vissza a főoldalra

 2016.02.05. 

Csurka István: Fajüldöző ország

„Egy fiút leszúrtak a fasiszták – ezért mi most kijöttünk az utcára” – jelentette ki TGM a Duce stílusában és határozottságával, mintha a Forum Romanumon masírozó vesszőnyalábosok előtt állna, vezérként.

A jeles nap, amire emlékezünk. 2005. május 17. Délután öt óra. „Ne csak akkor menjünk” (ne inkább jöjjünk? TGM-kém, mármint, ha magyar szónoklatot tartunk egy helyszínen, ahol már ott vagyunk?) „amikor már vér folyik, hanem sokkal korábban, amikor az aggasztó előjelek elszaporodnak. Nem most kellett volna kijönnünk, hanem tizenöt éve folyamatosan kellett volna zörgetnünk a rácsokat, betörnünk az ablakokat és kimondani, hogy fajüldöző országban nem kívánunk élni.” A stilisztikai baklövésekre most már ügyet se vessünk, csak a fő állítással foglalkozzunk. „Fajüldöző országban” – harsogja TGM, már amennyire torka és gyanús „r”-jei harsogni engedik. A helyszínt és az időt is állapítsuk meg még egyszer. 2005. május 17. Délután öt óra. Magyarország egyik legforgalmasabb tere, a főváros évtizedek óta rendezetlen közlekedési csomópontja.

1956-ban itt heves harcok folytak és a szovjet tankok mindent letaposó térnyerése után a magyar élettér itteni hős védőit elsőként végezték ki. Kimondható ez ezen a téren, amelynek Moszkva tér a neve? Tegyük fel, valóban fajüldöző ország Magyarország? A határai azonban nyitva vannak. Fajüldöző országból fajüldözés miatt tizenöt év alatt az nem ment el, aki nem akart, meg az, aki nem tudott, de ezek rendszerint rozzant tanyájukon élő és a közeli faluba is csak ritkán bejutó, öreg magyarok. Virtuális fasiszták. A fajüldöző ország szerencsétlen őslakosai. Magyarok, szerencsétlenek, kifosztottak, magányosak.

TGM, miként máskor is, az üldözöttek, jelen esetben egy megszúrt cigány érdekében szól, de szövegében mindig van egy kis áthallás. TGM képzett, tapasztalt férfiú, tudja, hogy áthallás nélkül nem lehet a kasszához járulni. Az áthallás a beszéd lényege. Cigányt védeni, cigány megszúrásáért a magyar fasisztákat megvádolni – „fajüldöző ország” – a leginkább magától értetődő áthallás. Már-már direkt beszéd, „oratio recta”. Minden magyar tudja, hogy a cigány mögött ott jön egy másik meghatározatlan csoport. Jön mögötte a hatalom, amitől a magyar fél. TGM biztos a dolgában, csak leüti az áthallás akkordját: fajüldöző, és mindenki tudja, hogy innentől nem a cigányokról van szó, ő pedig mehet a kasszához.

Izrael előző budapesti nagykövete, egy magyarul is beszélő asszony mondta volt még TGM ezen fellépése előtt, „hogy a magyarországi zsidóság – amelyre TGM az áthallást sugárítja, netán azért, hogy visszakapja a filozófiai intézet vezetői posztját, amit SZDSZ-es képviselő korában betöltött, bölcseleti művek és jelentősebb közlemények nélkül, pusztán korábbi áthallás-teljesítményei okán – kulturálisan a reneszánszát éli.” A fajüldöző országban. Ez nyilvánvaló ellentmondás. Ezt bölcseletileg kellene feloldani. De erre nem vállalkozik egyetlen TGM sem. Mert az ellentmondás feloldása, maga a kifejezés: a „fajüldöző ország”. Azaz addig sütik rá a magyarokra, hogy fajüldözők, amíg fajüldözőként is nem biztosítják a kulturális reneszánszt és a kulturális reneszánszhoz szükséges pénzt. Jobban meggondolva ennél még tovább kell menni. A kulturális reneszánszhoz sok pénz kell. A fajüldöző ország, nép, a fajüldöző keresztények és pártok állandó vádjával a kulturális reneszánszhoz szükséges sok pénzt is ki lehet szorítani a fajüldözéssel megvádoltakból. Ez privatizációval, bankkonszolidációval és az állandó hitelfelvétellel és a hitelek után járó kamatok pontos megfizetésével történik. „A fajüldöző ország” népének ezeket a súlyos feltételeket azért kell elfogadnia, hogy megszabaduljon a fajüldözés vádjától. De nem szabadul meg. Ügyes technikával a fajüldözőkből minden pénz kiszorítható. Történelmileg megviselt őslakosságból pedig játék és tréfa mindez. Fajüldözés miatt nem megy el innen senki, hanem éppenséggel jönnek ide a szélrózsa minden irányából. Magukat az üldözött cigányokat is vinni kellett Zámolyból Strasbourgba, a Katz Katalin-féle sajátos cigány-sped segítségével. Ott aztán megtelepedtek, szépen, békésen, vissza csak az került közülük, akit közvetlenül vád alá helyeztek gyilkosságért. Ezek provokatív szándékú, fehér bőrű magyar legényeket bántalmaztak, és egyet, mint tudvalévő, meg is öltek. TGM és az egész liberális, reneszánsz sajtó ekkor hallgatott. Mert ez nem illett bele a fajüldözéssel való pénzkisajtolás technikájába. Mint tudjuk, a Moszkva téri antifasiszta akció csúfos véget ért. A megszúrtról kiderült, hogy már állt összeütközésben a törvénnyel, és a szúróról, hogy nem szkinhed, nem szélsőjobbos, nem fasiszta, hanem maga is cigány származású. Középiskolás. Egy haditorna sportkör tagja, testedzésként a hűvösvölgyi Nagyréten vívnak, fakardokkal csépelik egymást, mert élvezik. A liberálisok, az egész baloldal ebből, a haditornából következtetett a szélsőjobbosságra, mert szerintük a hagyományőrzésnek ezt a formáját liberális nem csinálja. Egyáltalán liberális a hagyományőrzés semmilyen magyar formáját nem gyakorolja. A szélsőjobb és ezen túlmenően az egész magyarság ellen elképzelt és el is indított vádkampány tehát összeomlott. Mint már annyiszor. Ez azonban megint csak nem rendítette meg a sajtót.

Itt azonban álljunk meg egy véres szóra. Innentől kezdve nincs helye élcnek és szatírának, mert ha ezután nem tesszük fel a kérdést, hogy hogyan lehetséges ez, miért tűri el ez a nemzet, ezt a pökhendi sértegetést, s miért nem kiált fel egy emberként minden pap, minden tanító, minden értelmiségi és minden olvasó nép-fia, hogy most aztán elég volt! Azon a buszon két cigány kölyök bosszantotta és fenyegette egymást, majd az egyik megszúrta a másikat, és ti, TGM-ek és megbízóik, a kifizető helyeik és tapsolóik a magyarságot vádoljátok fajüldözéssel? Mi ez, ha nem nemzetgyalázás? Milyen szándék húzódik meg e mögött? TGM a nagy leégés után valami bocsánatkérés-félét rebegett el. Mit is tehetett volna? De a magyarság elleni kampány nem maradt abba, a tévék tovább sugározzák romboló, gyalázkodó műsoraikat, a nemzeti öntudat hitelrontását. A magyarság elleni vád más-más formában azóta is előjön és az államadósság szaporodik. (A kormány a helyén van.) Az emberek félnek. A fajüldöző mivolt vádja ott lebeg a nemzeti közösség feje felett. A társadalom többsége nem meri észrevenni, hogy ki van fent és ki van lent, és miért van fent és miért lent? A magyarságot önmaga meghamisított múltjával és elferdített jelenével terrorizálják. Közben nem veszik figyelembe a társadalom valódi szociális viszonyait, összetételét, nem állapítják meg, kik a haszonélvezők és miért azok, és nem tesznek semmit a valóban hátrányos helyzetűekért és nem állapítják meg még azt sem, hogy miért azok, mennyi a kiszolgáltatottság a szegénységükben és mennyi az önrész. Az úgynevezett elit a legaljasabb és legkegyetlenebb módon kizsákmányolja a népet, gúzsba köti a középréteget és a félelem légkörének fenntartásával kormányoz. A sajtó, a tömegtájékoztatás és a balliberális kormány önkényesen, a tények figyelembevétele nélkül, sőt azok meghamisításával bélyegzi meg és rekeszti ki a fajüldözőket, az antiszemitának mondottakat, és ezektől megtagadja azt a nyilvánosságot, aminek fenntartásához adójukkal hozzájárulnak. A „fajüldöző ország” nem egyszerű sértés, nemzetgyalázás, hanem szándékos terrorcselekmény. Nem csupán TGM követte és követi el, hanem mindennap elköveti a liberális sajtó túlnyomó része, mindennap elköveti a tömegtájékoztatás. Az egész rendszer erre a fenyegetésre épül.

Ez így megy 1945 óta, amióta a szovjet csapatok bevonultak Magyarországra. Először mint a fajüldözésben bűnöst felszámolták a teljes történelmi vezetőosztályt, teljesen függetlenül attól, hogy közülük ki milyen bűnt követett el, vagy éppenséggel mint antifasiszta ellenálló milyen érdemeket szerzett. Feloszlatták és bekebelezték a demokratikus pártokat, köztük a szociáldemokrata pártot is, nekirontottak a keresztény egyházaknak, a hercegprímást megkínozták és bebörtönözték, a keresztény egyházak vagyonát elkobozták, az iskolákat államosították és az értelmiséget hallgatásra vagy szolgálatra kényszerítették. 1956 után további nemzetfenntartó rétegek felszámolására került sor. A megtorlás során elsősorban munkásokat és dolgozó embereket, plebejusokat végeztek ki és tízezreket börtönöztek be, százezrek kényszerültek végzettségüknek és képességeiknek nem megfelelő munkavégzésre. Milliók éltek tűrtként, másodrendű életet a saját hazájukban. Ugyanakkor a párthoz tartozók, a megbízhatók felfelé egyre szűkülő köre egyre több kiváltságot élvezett. A Kádár–Aczél-rendszer pártolta a középszerűséget és mindenütt kontraszelekciót vezetett be. A fajüldözés is kontraszelekció. A magyarság jelenlegi nyomorúságos állapotát, kizsákmányoltságát annak köszönheti, hogy eltűri ezt a fajüldözés vádjával és a magyar múlt elferdített tényeivel uralkodó terrorcsoportot maga fölött. A Moszkva térről induló buszon két cigány kölyök szúrta meg egymást. A fajüldözéshez, az antiszemitizmushoz az esetnek semmi köze nincs, azok azonban, akik az esetre ráugrottak és belőle mint fajüldözési eseményből akartak maguk számára magyarellenes fegyvert kovácsolni, változatlanul irányítják és uralják a sajtót, a teljes nyilvánosságot. A Moszkva téren ugyanakkor egy 1945 óta folyó bűnös, nemzetellenes politika lepleződött le, szaladt bele az önmaga által felállított csapdába. De nem történik semmi. A magyarság tűr tovább.

(2005)