|
 2016.02.05.
A libamáj barátai
Kiállásunkkal egy hungarikum megmaradását biztosítjuk
A nemzeti értéken
túl a libamáj fontos exportcikkünk. Exportunk értéke évente
mintegy 40 millió euró, azaz 10-11 milliárd forint értékben
viszünk ki libatermékeket, túlnyomó részben májat – közölte
lapunkkal Erdős Norbert európai parlamenti képviselő.
Képviselő úr részt vett az Európai Libamáj Szövetség
„A libamáj barátai” elnevezésű találkozóján, Brüsszelben.
Mit kell tudni erről a szövetségről, melyek a fontosabb célkitűzései?
– Az Európai Libamáj Szövetség (Euro Foie Gras)
2008-ban, a hagyományosan hízott májat előállító öt európai
ország: Franciaország, Magyarország, Spanyolország, Bulgária
és Belgium szakmai szervezeteinek részvételével alakult meg. Célkitűzései
közé tartozik a liba- és kacsamájra vonatkozó egységes
fogalom meghatározása, ebből következően az egységes termékmegnevezések
kialakítása, továbbá az állatjóléti követelményeknek is
megfelelő állattartás és hizlalás – közte a kíméletes tömés
– egységes követelményrendszerének kialakítása, egységes
fellépés a szélsőséges állatvédő mozgalmak akcióival
szemben, nemzetközi piaci információk megosztása, valamint
rendszeres tapasztalatcsere az ágazatot érintő kérdésekben.
„A libamáj barátai” elnevezésű csoport tavalyelőtt
decemberben alakult Brüsszelben. Az Európai Libamáj Szövetség
szervezte azon európai parlamenti képviselők részére, akik számára
a hízott máj – libamáj és kacsamáj – hagyományos termelése
fontos nemzeti ügy. Leginkább Magyarországon és Franciaországban
jelentős e termékek előállítása, melyek mindkét államban
nemzeti kincsnek minősülnek, számos esetben nemzeti jelöléssel
(földrajzi árujelző vagy védjegy) védettek és számos embert
foglalkoztatnak. Az első alkalommal francia és magyar képviselőkön
kívül még spanyolok és bolgárok csatlakoztak. A mostani
alkalommal ez a kör kibővült belga, német és román, valamint
további magyar, francia és spanyol európai parlamenti képviselőkkel.
Kik indították el ezt a kezdeményezést?
– Az Európai Libamáj Szövetség megalakulását megelőzően
is voltak konzultációk az egyes országok szakemberei között
egyéb, nemzetközi baromfi-ágazati rendezvényeken. Egyes problémák
– különösen az állatvédő civil szervezetek részéről érkező
támadások – felerősödése, illetve megjelenése váltotta ki
az igényt, hogy a hízott májjal foglalkozó országok önálló
szervezet keretében tudjanak együttműködni. A francia–magyar
együttműködés volt az akció alapja, de a belgák, a spanyolok
és a bolgárok is azonnal csatlakoztak. Nem véletlen egyébként
a 2008-as időpont. Ekkor került sor az állatvédők első
komoly támadására a libamáj ellen. A „Négy Mancs” nevét
ekkor ismerte meg Magyarország, hiszen a civil szervezet kampányba
kezdett a libatömés betiltásáért, amelynek hatására a német
Rewe csoport (Lidl és Metro áruházak) egységes bojkottot
hirdetett a kifogásolt technikákat használó magyar termelők
összes terméke ellen. Egyes termelők ennek hatására
felhagytak a libamáj előállításával és megszakították üzleti
kapcsolatukat a kifogásolt gyakorlatot tovább folytatókkal, míg
mások kitartottak mellette. Végül a magyar baromfiágazat egyik
legnagyobb szereplője, a Hungerit Zrt. 2008-ban megszüntette a hízott
baromfi vágását, és elbocsátott 200 alkalmazottat – amit a
bojkottal indokoltak. A cég 2008-as 25 milliárdos éves bevételén
2-3 milliárdos lyukat ütött a Négy Mancs akciójának következményeként
életbe lépő bojkott. Hasonló akciók zajlottak le sajnos a többi
uniós tagállamban és EU szinten is. Erre az érintett ágazati
szereplőknek lépni kellett, az első volt a sorban a szervezet
megalakítása. Szerencsére azóta mind Magyarországon, mind az
EU-ban, mind világszinten konszolidálódott a helyzet. Ami
Magyarországot illeti, 2009-ben újraindult a libatömés
Szentesen, 2008. szeptember 1-jétől az év végéig elbocsátott
200 emberből januárban rögtön vissza is vettek 180-at. A
magyar kormány határozott kiállásának köszönhetően most
barátságos a légkör a liba- és kacsamáj előállítókkal
kapcsolatban, sőt 2013-től védett nemzeti kincs, Hungarikum a
libamáj. Nemzetközi szinten pedig jelentős eredmény, hogy
2014-ben a szabadkereskedelem elvére hivatkozva Kalifornia Állam
szövetségi bírája eltörölte az állam kormányzója által még
néhány évvel azelőtt a libamáj forgalmazására bevezetett
tilalmat.
Mit gondol, miért indul el Magyarországon és Európában
is kampány a libamáj ellen?
– Mindenféle alapos szakmai, tárgyi tudást nélkülöző,
de aktív, a bármi ellen tiltakozást „trendi”-nek tartó
embereket (csoportokat) könnyű olyan tevékenységek ellen
felhasználni, amelynek sem hátteréről, sem technológiájáról,
sem gazdasági jelentőségéről nem rendelkeznek információval,
azonban érzelmileg könnyű elutasítást kiváltani. Ön is láthatott
számos „sokkoló” videót a libák töméséről, de érdekes
módon tudományos magyarázatot nem fűztek hozzá, miért is
probléma ez az állatok számára. Érdekes módon elsősorban
Nyugat-Európában, de más országokban is az állatvédő civil
szervezeteknek nagyon komoly szükségük van a pénzügyi támogatásra,
ezért érdekük minél nagyobb botrányok kirobbantása, hogy a
lehető legtöbb forráshoz jussanak. Ezen felül számos élelmiszer-ipari
cég száll be jelentős pénzösszegekkel egyes kampányok támogatásába,
hiszen adott termékcsoportok érzékelhető csökkenése a piacon
komoly bevétel-növekedést eredményezhet ezeknek a cégeknek. Különösen
akkor, ha az ő konkurens termékeikre nem terjed ki a tiltakozó
kampány.
Azt mondják sokan, hogy állatkínzás a libák tömése.
Mi erről a véleménye?
– Erre vonatkozóan számos tudományos vizsgálatot
folytattak, melyek eredményei ezt nem támasztják alá. A vizsgálatok
több területet (anatómia, élettan, etológia) is érintettek,
és eredményük egybehangzóan ellentmond az állatkínzásnak.
Gazdasági téren is könnyen belátható, hogy állatkínzás
eredményeként nem lehet jó minőségű terméket előállítani,
hiszen a valóban szenvedő állat húsának megváltozik a
szerkezete, textúrája, így a minőség romlik. Hangsúlyozni
kell, hogy a hozzáértés, a gyakorlat, a kialakított technológia
betartása, a megfelelően nemesített fajták használata
elengedhetetlen feltételei az állatjóléti feltételeknek
megfelelő hízott máj előállításnak.
A kampány mögött csupán állatbaráti megfontolások
húzódnak, vagy gazdaságpolitikai érdekek is?
– Az előzőekben is utaltam már rá, hogy minden jel
szerint számos esetben gazdaságpolitikai megfontolások állnak
a háttérben. Mivel ezzel kapcsolatban bizonyítékok nem állnak
rendelkezésre, ezt csak feltételezés szintjén lehet kezelni.
Érdemes lenne azonban tüzetesen megvizsgálni a libamáj és
kacsamáj termékekkel konkurens termékek gyártóinak üzleti
forgalmát, különösen az állatvédelmi botrányok alatti időszakokban.
A hízott libamáj 2013-ban lett Hungarikum. Ezt miként
lehet megvédeni Brüsszelben?
– Az EU a hízott máj előállítással kapcsolatos részletes
jogi szabályozást tagállami hatáskörben tartja. Az EU csak általánosan
betartandó állatvédelmi szabályokat fogadott el ezen a területen.
A magyar és a hízott májat előállító többi ország jogi
szabályozásával nem ellentétes a tevékenység. Egy 2011-ben
benyújtott írásbeli kérdésére válaszolva az Európai
Bizottság elismerte, hogy a szakszerű és kíméletes libatömés
az uniós szabályozás értelmében jogszerűen folytatható. Összefoglalva,
mivel elsősorban a tagállami szabályozásnak kell megfelelni,
az igaztalan támadások kivédése mellett azért is harcolnunk
kell, hogy ez a terület továbbra is maradjon a tagállamok hatáskörében.
Így nem fordulhat elő, hogy az EU szintjén hozzá nem értő, a
tevékenységben nem érdekelt, de agresszív kampánynak alávetett
többség valamiféle tiltást vezethessen be. Ez azért is
fontos, mert az esetleges uniós tiltás esetén a fennmaradó
kereslet miatt a tevékenység olyan EU-n kívüli országokba
helyeződne át, ahol a kellő szabályozás, ellenőrzés és
hozzáértés hiányában valóban felmerülhetnek komoly állatvédelmi
aggályok.
A libamáj melletti akcióval a magyar gazdákat is védik?
– A magyar gazdák védelmét jelenti a hízott máj előállítás
lehetőségének fenntartása, hiszen az ezzel foglalkozó emberek
esetében sok esetben generációkra visszamenően ez a tevékenység
jelentette a megélhetést. A tevékenység jelenleg is olyan régiókra
jellemző, ahol nehéz más foglalkoztatást biztosítani az ott
élők számára. Legfrissebb adataim szerint a liba- és kacsamáj
előállításának a gyakorlata 20-25 ezer ember megélhetését
biztosítja (törzstartók, előnevelők, tömők, feldolgozó üzemi
alkalmazottak stb.). A tényleges hízott máj termelés 2014-ben
1500 tonna libamáj és 1250 tonna kacsamáj volt. Ez a szint évről
évre hasonló, bár hosszabb távon a libamáj inkább visszaeső,
a kacsamáj inkább növekedő tendenciát mutat. Jelenleg 11
exportengedéllyel rendelkező, hízott májat előállító vágóüzem
működik Magyarországon, ebből 4 nagy, illetve 7 kis-vagy közepes
méretű. Az exportunk aránya mintegy 80%-os ezen a területen.
Ebből 1100-1200 tonna libamáj, míg 500-600 tonna kacsamáj. A
magyar kivitel célterülete elsősorban Franciaország – ide
exportáljuk a teljes mennyiség 2/3-át, továbbá Belgium, míg
Európán kívül Japán (10%) és Izrael. A libamájexportunk éves
értéke mintegy 8 milliárd forint, a kacsamájé pedig 2 milliárd
forint. Ehhez társult a magyar gasztroágazat most még nagyon
kicsi, de dinamikusan növekvő megrendelése. A magyar
gasztrokultúra egyik alapterméke a grillezett libamáj, főleg
előételként szolgálják fel. Nincs szinte olyan
Michelin-csillaggal vagy Gault-Millau jelzéssel rendelkező étterem,
amely ne tartana libamájat a kínálatában. A libamáj tehát
meghatározó eleme az európai és több tagállam hazai gasztronómiájának.
Célom, hogy a libamájat újra az őt megillető helyre helyezzük
a magyar gasztrokultúrában. Több olyan rendezvényre van szükség,
ahol a hagyományosan elkészített libamájat lehet népszerűsíteni
– mind hazai, mind nemzetközi szinten. A jövőben ezért – többek
között ezen a területen is – szorosan együttműködök a
Magyar Gasztronómiai Egyesülettel – ennek magam is tagja
vagyok – és a Baromfi Terméktanáccsal.
Miként érveltek ön és képviselőtársai a libamáj
mellett?
– Először is az Európai Unió egyik legfőbb célkitűzése
a kulturális sokszínűség fenntartása és további erősítése
Európában. A hagyományos úton előállított hízott máj egy
magyar nemzeti kincs és az európai sokszínű kultúrát gazdagítja,
ezért védelemben kell részesíteni. Magyar részről a 2013-as
hungarikummá nyilvánítás megfelelő lépés volt. Az EU-ban is
törekednünk kell arra, hogy ez a termék minél több, kulturális
örökségünket felsoroló, uniós listán szerepeljen. Másodszor,
már említettem, hogy a liba- és kacsamáj előállításának a
gyakorlata több tízezer embernek ad munkát és megélhetést.
Amennyiben a családjukat is számításba vesszük, a magyar vidék
népességnek már számottevő része tartozik e körbe. Brüsszelben
elsősorban azért harcolok, hogy a méltán elismert uniós Közös
Agrárpolitika célkitűzései Magyarországon is maradéktalanul
megvalósuljanak. E politika második legfontosabb célja a gazdálkodók
életszínvonalának megerősítése, ezért legyen szó egy sertéstartó
gazdáról, üvegházi művelést végzőről, méhészről vagy történetesen
libamáj előállítóról, nekem az ő életkörülményeik javításáért
kell küzdenem nap mint nap. Hozzáteszem, hogy számos üzem hátrányos
helyzetű kistérségben működik, ezért a munkahelyek megtartása
és újak teremtése szempontjából is fontos ez a kiállás.
Harmadszor, mindig meghívom képviselőtársaimat az Európai
Libamáj Szövetség különböző eseményeire – itt elsősorban
az európai parlamenti képviselőknek szóló „A libamáj barátai”
találkozókra célzok –, hogy maguk is ismerjék meg az ágazat
eredményeit és kihívásait, valamint tartalmas gasztronómiai
élményeken keresztül a termékekben rejlő komoly lehetőségeket.
Hogyan lehet a hagyományosan elkészített libamájat népszerűsíteni
hazánkban és Európában?
– Említettem már, hogy több rendezvényt szeretnék
mind az EU-ban, mind Magyarországon, ahol a hagyományosan elkészített
liba- és kacsamájat népszerűsíteni lehet. Komoly lehetőséget
látok a gasztrokultúra terén. Ezenfelül törekedni kell a
hazai tenyésztőknek és feldolgozóknak a rendelkezésre álló
uniós vidékfejlesztési támogatások minél nagyobb arányban történő
felhasználására. A közelmúltban itthon elfogadásra került a
Víziszárnyas Stratégia, amely alapján, négy területen: a
tenyésztés, a feldolgozás, a különböző beruházások és
hitelek, valamint a marketing területén lehet jelentősebb uniós
és magyar forrásokhoz – döntően vidékfejlesztési forrásokból
– hozzájutni. A marketing kérdését külön kiemelném,
hiszen az EU-ban tavaly decemberben lépett hatályba az új agrármarketing
rendelet. Ez egyrészt egyszerűsíti a rendszert és könnyíti a
támogatások lehívását, másrészt jelentősen megemeli a
rendelkezésre álló uniós forrásokat. Például a tavalyi kb.
65 millió euróval szemben és idén már 110 millió euró áll
rendelkezésre az uniós agrártermékek reklámozására az uniós
belső piacon és a harmadik országokban. Ösztönzöm az ágazati
szereplőket, hogy minél nagyobb arányban pályázzanak a promóciós
támogatásokra. A minőségi magyar élelmiszereknek leginkább a
jó reklám kell.
Lesz folytatása ennek a találkozónak?
– Az európai parlamenti képviselők számára szóló
„A libamáj barátai” csoport általában évente szervez találkozókat.
Ekkor összegyűlünk, gondoskodunk számos új tag felvételéről
és megvitatjuk az elmúlt időszak eredményeit és az előttünk
álló kihívásokat. Természetesen, amennyiben támadás éri az
ágazatot vagy valamilyen egyéb probléma merül fel, szoktunk
rendkívüli találkozókat tartani. A szövetségünk erejét
mutatja, hogy például tavaly sikerült megakadályozni az előírásszerűen
előállított libamáj európai parlamenti éttermekből történő
kitiltását, amelyet zöld, kommunista és liberális parlamenti
képviselők kezdeményeztek. Erre a közös sikerre nagyon büszke
vagyok.
Medveczky Attila
|
