|
 2016.02.05.
A baloldal áll az Oktatási Hálózat
akciója mögött
Az egyetemi oktatók elemi érdeke a szakmai előmenetel
A parlament döntése
értelmében januártól életbe lépett a többlépcsős béremelés
a felsőoktatásban is. Eszerint idén 15%-kal, 2017-ben 5%-kal,
2018-ban pedig újabb 5%-kal nő a felsőoktatásban dolgozók bére.
Szeptembertől a doktori képzésben részt vevők ösztöndíja
is emelkedik. Dr. Pósán László országgyűlési képviselő
szerint az Oktatási Hálózat akcióinak csupán két helyen volt
visszhangja. A budapesti ELTE-n, ahol mindig is elég erős volt
az egyetem balliberális kötődése, és Szegeden, ahol Botka László
szocialista polgármester regnál.
Mégis vannak elégedetlenkedők. Tiltakozó
levelet írtak az Oktatói Hálózat tagjai Balog Zoltán
miniszterhez. A levélben méltatlan munkakörülményeikről és
arról számolnak be, hogy a doktori ösztöndíjak emelésével a
diák néhol többet keres, mint oktatója. Az egyetemi oktatóknál
ugyanis tíz éve várat magára a béremelés. Mi erről a véleménye
úgy is mint egyetemi oktatónak?
– Az Oktatói Hálózat nyílt levelezési és aláírás-gyűjtési
akcióját politikai indíttatásúnak tartom. Nem is lehet ezt másnak
tekinteni, hiszen azok az egyetemi oktatók, akik szívükön
viselik az adott felsőoktatási intézmény sorsát, és saját
sorsukat is, jól tudják, hogy egy egyetem attól egyetem, hogy
doktori iskolával rendelkezik. A doktori iskola pedig nem működhet
doktorandusz hallgatók nélkül. Különben nincs doktori iskola,
és megkérdőjelezhető az is, hogy egyáltalán egyetemről beszélünk-e.
Azt is tudni kell, hogy az alap- a mester- és a doktori képzés
közül az utóbbi a legjobban finanszírozott. Tehát akkor,
amikor a kormánynak és a parlamenti többségnek az a célja,
hogy a doktori utánpótlást ösztönözze, akkor lényegében az
egyetemeken lévő doktori iskolák működését biztosítja. Méltatlannak
tartom az Oktatói Hálózat akcióját, mert ezzel nem csak feszültséget
szít, hanem összekeveri a béreket és az ösztöndíjakat. Azt
bezzeg nem hangoztatják, hogy a bérjellegű juttatásokhoz
mindig kapcsolódik társadalombiztosítás, nyugdíjjogosultsági
tartalom, míg az ösztöndíjhoz nem. Az, akinek állása van,
biztos egzisztenciával rendelkezik, míg egy doktorandusz számára
időben limitált, hogy meddig kapja meg ösztöndíját. Ráadásul
az oktatói béreket a felsőoktatási törvényen belül szabályozzuk,
míg a hallgatói viszonyokat más jogszabályi szinten és helyen
kell megjeleníteni. Emellett a doktorandusz hallgatókat sok intézményben
– jogszabályi felhatalmazás alapján – ténylegesen bevonják
az oktatói munkába. Tehát órákat is tartanak. Ez azt jelenti,
hogy több oktatónak a tényleges óraterhelése ennyivel csökken,
mérséklődik. A doktoranduszok éppen azt mondták, azért lenne
szükségük nagyobb ösztönző erőre, mert sok esetben az óraleterheltségük
miatt nem tudnak olyan ütemben haladni a doktori tudományos
kutatásaikban, ahogyan azt szeretnék. Amennyiben változatlan a
doktori képzés, és a hozzá kapcsolódó összes kiegészítő
elem – beleértve az anyagi juttatásokat és a többi szabályozót
–, akkor szentesítjük annak az elmúlt 15-20 évnek a
gyakorlatát, ami hihetetlenül nagy pénzpazarló rendszert működtetett,
mert a doktori képzésbe bekerült hallgatóknak csak a 22-23%-a
szerzett tudományos fokozatot. Az új szabályozás szerint a képzés
félidejében felmérjük a doktoranduszoknál, hogy be tudják-e
fejezni a doktori iskolát. Azt várjuk, hogy növekedjen az arány.
Ha 100 emberből csak 20-22 éri el a doktori fokozatot, azzal nem
segítünk a magyar felsőoktatás ügyének, és nem biztosítjuk
a tudományos kutatás hosszú távú érvényesülését. Tehát
a doktori iskolák kiüresedésével az egyetemek kárt
szenvednek, így akik felelősen gondolkodnak, nem ülnek föl
mindenféle politikai indíttatású trükknek. Nem véletlen,
hogy az Oktatói Hálózat kezdeményezéséhez igen kevesen
csatlakoztak. Ez a hálózat erőteljesen balliberális elfogultságú
szerveződés, méghozzá olyan, hogy nem lehet tudni, kikből is
áll. Ezért érdemi tárgyalásokat sem lehet velük folytatni.
Emlékszünk az egyetemelfoglalási akciókra, melyeket az a
Hallgatói Hálózat hajtott végre, amely valamilyen érdek-képviseleti
szervezetnek nevezte ki magát, holott senki sem választotta meg
őket. Hasonlónak tűnik az Oktatói Hálózat is, melynek tagjai
lelkesen asszisztáltak korábban a HaHa egyetemelfoglalási akciójához.
Az Oktatási Hálózat akcióinak csupán két helyen volt
visszhangja. A budapesti ELTE-n, ahol mindig is elég erős volt
az egyetem balliberális kötődése – nem állítom, hogy az összes
tanár ebbe a táborba tartozik –, illetve Szegeden, ahol Botka
szocialista polgármester regnál. A többi városban, ahol
egyetemek működnek, nem hallottam hasonló támogató hozzáállásról.
Mit kell tehát
figyelembe venni a tanárok fizetésénél?
– Januártól a garantált bérek, illetmények
emelkednek. A felsőoktatási törvény, ahogy eddig is, most is
lehetővé teszi, hogy a garantált illetményhez képest az intézmény
fölfelé eltérhet a juttatástól. Tehát az intézmények
szuverén joga, hogy egyéb juttatásokkal magasabb jövedelmeket
biztosítsanak dolgozóiknak. Például egy professzornak, akinek
a megtartása hosszú távon kulcsfontosságú, az adott egyetem
nem a törvényben előírt körülbelül 400 ezer forintot fizeti
ki havonta, hanem előfordulhat, hogy annak a dupláját.
Amennyiben az elmúlt éveket vesszük górcső alá, akkor láthatjuk;
átlagosan 20%-kal növekedett az egyetemi oktatók havi jövedelme;
nem a fizetés emelkedett, viszont az egyetemek egyre nagyobb mértékben
kapcsolódtak be a különböző pályázatokba. S ezekből a
projektekből származó bevételeknek köszönhetően nőtt az
oktatók havi jövedelme – igaz, ezek a pluszforrások egyenlőtlenül
oszlottak el az egyes intézmények között, és az egyetemeken
belül is. Ezért is lényeges, hogy most a garantált bérek
emelkednek. A többlépcsős emelés a garantált illetményalapokat
jelenti. A dolgozók elemi érdeke a szakmai előmenetel, hiszen
ezzel nő a fizetésük is.
Medveczky Attila
|
