vissza a főoldalra

 

 

 2016.02.26. 

Esterházy János csehországi rehabilitálásért

Cseh és lengyel történészek is tisztelik és elismerik a vértanú gróf munkásságát

A Prágai Kerületi Bíróság január 25-én bejegyezte a prágai székhelyű Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért magyar civil szervezetet. PhDr. Kocsis László Attila, a szervezet elnöke az Együttélés Politikai Mozgalom mellett működő Esterházy János Emlékbizottsággal kapcsolatban hangsúlyozta: az utóbbi két-három évben a mozgalmon kívüliek közül is egyre többen szeretnének bekapcsolódni a munkába, de akadályt jelent számukra az, hogy az emlékbizottság egy politikai mozgalom struktúrájába tartozik. Ezért vált szükségessé létrehozni egy másik, egy civil szervezetet, mely felvállalja Esterházy János eszmei hagyatékát és elősegíti politikai rehabilitálását Csehországban.

 Mennyien és milyen célból alapították meg ezt az új társulást?

 – December 8-án tartottuk alakuló közgyűlésünket, tehát viszonylag rövid időn belül sikerült bejegyeztetni az új szervezetet. Előtte kisebb gondot okozott számunkra a székhely megválasztása. A tagság december óta kibővült, a legutóbbi vezetői gyűlésen további jelentkezéseket hagytunk jóvá. Bízom benne, hogy egyre többen lesznek, akik ténylegesen szeretnének dolgozni Esterházy János rehabilitálása érdekében. Tagjaink már évek óta foglalkoznak Esterházy János eszmei hagyatékával. Nem szerénytelenségből mondom; Prágában 1957-ben jött létre az Ady Endre Diákkör, amelynek 1962 és 1964 között elnökhelyettese voltam. 1959-ben vettek föl a prágai egyetemre. Több diáktársammal – én turkológus voltam – eljártunk a Károly Egyetem bölcsészeti kara magyar szemináriumába, ahol Rákos Péter tanár úr és Bredár Gyula nyelvész nagyon érdekes előadásokat tartott. A szemináriumok után – nem hivatalosan, magyar közösségekben – beszéltek nekünk Esterházy Jánosról is. Majd eltelt sok-sok év, és 1989 őszén, a rendszerváltás idején, létrejött a csehszlovákiai Együttélés politikai mozgalom Duray Miklós vezetésével. Ő volt az első elnökünk. Az Együttélésnek volt csehországi területi szervezete, ahol már kezdettől fogva foglalkoztunk Esterházy János örökségével, hitvallását elfogadtuk, az igazságot terjesztettük róla a hivatalos negatív értékeléssel szemben. 1993-ban, mikor kettévált Csehszlovákia, a csehországi Coexistentia-Együttélés jött létre, mint emberi jogi és kisebbségvédelmi szervezet, amely igen nagy jelentőséget tulajdonít vértanúnk rehabilitálásának. Létrehoztuk a mozgalom magyar és lengyel tagozatát. A magyar tagozatnak én voltam az elnöke. Megalapítottuk az Esterházy János Munkabizottságot, ebből alakult ki az Esterházy János Emlékbizottság, amelynek már lengyel tagjai is voltak. Az utóbbi években egyre többen érdeklődnek a csehországi magyarok közül Esterházy János rehabilitációjáról, hogy mit tehenek annak érdekében. Minden évben megemlékezéseket tartunk karöltve a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével vértanúnk jelképes sírjánál a mírovi rabtemetőben és a prágai Motoli-köztemetőben a kommunista rendszer áldozatainak közös sírjában elhelyezett hamvainál.

 A Coexistentia-Együttélés Politikai Mozgalom keretében már évek óta tevékenykedik az Esterházy János Emlékbizottság. Akkor miért vált szükségessé egy másik szervezet megalakítása?

 – A Esterházy János Emlékbizottság tevékenysége nagyon lényeges, de jogilag nem működik külön, mert csak a mozgalmat jegyezték be. Az utóbbi két-három évben a mozgalmon kívüliek közül is egyre többen szeretnének bekapcsolódni a munkába, de akadályt jelent számukra az, hogy az emlékbizottság egy politikai mozgalom struktúrájába tartozik. Ezért vált szükségessé létrehozni egy másik, egy civil szervezetet, mely felvállalja Esterházy János eszmei hagyatékát és elősegíti politikai rehabilitálását Csehországban. Erre hivatott a most megalakult és bejegyzett Esterházy János Társulás az Emberi és Keresztény Értékekért. Alapszabályához híven tevékenységében szándékozik szorosan együttműködni valamennyi szubjektummal, melyeknek hasonló céljaik vannak, beleértve az említett Esterházy János Emlékbizottságot, a többi csehországi magyar polgári szervezetet és külföldi egyesületet egyaránt. Annak, hogy a bíróság bejegyezte a társulásunkat az a lényege, hogy először szerepel a csehországi bejegyzésekben Esterházy János neve. Az alapszabályzatunkban a társulás neve nemcsak cseh, hanem magyar nyelven is szerepel, s ezt is jóváhagyta a bíróság. Új szervezetünk természetesen szorosan együtt működik a jövőben az emlékbizottsággal, épp úgy a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével (CSMMSZ), melynek tagja vagyok 1990 óta, és a többi csehországi magyar civil szervezettel.

 Miért nem rehabilitálták még Esterházy Jánost Prágában?

 – Érthetetlen számunkra, hogy Csehországban Esterházyt még mindig háborús bűnösnek tekintik. Azért történtek előrelépések. 2012-ben a Magyarok Világszövetségével együtt beadtunk egy petíciót a cseh parlamenthez, melyben kértük Esterházy János rehabilitálását. A válaszban azt írták: jogi rehabilitálásról szó sem lehet, mert nem Csehországban ítélték el Esterházyt, hanem Szlovákiában. Az erkölcsi rehabilitálást nem utasították vissza, csak ahhoz nincs elég hiteles adatuk. A bizottság egyetértett Karel Schwarzenberg akkori miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter véleményével, mely szerint ilyen vitáknak megfelelő teret a Visegrádi Csoport nyújthat. Tavalyi nemzetközi tudományos konferenciánk már speciálisan Esterházy János rehabilitálásának ügyével foglalkozott. 2015. június 27-én, a Kommunizmus áldozatainak emléknapján tartottuk meg Prágában „Visszaadni Esterházy Jánosnak becsületét” elnevezéssel Magyarország csehországi nagykövete, Pető Tibor védnöksége alatt. A konferencián a visegrádi országok elismert történészei, politológusai, a nemzeti kisebbségi kérdés szakértői tartottak előadást a témában. Csehországban ez volt az első ilyen nemű nemzetközi tudományos értekezés Esterházy Jánosról. Lényeges, hogy ezen a konferencián cseh politikusok is részt vettek. Nadezda Kavalírová, a csehországi Politikai Foglyok Konföderációjának elnöke beszédében kijelentette: nem szabad megállni félúton, hanem folytatni kell a küzdelmet Esterházy János rehabilitációja érdekében. A konferencián sok új adattal, ténnyel gazdagított tartalmas előadásokat tartottak elismert cseh, magyar és lengyel történészek, kisebbségi szakértők: Zdenek Hazdra, a prágai Totalitárius Rendszereket Tanulmányozó Intézet igazgatója, Eva Irmanová történész, a Cseh Tudományos Akadémia munkatársa, Andrej Tóth történész, Ales Kyr történész, a Cseh Köztársaság Börtönfelügyelősége dokumentációs és történeti kabinetjének vezetője, Simon Attila, a somorjai Fórum Kisebbségkutató Intézet igazgatója, Szarka László és Janek István, a Magyar Tudományos Akadémia munkatársai, Molnár Imre, a magyar külgazdasági és külügyminisztérium munkatársa, Duray Miklós közíró, egyetemi docens, mozgalmunk alapítója és első elnöke, Patrubány Miklós, a Magyarok Világszövetségének elnöke, Arkadiusz Adamczyk, a krakkói Jan Kochanowski Egyetem tanára és mások. Egy héttel ezelőtt kaptam kézhez azt a könyvet, mely ennek a nemzetközi tudományos konferenciának az anyagát tartalmazza. A kötet 500 példányban jelent meg a Rákóczi Szövetség anyagi támogatásával. Ezt a könyvet szeretnénk bemutatni, s utána átadni a cseh parlamentnek, hogy tanulmányozzák át a képviselő urak. Ezután szeretnénk az illetékesekkel véleménycserét folytatni. Sajnos Szlovákiában Esterházy János rehabilitálásáról szinte beszélni sem lehet, éppen ezért mi ebben a témában előrébb állunk. Lépésről lépésre haladunk előre.  

Mit gondol, a csehországi magyarokat, főleg a fiatalokat meg lehet-e szólítani ilyen rendezvényekkel?

 – Hogyne, hiszen az Ady Endre Diákkör ma is aktívan folytatja tevékenységét. Tagjai miden évben eljárnak velünk mindkét temetőbe kegyeletadásra. A megemlékezések meghívóján az Ady Endre Diákkör mint szervezőpartner neve is szerepel. Feltehetően idén is így lesz, március 12-én, szombaton. Azért tartjuk a megemlékezést szombati napokon, hogy morvaországi és lengyelországi barátaink is részt tudjanak venni az eseményen.

 

Medveczky Attila