drogbeteg egy „márkafelület”. Sőt a könnyű
drogok fogyasztása, és a füvezés mind társas tevékenység.
Egyedül nem is lehet elkezdeni füvezni. Holott éppen a fű –
amiről azt mondják, nem is veszélyes, csak rekreációs drog,
holott ez abszolút nem így van – olyan, hogyha valaki azt
egyedül akarja csinálni, akkor rosszul lesz. Olyan dajkameséket
lehet olvasni a füvezésről, a drogozásról, amelyeket mégis
elhisznek.
Régen is ópiumbarlangok voltak, s ezekben társaságban
értek el a fogyasztók a bódultság állapotáig.
– Igen; és
sajnos a stációk vége a teljes elmagányosodás. Az öreg dzsákik
is – bár az életkor egyre lejjebb tolódik – elmagányosodtak,
és egyedül szívták az ópiumot. Tehát eljön az a pillanat,
amikor barát nélkül marad a drogbeteg, mert szinte mindenkinek
hazudott, mindenkit meglopott. Amikor idáig jut valaki, akkor
szokta felkeresni a drogterápiás otthont. Ezt követi a motiváció
a gyógyulásra. A mi küldetésünk, hogy a függőségek rabságában
szenvedőknek megmutassuk, hogy a józanság eszköz egy teljesebb
élet felépítéséhez, és fejlesszük őket az ehhez szükséges
készségekben, elkísérve őket életüknek ezen a nehéz
szakaszán.
Medveczky Attila
|