|
 2016.12.09.
Märle Tamás:
Nem mentheti fel a történelem
Az Európai
Bizottság szóvivője a bizottság nevében elhatárolódott a svéd
Cecilia Malmström kereskedelmi biztostól, aki diktátornak
nevezte a hétvégén elhunyt Fidel Castrót.
Az MSZP-s Horváth
Csaba ekképp fogalmazott a halálhír kapcsán: „Róla és
politikájáról lehet rosszat és jót írni egyaránt, de egy
biztos, hogy egyedi és korszakos alakja volt az elmúlt évtizedeknek.
Che már várta, a mennyei kávéházban (bodegában), ahol várják
a szivarok, a rum és a salsa… RIP”. Bár a nácikkal szemben
nem szokás ilyen megengedőnek lenni, és mi nem úgy képzeljük
el a Mennyországot, hogy annak társaságát tömeggyilkosok
alkotnák, akár Hitler, akár Che Guevara, kicsit vizsgáljuk meg
Fidel Castro életét. Mennyi fér a jó és mennyi a rossz
cselekedetek serpenyőjébe?
Jómódú
családban nevelkedett Fidel Castro és fiatalon az Amerika-hű
kormányt kívánta megdönteni. Hosszú évek véres harca árán
sikerült is, miközben erkölcsi megtisztulást és nemzeti büszkeséget
hirdetett. Mi jellemezte az első időkben hatalmát? Zsarnokság,
tisztogatások, és a nagyvállalatoktól, ültetvényektől
kezdve mindennek az államosítása. Több tízezer embert végeztetett
ki, ennél is többeket záratott kényszermunkatáborba, papokat
és lelkészeket hurcolt meg, sárba tiporta az emberi jogokat, újabb
tízezrek lélekvesztőn Floridába menekülve vesztették életüket.
Gazdaság- és külpolitikájával
a csőd szélére sodorta hazáját. A diktatúrájának következményeként
kialakult katonapolitikai válság csaknem atomháborúhoz
vezetett. Otthon a mottója a „szocializmus vagy halál” volt,
ezen túl pedig szélsőbalos forradalmi mozgalmakat támogatott
világszerte, különösen Afrikában. Katonai beavatkozása Angolában
és az Etiópia és Szomália közötti háborúban döntő volt.
Ezek az akciók ugyan a Szovjetunió pénzén történtek, mégis
jelentős terhet róttak a kubai gazdaságra, azonkívül nem álltak
másból, mint afrikai törzsek egymásnak uszításából, települések
felgyújtásából. Bár a Szovjetunió egyre nagyobb segélyeket
küldött, a kubai gazdaság a csőd szélére érkezett, amit az
egyre nagyobb számú menekült is bizonyít.
Kuba mit sem változott
az utóbbi időben, amióta öccse, Raúl Castro vezeti az országot.
Ugyanolyan zárt, kommunista világ, elég lenne erről megkérdezni
a Magyarországra jövő kubai kézilabdázót, Carlos Perezt, aki
azóta sem térhetett vissza hazájába.
Fidel Castro 6-8
órás beszédei közül az egyiket így zárta: „a történelem
fel fog menteni”. Márpedig nem mentheti fel, mert ugyan rosszat
bőven lehet róla írni (hát még ha minden nyilvánosságra kerülne,
ami az elmúlt évtizedekben történt), jót azonban nem.
|
