vissza a főoldalra

 2016.02.19. 

A felsőoktatási stratégia végrehajtásának fontos eleme a bérrendezés

A magyar tudomány eredményeit külföldön is meg kell ismertetni

A kormány a jövedelmek rendezése mellett lényeges kérdésnek tartja az oktatási-kutatási feltételek javítását is. Ezért az idei évtől jelentős összeget fordítanak a hallgatók kutatási munkájának támogatására, jövőre pedig növekednek az oktatók kutatói tevékenységére fordítható források is – közölte Palkovics László államtitkár, s hozzátette: számos ösztöndíj és általában a tanulás költségeit csökkentő megoldás érhető el a hallgatók számára.

 Mennyivel emelkedik idén a felsőoktatásban dolgozók átlagjövedelme?

 – A kormány 2015 novemberében döntött a felsőoktatásban dolgozók bérrendezéséről, amely alapján három lépcsőben, minden oktató, kutató, tanár garantált illetményminimuma emelkedik. A béremelés így összesen 27%-os emelkedést jelent. A kormány döntéséhez kapcsolódóan a teljes jelenlegi bértábla átalakul, így tehát a béremelés költsége három évre 15,8 milliárd forint, amely teljes egészében a költségvetésből finanszírozott. A nem oktatói-kutatói kör számára 150 ezer forintos bérminimumot határozott meg a kormány, amely az intézményeknél rendelkezésre álló forrásokból történik. A döntést hosszú egyeztetés előzte meg, a kormány elé több javaslat került, amely végül a fenti megoldást támogatta. A Felsőoktatásért Felelős Államtitkárság a javaslatokat előzetesen a Felsőoktatási Kerekasztal tagjaival egyeztette, a Magyar Rektori Konferencia a béremelés lehetőségét és mértékét üdvözölte és előremutatónak nevezte. Az intézkedés hatására, a vonzóbb bérviszonyok miatt várhatóan többen terveznek majd tudományos karriert, magasabb lesz a jelentkezői arány a doktori képzésekre, növekedni fog a tudományos fokozatot megszerzők száma és aránya, továbbá a tudományos, kutatói és felsőoktatási munkakörökben dolgozók körében csökken a bérezésből fakadó pályaelhagyás mértéke, és csökken a bérkiegészítés érdekében egyéb jövedelemkeresésre fordított idő nagysága.

 Ez a béremelés egyaránt vonatkozik az óraadó tanárokra és a professzorokra is?

 – A 2016 januárjától módosított közalkalmazotti törvény 2. számú mellékletébe beemelésre kerültek – az oktatói, kutatói munkakörök mellé – a felsőoktatásban dolgozó tanári munkakörök is. Ezáltal az általános hatályú közalkalmazotti bértábla helyett e mellékletben előírtakat kell rájuk alkalmazni. A tanárok garantált illetményminimuma ennek megfelelően szintén a Költségvetési törvényben meghatározott egyetemi tanár 1. fokozat garantált bérminimumához viszonyítva kerül meghatározásra. A tervezett intézkedés például a lektorokra, nyelvtanárokra is vonatkozik.

 Mit gondol, az Oktatási Hálózat miért kritizálja a béremelést?

 – Az OHA azt kifogásolja, hogy a doktoranduszi ösztöndíjak megemelésével a doktorandusz hallgatók és az egyetemi oktatók bére között aránytalanság jön létre. Ez azonban nem igaz. Egy doktorandusznak a hallgatói ösztöndíj az egyetlen bevétele, míg az egyetemi oktatók egyéb más tevékenységükből is komoly jövedelemre tesznek, tehetnek szert. A felsőoktatásban oktatóknak, oktatási tevékenységeiken túl lehetőségük nyílik ezen egyéb forrásokat – melyek jellemzően pályázati finanszírozású kutatási támogatásokból származó jövedelmek – megszerezni (akár adott intézményen belül is). Hangsúlyozzuk, hogy nem mellék-, másod- vagy harmadállásokról van szó, hanem a felsőoktatásban dolgozók számára olyan lehetőségekről, amelyekkel számos egyéb módon kiegészíthetik jövedelmüket, hiszen ez is része oktatói-kutatói tevékenységüknek. Vagyis a felsőoktatásban oktatók, kutatók esetében a garantált illetmény és a tényleges jövedelem jelentősen eltérhet egymástól, mint ahogyan valóban el is tér. A garantált illetmény szintje 2008 óta nem elemelkedett, viszont ez nem igaz a jövedelemre. A teljes jövedelemszint (amely a garantált illetmény, illetve minden más, a felsőoktatási intézményen keresztül kifizetett, így például többek között a kutatói projektekből származó bevétel) csak 2010 és 2014 között 20%-kal lett magasabb, a jövedelem a teljes felsőoktatási létszámra vonatkoztatva átlagosan havi bruttó 290 000 forintról 345 000 forintra emelkedett.

 Tárgyaltak ennek a grémiumnak a vezetőivel?

 – A Szegedi Tudományegyetem polgárainak egy csoportja levélben kereste meg az Emberi Erőforrások Minisztériumának vezetését, melyben több, a felsőoktatásban dolgozók széles körét foglalkoztató problémát vetettek fel. A levélben felmerült témákat – többek között a béremelésekről, az egyetemi oktatói életpálya modellről – egy szegedi fórumon vitattuk meg, ahol jelen voltak az egyetem vezetői, illetve a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete és az Oktatói Hálózat képviselői is.

 Miként tudnak javítani az oktatási-kutatási feltételeken?

 – A kormány a jövedelmek rendezése mellett lényeges kérdésnek tartja az oktatási-kutatási feltételek javítását is. Ezért az idei évtől jelentős összeget fordítunk a hallgatók kutatási munkájának támogatására, jövőre pedig növekednek az oktatók kutatói tevékenységére fordítható források is. A felsőoktatásba érkező központi költségvetési támogatás a 2013-as 187 milliárd forintról 2017-re 250 milliárd forintra emelkedik. Ugyanakkor célunk az is, hogy a felsőoktatás finanszírozása reálisabb legyen, jobban figyelembe vegye az intézményi teljesítményt és a minőséget. A kutatások eredményességének személyi és dologi feltételei vannak. A személyi feltételek tekintetében hátrányos a jelenlegi rendszer abból a szempontból, hogy – nemzetközi összehasonlításban példátlan módon – PhD nélküli tanársegédeket, vagy friss PhD-vel rendelkező fiatalokat „véglegesítünk” (határozatlan időre alkalmazunk). E helyett lenne szükség a határozott idejű posztdoktori állások rendszerére és az ehhez kapcsolódó oktatói-kutatói életpályára. A személyi feltételek szempontjából is fontos a felsőoktatás nemzetközibbé tétele, ezt jelenleg gátolja a diplomák honosításának előírása. A dologi feltételek között szükséges a műszeres infrastruktúra fejlesztése, a pályázati rendszer átalakítása, és a kutatást támogató jogszabályi környezet megteremtése, a minőségbiztosítás.

 Célja, hogy a felsőoktatás finanszírozása reálisabb legyen. Eddig irreális volt?

 – Inkább úgy fogalmaznék, hogy teljesíthető, reális intézményi költségvetésekre van szükség. Ezt a kancellárok megteremtették. Egy év alatt a kancellári rendszer és a kancellárok egyéni és csoportos teljesítménye igazolja a rendszer kialakításával kapcsolatban támasztott elvárásokat. A felsőoktatási intézmények működése átláthatóbbá vált, az intézmények gazdasági-pénzügyi működése racionálisabb, jobban tervezhető, a tartozásállományuk folyamatosan csökken, míg a pénzkészletük emelkedik. A kancellárok belépése változtatott a korábbi rossz működési modelleken, és fejlődési pályára állította a legnehezebb helyzetben lévő intézményeket, ugyanakkor tovább erősítette a jó működést a stabil helyzetben lévő intézményeknél. A kancellárok egyik kiemelt feladata, hogy az intézményi költségvetés kialakítása során megfelelően megalapozott bevételek és kiadások megtervezése történjen meg. Ezért a kancellárok felmérték, hogy a költségvetési igények, a saját bevételi tervek reálisak, illetve teljesíthetők-e. Valamennyi intézményben likviditást biztosító, bevételnövelő intézkedések meghozatalára került sor a racionálisabb gazdálkodás érdekében. Míg 2014 októberében az ágazat tartozásállománya 18,2 milliárd forint volt, addig egy évvel később ez mindössze 7,6 milliárd forintra csökkent.

 Hogyan lehet elérni, hogy vonzóvá tegyék a magyar felsőoktatást a külföldi hallgatók számára?

 –A hazai felsőoktatás nemzetköziesítése a következő évek elengedhetetlen feladata. A magyar felsőoktatásnak a világszínvonal elérése érdekében lépést kell tartania az uralkodó tendenciákkal, képessé kell válnia a magyar tudomány eredményeinek megismertetésére, a Magyarországon tanulni vágyó külföldiek befogadására és magas minőségű képzésére. Éppen ezért a nemzetköziesítés érdekében egyrészt szükséges az idegen nyelvű képzések fejlesztése, másrészt a hazai intézmények nemzetközi kutatás-fejlesztési beágyazottságának növelése, amely a kutatás hatékonyságának javításával, az oktatói és hallgatói mobilitás bővítésével, a Horizont 2020 és az egyéb nemzetközi kutatási programokba való intenzív bekapcsolódással segíthető elő. A hallgatói mobilitás támogatásának köszönhetően jelenleg 26 178 külföldi hallgató tanul Magyarországon, amely a 2013-as kiindulási értékhez (23 208 fő) képest 3000 fővel magasabb. A kormány célja, hogy ez a szám 2020-ig 40 ezerre emelkedjen. A befelé irányuló külföldi hallgatói mobilitási létszámok emelése az elmúlt egy évben többek között a 2015-ben lezáruló Campus Hungary Program, az idén induló Campus Mundi Program és a folytatódó Stipendium Hungaricum program segítségével volt elérhető.

 A Magyar Rektori Konferenciával egyetértésben alakítják át a képzési és kimeneti rendszert. Milyen változásokra számíthatunk?

 – A képzési- és kimeneti követelmények (kkk) áttekintése a tudományos, akadémiai, intézményi, valamint munkaerő-piaci szempontok és a társadalmi érdekek alapján valósult meg. Az első szakasz most zárult le, a munkába a Magyar Rektori Konferencia mellett külső szakmai szervezeteket, munkaadókat is bevontunk. A képzési és kimeneti követelmények legfontosabb új eleme a kimenet felőli szabályozás. Azt rögzíti, milyen eredménynek kell megjelennie a tanulási folyamat – egy képzési program, egy modul, egy kurzus – végén. A kimenet alapú megközelítés során nem azt írják le, hogy milyen (a tanulást szolgáló) tevékenységekben vesz részt a hallgató, hogy milyen tárgyakat hallgat, azokat kik oktatják, hány órában, és mit kell elolvasnia, hanem azt, hogy a képesítés megszerzésekor milyen kompetenciák birtokában van, milyen szakmai feladatok elvégzésére képes. A felsőoktatással szemben világszerte erősödik az elvárás, hogy a munkaerő-piacon is hasznosítható kompetenciákkal bocsássa ki a hallgatókat a képzőintézményből. Az eredményesség elvárása és annak kontrollálhatósága mára a képzés minőségének lényeges elemévé vált. A kkk-k átdolgozásával a hallgatók számára a jelenleginél átláthatóbbá válik, hogy mit kínálnak az egyes képzési programok. Nem azt látják csupán, hogy mit kell csinálniuk, hanem hogy az elvégzett feladatoknak mi a várható eredménye, kimenete, milyen tudást, készségeket, egyéb kompetenciákat szerezhetnek meg az adott szak, modul, kurzus, szakmai gyakorlat elvégzésével, és ez reményeink szerint javítja a tanulással kapcsolatos motivációt is. Bár a képzés kimenet alapú megközelítése, és ezen belül a tanulási eredmények használata számos új elemet visz a tervezésbe és az értékelésbe, nem a régi gyakorlat elvetése, annak teljes eltörlése a cél. A kétfajta megközelítés egymás kiegészítője, a tanulási eredményekben való gondolkodás nem kiszorítja az eddigi gyakorlatot, hanem gazdagabbá teszi azt. A kkk-k átalakítása 2015 júniusában indult. Nyáron alakult meg a programbizottság, az Emberi Erőforrások Minisztériuma, a Magyar Rektori Konferencia, a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája delegáltjainak részvételével. Összesen 12 szakbizottságban zajlott a munka, 481 szakról készült anyag, ebben alap- és mesterképzés, valamint felsőoktatási szakképzés egyaránt szerepel.

 A szülő jövedelmének 92 százalékát elviszi az egyetemi tandíj, ezzel az adattal Magyarország végzett az Expert Market piackutató listájának első helyén. Mi erről államtitkár úr véleménye?

 – A kérdésben hivatkozott Expert Market a Quacquarelli Symmonds Top Universities adatbázisának 2014–15-ös tanévre vonatkozó tandíj-adatait és a Gallup 2013-as felmérésnek jövedelmi adatait elemzi, szakmai álláspontom szerint komolytalan következtetéseket tartalmaz. Az összeállítás szerint Magyarországon átlagosan 9,6 millió forintba kerülne a jogilag egyébként nem is létező tandíj. Hazánkban a legtöbb képzés esetén 150–250 ezer forint közötti a féléves önköltség – nem tandíj –, amely egy 6-7 féléves BA/BSc képzés esetén a teljes képzési időszakra sem több 1,2 millió forintnál. Csupán a legdrágább magyarországi képzések, az orvosképzés, egyes művészeti képzések esetén alakul félévenként 1 millió körül az önköltség mértéke, azaz legfeljebb ezen gyakorlatigényes képzéseknél közelíti meg – 10 féléves képzési időszakra – az önköltség a hivatkozásban megjelölt összeget. Ennek átlagosként történő beállítása azonban minden alapot nélkülöz, arról nem is beszélve, hogy a magyar állampolgárok szinte kivétel nélkül magyar állami ösztöndíjas képzésben vesznek részt, azaz lényegében nincs is olyan hallgató, aki átlagosan ezt az összeget fizetné. Emellett számos ösztöndíj és általában a tanulás költségeit csökkentő megoldás érhető el a hallgatók számára. Ilyen a pedagógusképzés területén a Klebelsberg-ösztöndíj, a duális képzésben résztvevő hallgatók esetén a hallgatói szerződésben rögzített, a minimálbér 60%-át elérő bér, és a múltban is létező, ez év januárjától kiterjesztett Új Nemzeti Kiválósági Program.

Medveczky Attila