|
 2016.02.12.
A
vagyon-visszaszolgáltatás nem lezárt fejezet
A diktatórikus rendszer erőszakkal államosította, majd négy
évtizeden keresztül saját elképzelése szerint használta az
egyházak vagyonát
Az egyházak állami
finanszírozásának kérdését a következő időszakban jogszabályi
változtatásokkal le kell zárni – jelentette ki Marek Madaric
szlovák kulturális miniszter. Szlávik Antal hidaskürti plébános
úgy véli, az állam és az egyház szétválása előbb-utóbb
bekövetkezik. Az előnye, hogy az egyház semmiképpen sem függne
az államtól. A hátránya, hogy bizonyos megrázkódtatásokkal
jár, mert valamiféle egyházi adót be kellene vezetni, s a hívek
ehhez nincsenek hozzászokva.
Madaric közölte, főként a katolikus egyház volt az,
amely a finanszírozási vita keretében egy újabb restitúció kérdését
nyitotta meg, miközben a vagyon-visszaszolgáltatás már egy végleg
lezárt fejezet. Plébános úr, valóban végleg lezárt fejezetről
beszélhetünk?
– Két restitúciós törvényt is megszavaztak már
Pozsonyban. A másodikban az szerepel, hogy ezzel az egyházak
restitúciója lezárult. Ennek kapcsán mondta a kulturális
miniszter, hogy a restitúciónak nem lesz már folytatása.
Viszont az államnak is tudnia kell, hogy nem adtak mindent vissza
az egyházaknak. Nagyon sok olyan kitétel volt a törvényben,
amit nem adtak, és nem is adhattak vissza. Például azokat a területeket,
amelyeken iskolai, egészségügyi, sportlétesítmények vannak.
Az is a kitételben szerepel, hogy a beépített területeket sem
adják vissza. Tehát a szlovák kormánynak tudnia kell, mikor
hozzányúl az egyházak finanszírozásának megváltoztatásához,
hogy nagyon sok ingatlant nem adtak vissza.
Tiltakoztak is ez ellen az egyházak?
– A katolikus egyház azért nem tiltakozott, mert ha az
állam ezeket az ingatlanokat visszaadta volna, akkor nem tudta
volna pótolni ezeket a létesítményeket. Mi meg nem akartuk,
hogy egy rendelőintézet, vagy egy kórház megszűnjön főleg a
magyarok által lakott térségben. Tudni kell, hogy nem az egyházak
kérésére vezették be évtizedekkel ezelőtt a jelenlegi
finanszírozási módot. A diktatórikus rendszer erőszakkal államosította,
majd négy évtizeden keresztül saját elképzelése szerint
használta az egyházak vagyonát. Amikor a II. világháborút követően
a kommunisták elvették minden ingatlanunkat, 1949-ben iktatták
törvénybe az egyházi központok támogatását, a papi fizetések
állami folyósítását, abból kiindulva, hogy vagyon nélkül
az egyházak nem tudják magukat eltartani. Az egyház azért sem
tiltakozott, mert kapott készpénzt. Most viszont, amikor el akar
válni az állam az egyháztól, akkor a tárgyalásoknál meg
kell említeni azt, hogy a restitúció nem lezárt fejezet. S azt
sem mondhatják: mindent visszaadtunk, s ezek után az egyházak működjenek
önállóan. Mi meg azt hangoztatjuk: igen, volt restitúció, de
nem adtak mindent vissza. Valószínűleg nem is akarnak mindent
visszaadni, de elképzelhető egy olyan megoldás, hogy az államnál
maradt területekért, ingatlanokért, épületekért anyagi kárpótlást
ad a kormány az egyházaknak. Így történt ez Csehországban
is, ahol hatalmas anyagi kártérítést adtak az egyházaknak.
Hogy mi lesz a szlovákiai tárgyalások eredménye, azt előre
nem lehet tudni. De az számunkra elfogadhatatlan, hogy eddig
kaptunk anyagi támogatást, s holnaptól nem kapunk egy centet
sem.
Sokan mondják, hogy a katolikus szinte államegyház
Szlovákiában. Ha ez igaz, akkor miért kardoskodik a minisztérium
az állami finanszírozás csökkentése mellett?
– Nem a minisztérium vetette föl először ezt az ötletet.
Egyes politikai erők régóta napirenden tartják az állam és
az egyház anyagi szétválasztását, s most a Smer, a kormányzó
párt is beállt azok közé, akik ezt szeretnék elérni. A
kezdeményező a Sas-pártból kiszakadó liberális, ellenzéki
Skok volt. Ez a párt 2015-ben az állam és az egyház pénzügyi
szétválását kezdeményezte. A párt célja az aláírásgyűjtéssel
azonban nem népszavazás kiírása volt a kérdésben, társadalmi
támogatást szeretett volna csupán egy törvényjavaslat előterjesztéséhez.
Az a Daniel Krajcer is részt vett az új párt alapításában,
aki az egyház és az állam pénzügyi szétválásának kérdését
még kulturális miniszterként megnyitotta, ellenzéki képviselőként
pedig korábban ennek konkrét modelljét is bemutatta. Szerintük
az lenne az igazságos, ha az egyházakat az állam semmilyen formában
sem támogatná. Valóban ,Nyugat-Európában vagy az Egyesült Államokban,
ahol a lakosság 85–90%-a tartozik valamilyen felekezethez, az
egyházakat a hívek tartják el. A nyugati modellek azonban nem
ültethetők át egy az egyben az itteni viszonyokra. Nyugaton
ugyanis nem volt, ami nálunk: négy évtized kommunizmus. Ezért,
ha el akar is válni az állam az egyháztól, az nem mehet egyik
napról a másikra. Szükséges egy olyan átmeneti időszak,
amely alatt az egyházak ki tudják dolgozni saját módszereiket
anyagi szükségleteik biztosítására. Úgy vélem, hogy a választások
előtt biztos nem történik meg az állam és egyház szétválasztása,
mert akkor a Smer szavazókat veszítene. Amennyiben megtörténne
a szétválás, azt a katolikus egyház valamilyen módon, de túléli.
Az állam és az egyház előbb-utóbb úgyis bekövetkezik. Van
ennek előnye és hátránya is. Az előnye, hogy az egyház
semmiképpen sem függne az államtól. A hátránya, hogy a szétválás
bizonyos megrázkódtatásokkal jár, mert valamiféle egyházi adót
be kellene vezetni, s a hívek ehhez nincsenek hozzászokva, ennek
nálunk nincs semmilyen hagyománya, s leginkább a kisebb egyházak
fizetnének rá. Nagyon sok adót kell így is fizetni a Felvidéken
élőknek, és bizony sokan lesznek, akik nem szeretnének az egyház
felé is adózni. Ez tény, és ezt be kell látniuk a liberálisoknak
és a szocialistáknak is.
Medveczky Attila
|
