2016.12.23.
Miért bukik meg a liberalizmus?
Az 1977-ben alapított
Bertelsmann Stiftung egyértelműen liberális szellemiségű intézet,
és amint az a liberális irányultságú szervezetek esetében
lenni szokott, az alapítvány mögött médiabirodalom is áll,
amely hozzásegít az értékrend képviseletéhez és minél szélesebb
körben való terjesztéséhez, népszerűsítéséhez. A
Bertelsmann Stiftung bocsátotta közre néhány éve azt a
vitairatot, amely a régiók Európáját tűzte zászlajára, és
amely nemzetállamok helyett egy Brüsszelből központilag irányított
kontinens képét rajzolta meg, amelyben úgynevezett „jövőműhelyek”
iránymutatása szerint vezetik a földrészt. Talán ennyi is elég
ahhoz, hogy képben legyünk a Bertelsmann hovatartozása felől.
A
szervezet a közelmúltban összeurópai tanulmányt készített,
amelynek eredményét és értékelését nemrégiben tették közzé.
Az aktuális tanulmány ezúttal azt vizsgálta, hogy miért reng
meg szerte a nagyvilágban az évtizedek óta fennálló politikai
rendszer, és miért örvendenek egyre nagyobb népszerűségnek
azok a politikusok, akik a fősodortól, a „polkorrekttől”
eltérő javaslatokkal, megoldásokkal próbálkoznak. Az unió 26
országának 15 ezer állampolgárával készült interjút
tartalmazó tanulmány kimutatta, hogy elsősorban a globalizáció
miatti aggodalmak osztják meg a társadalmakat. Míg az európai
polgárok 55 százaléka lehetőségként tekint a globalizációra,
45 százalékuk valós veszélyforrásnak véli azt.
És itt jön el a
liberalizmus valódi arca, a felsőbbrendűség és a lenézés
egyértelmű jele, amely annyira jellemző erre a nézetrendszerre
és képviselőire. Az eredmény ismeretében ugyanis nem az ellenérzések
okát kezdik el kutatni, nem a miértekre keresik a választ,
amint az normális volna, hanem – kiértékelendő a számukra
nem túl hízelgő végeredményt – a válaszadók iskolai végzettsége,
valamint az adott válaszok közötti összefüggést igyekeznek
előtérbe helyezni. Ennek eredményeként az sajnos nem derül ki
a tanulmányból, hogy vajon mi az oka az emberek nagyfokú
globalizáció-ellenességének, miként az sem derül ki, hogy miért
növekszik jelentős mértékben a nemzeti érdekeket képviselő,
a jelenlegi világrenddel szemben álló politikusok és pártok népszerűsége.
A tanulmány
ugyanakkor leszögezi, hogy minél tanultabb valaki, annál inkább
nyitott a globalizáció felé, ami természetesen együtt jár a
kozmopolita világlátással és a liberális értékrenddel is.
Az ellenpólust az alacsony iskolai végzettségűek testesítik
meg. Minél kevésbé iskolázott, minél kevesebb jövedelemmel
rendelkezik és minél idősebb az aktuálisan megkérdezett személy,
annál inkább tekinti fenyegetésnek a globalizáció térnyerését.
Az is egyértelműen látszik, hogy ezekből az aggodalmakból
leginkább a jobboldali populista pártok profitálnak. Ennek
eredménye – a Bertelsmann-tanulmány szerint legalábbis – a
Francia Nemzeti Front és a lengyelországi Jog és Igazságosság
előretörése, valamint a Fidesz–KDNP több éve fennálló,
jelentős hazai kormánytöbbsége.
Innen már nem nehéz
továbbfűzni a gondolatmenetet. Egy ilyen tanulmány eredményét
értékelve könnyen eljuthatunk oda, hogy a több diplomás, ezáltal
széles látókörrel és nagy műveltséggel rendelkezők jelentős
részben globalisták, liberalizmushívők, míg a tanulatlan,
alulművelt tömegek lesznek a liberalizmus ellenzői és képezik
a Bertelsmann-féle fősodor által populistának titulált pártok
tömegbázisát. Mielőtt felmerülne, hogy minek kell foglalkozni
valami nyugat-európai liberális intézet kutatásának eredményével,
rögtön mondhatunk rá két nyomós okot. Az egyik az, hogy a
Bertelsmann Stiftung kutatásában külön is hangsúlyt kapott
Magyarország, és az itteni belpolitikai helyzet, a másik pedig
az, hogy ez a Bertelsmann-tanulmány a végeredményét tekintve
nagyfokú hasonlóságot mutat a Szegedi Egyetem azon kutatásával,
amelyről nyáron itt, a Magyar Fórumban is hírt adtunk, és
amelynek eredménye állítólag azt igazolta, hogy a
tanulatlanok, az alacsony iskolázottságúak félnek a migránsválságtól,
a tanult, több diplomás emberek nem. Mindez azt igazolja számunkra,
hogy a liberalizmus bástyáit képező intézmények, és azok különböző,
homályos hátterű kutatásai egy kaptafára készülnek, még az
is lehet, hogy azonos megrendelői körtől és előre elvárva a
majdani végeredményt is.
Önálló és igen
vastag kötetet lehetne írni akkor, ha azt akarnánk mélyebb összefüggéseiben
megvizsgálni, hogy a liberális világrend miért éli végnapjait,
miért bukik meg lassan, de feltartóztathatatlanul mindenütt a
világon. Teljesen nyilvánvaló, hogy ennek a ténynek több oka
is van, és ezek taglalása bőven szétfeszítené egy, a
mostaninál jóval hosszabb újságcikk kereteit is.
A sok ok között
azonban minden kétséget kizáróan az egyik legfőbb, hogy a
liberalizmus, és annak képviselői elefántcsonttoronyban élnek,
megingathatatlanul hisznek sosem volt szellemi felsőbbrendűségükben
és képtelenek belátni, hogy vesztüket nem az őket elutasító
rétegek iskolai végzettségében kell keresniük, hanem abban,
hogy szép lassan mindenkinek elege lesz abból a kifacsarodott,
értékeitől megfosztott, feje tetejére állított világból,
amit ennek az eszmerendszernek a nevében ráerőltettek a világ
társadalmaira, és amelyre évtizedek óta bólogatni kényszerültünk.
Kovács Attila
|