vissza a főoldalra

 2016.02.19. 

Märle Tamás: Az áltörténész és Hóman Bálint

Több évtized után, 2015 elején végre rehabilitálták Hóman Bálintot, majd úgy nézett ki, hogy szobrot is állítanak a tiszteletére Székesfehérváron. El is kezdődött a befeketítése, amelyben élen jár a liberális áltörténész, Ungváry Krisztián. Érdemes fellapozni a Rubicon februári számát többek között Ujváry Gábor Történettudomány vagy törvényszék? c. írása miatt. A Horthy-kor kiváló kutatója ugyanis rámutat arra, hogy milyen szemenszedett hazugságokkal, csúsztatásokkal és hamis adatokkal ferdíti el Ungváry Krisztián a történelmet és sározza be Hóman Bálintot. Az áltörténész már a Horthy-korszak mérlegét is egyedül a zsidókérdést vizsgálva vonta meg, Hóman Bálint ügyében sem tesz másként. Ungváry túlszárnyalja az 1946-os álláspontot is, az egykori kiváló történészt és politikust a holokauszt egyik előidézőjének nevezi. Felkészületlen diák nem tudná ilyen magabiztosan félremagyarázni a történelmet, azonban Ujváry Gábor írásában tényekkel, idézetekkel és számos adattal cáfolja meg Ungváry hazugságait. Ezek mellett pedig végigkövethetjük cikkében, miként viszonyult a zsidókérdéshez Hóman a numerus clausustól 1946-os peréig. Nem elhanyagolható, hogy „Hóman antiszemitizmusa nem azt jelentette, hogy a zsidókat alacsonyabb rendűeknek tekintette – hiszen nagyon sokszor dicsérte tulajdonságaikat –, és különösen nem, hogy a kiirtásukra törekedett. Annál inkább sem, mivel jó néhányszor nyilvánosan is szembeszállt a fajelmélettel, a nemzetiszocialista berendezkedést pedig megvalósíthatatlannak tartotta Magyarországon. Sok társához hasonlóan viszont csakugyan szerette volna, hogy a zsidók felülreprezentáltsága csökkenjen a gazdasági és a kulturális életben.” Az áltörténész persze nem kíván különbséget tenni antiszemitizmus és antiszemitizmus között. „Az a szemlélet, amellyel Ungváry kizárólag Hóman antiszemitizmusát – ráadásul az antiszemitizmust a holokauszt utáni, nem pedig az előtti értelmében definiálva – vizsgálja, rendkívüli veszélyeket rejt magában. Hiszen akkoriban az antiszemitizmus általánosan elfogadottnak, »politikailag korrektnek« számított, s kevés olyan jelentős politikusa volt Európának vagy az USA-nak, akiket a mai fogalomhasználat alapján ne tekinthetnénk antiszemitának.”

Mindezeken túl Ungváry Krisztián és a szobor ellen ágálók azt is megválaszolhatnák, hogy miért segített számos zsidót Hóman Bálint 1944. március 19-e után? Vagy miért akarnak felette pálcát törni, amikor az 1946-os perben a zsidó tanúk egyértelműen pozitívan nyilatkoztak róla?