vissza a főoldalra

 

 

 2016.12.09. 

Märle Tamás: Nem mentheti fel a történelem

Az Európai Bizottság szóvivője a bizottság nevében elhatárolódott a svéd Cecilia Malmström kereskedelmi biztostól, aki diktátornak nevezte a hétvégén elhunyt Fidel Castrót.

Az MSZP-s Horváth Csaba ekképp fogalmazott a halálhír kapcsán: „Róla és politikájáról lehet rosszat és jót írni egyaránt, de egy biztos, hogy egyedi és korszakos alakja volt az elmúlt évtizedeknek. Che már várta, a mennyei kávéházban (bodegában), ahol várják a szivarok, a rum és a salsa… RIP”. Bár a nácikkal szemben nem szokás ilyen megengedőnek lenni, és mi nem úgy képzeljük el a Mennyországot, hogy annak társaságát tömeggyilkosok alkotnák, akár Hitler, akár Che Guevara, kicsit vizsgáljuk meg Fidel Castro életét. Mennyi fér a jó és mennyi a rossz cselekedetek serpenyőjébe?

Jómódú családban nevelkedett Fidel Castro és fiatalon az Amerika-hű kormányt kívánta megdönteni. Hosszú évek véres harca árán sikerült is, miközben erkölcsi megtisztulást és nemzeti büszkeséget hirdetett. Mi jellemezte az első időkben hatalmát? Zsarnokság, tisztogatások, és a nagyvállalatoktól, ültetvényektől kezdve mindennek az államosítása. Több tízezer embert végeztetett ki, ennél is többeket záratott kényszermunkatáborba, papokat és lelkészeket hurcolt meg, sárba tiporta az emberi jogokat, újabb tízezrek lélekvesztőn Floridába menekülve vesztették életüket.

Gazdaság- és külpolitikájával a csőd szélére sodorta hazáját. A diktatúrájának következményeként kialakult katonapolitikai válság csaknem atomháborúhoz vezetett. Otthon a mottója a „szocializmus vagy halál” volt, ezen túl pedig szélsőbalos forradalmi mozgalmakat támogatott világszerte, különösen Afrikában. Katonai beavatkozása Angolában és az Etiópia és Szomália közötti háborúban döntő volt. Ezek az akciók ugyan a Szovjetunió pénzén történtek, mégis jelentős terhet róttak a kubai gazdaságra, azonkívül nem álltak másból, mint afrikai törzsek egymásnak uszításából, települések felgyújtásából. Bár a Szovjetunió egyre nagyobb segélyeket küldött, a kubai gazdaság a csőd szélére érkezett, amit az egyre nagyobb számú menekült is bizonyít.

Kuba mit sem változott az utóbbi időben, amióta öccse, Raúl Castro vezeti az országot. Ugyanolyan zárt, kommunista világ, elég lenne erről megkérdezni a Magyarországra jövő kubai kézilabdázót, Carlos Perezt, aki azóta sem térhetett vissza hazájába.

Fidel Castro 6-8 órás beszédei közül az egyiket így zárta: „a történelem fel fog menteni”. Márpedig nem mentheti fel, mert ugyan rosszat bőven lehet róla írni (hát még ha minden nyilvánosságra kerülne, ami az elmúlt évtizedekben történt), jót azonban nem.